ahogy mi szoktuk mondogatni: a barátság nem feltétlenül az eltöltött órák számában mérhető, de leginkább a sorfordító órákban való egymásba kapaszkodásban.
Az elmúlt huszonvalahány évben sokszor NEM találkoztunk. Viszont, amikor kellett, akkor azt hiszem, IGEN.
Nyáron, mikor kérdeztelek, na, milyen lett a mozid? - őszintén és halkan mondtad a telefonba, hogy SZERETEM EZT A FILMET, VALAHOGY NAGYON SZERETEM. Éreztem: nagyon rendben lesz így… megcsináltad a neked fontosat.
Ildikó, szeretem a mozit, amit csináltál, valahogy nagyon szeretem… belém költözött ez a csupa ellentmondás, színes, vér/vörös, sápadt melankólia, életszeretet és elutasítás. A helyemet keresés és ufó idegenség a világban. A görcsös kapaszkodás, abba az egybe, akit Isten talán nekünk szánt. Meg még sorolhatnám. Szerelem/magány mozit csináltál a legjavából.
Gomolygó és furcsa lett a lelkem a film után, és ez az erős magamba nézés - mert ezt éred el! - ma este is még itt lakik bennem. Most is tart. Te valódi, mélyen személyes filmet csináltál.
Engedd meg, hogy hősnődről írjak pár sort - pedig ezret érdemelne. Mindent megérdemelne! BORBÉLY ALEXANDRA alakítása nem is alakítás. Valami egészen más. Hasonulás, lemerülés a színészet, a létezés, a fájdalom, a kirekesztettség legmélyebb bugyraiba. Mindaz, amit talán Te érezhettél ebben a 18 hallgatásos évedben. Szandra benned él, vagy te jelensz meg őbenne, nem tudom, nem fontos… Ez a gyönyörű lány, csodát művel a vásznadon - monokróm, sápadt, ébredező szexualitása, őszinte, riadt, egyenes, dacos tekintete, kívülállása, rettegése a felnőtt világba gabalyodástól - párját ritkító színészet. Ruttkai Éva tudott ilyet.
Mindenért gratulálok Neked, Neki, az egész csapatodnak és külön Herbai Máté operatőr társadnak.
És ez csak most kezdődik…
Ölel barátod szj
