Magyarországon a 20. század első évtizedeiben a tüdővész a nemzetközi helyzetnél is sokkal súlyosabb közegészségügyi probléma volt, ezért is nevezték a TBC-t „Morbus hungaricusnak”, azaz magyar betegségnek. A tuberkulózis megfékezése nemzetegészségügyi program volt. A húszas évek közepére fejeződött be az a nagy és több évtizeden át tartó beruházás, amelynek eredményeképpen felavatták a Szent János kórház harmadik szintjén az új tüdőbeteg pavilonokat. Az épületekről az akkor még kopár hegyoldalról készített látványos panorámafelvételeket az operatőr. Az új tüdőbeteg pavilonok az akkor még beépítetlen budai hegyek szubalpin légcsatornájában álltak, így alkalmasak voltak a főváros új üdülőkórház-projektjének megvalósítására. A híradóriport bemutatja a János kórház impozáns épületeinek eredeti külső képét, de bepillantást enged a hétszáz fő befogadására alkalmas kórtermekbe is.
A száz éve készült híradó más fejlesztésekről is beszámolt. Az egyik ilyen a MÁV egyik első villamosított motorkocsija, amelyet Kandó Kálmán kísérleteivel és fejlesztéseivel párhuzamosan szerzett be Németországból a Magyar Államvasutak. A motorkocsik 80 utas 60 km/órás átlagsebességű utazását biztosították a hazai vasútvonalakon. Egy másik riport a főváros közlekedésének érdekes fejlesztési tervéről számol be. A híradóban látható német autóbusszal tesztútja során az Andrássy út sík terepén versenyt is rendeztek, melyben az új jármű 45 kilométeres száguldásával fölényes győzelmet aratott a pesti utcákon akkor közlekedő autóbuszokkal szemben.
Az ekkoriban egyre jobban magára találó magyar labdarúgás is szép eredményeket produkált 1926 februárjában. A hónap elején a bécsiekkel vívott mérkőzést sikerült döntetlenre kihoznunk, pedig az ellenfél egyik csatára a legendás magyar játékos, Schlosser Imre volt, akiről az operatőr külön is forgatott. A magyar drukkerek imádott „Slózija” korának egyik legnagyobb futballcsillaga volt, a magyar labdarúgás első Európa-szerte elismert klasszisa, aki 13-szoros magyar bajnok és 7-szeres bajnoki gólkirály volt. A hónap végén játszott meccsen pedig egy másik klasszis, Tóth „Potya” István bukkan fel, aki szintén a korszak meghatározó játékosa és edzője volt.

