A tavalyi őrjöngő kánikula okozta vízapadást - úgy tűnt - az egész idegenforgalmi szakma már-már bibliai csapásként élte meg. S mit látunk-hallunk idén a különféle telejókban? Nyavalygást, sirámokat, vízparti pangást, kedvetlen lézengőket, és az érdekeltek vádaskodásait: miszerint nagy tavunk "lejáratásában" a sajtó és a manipulált közvélemény a fővétkes! Hogy most van bőven tiszta víz, frei zimmer, fagyi, lángos, sör, bor, pálinka, cigányzene - és mégis rossz hírét költik az üdülő - célközönség előtt! A fránya németek, hollandusok, belgák, angolok inkább a bolgár tengerpartot választják. (kiderült: nemcsak választják, hanem részben fel is vásárolják, nívóját beruházásokkal emelik + fapados légijáratokkal tömik). Az időjárás magyar fátum. A kormány se teszi a dolgát. "Kell lennie egy titkos, összeesküvő erőnek, amely a Balaton kicsinálására törekszik".
Néhány józanabb fazon elismeri, hogy 1. nőtt a konkurencia. 2. a Balcsi eszményi feltételek közepette sem bírhat el milliós üdülő tömegeket. 3. bővíteni, színesíteni, europaizálni kell a szolgáltatásokat. 4. miért várják a mindenkori közhatalomtól a problémák megoldását, amikor ezen a fertályon közismerten 'csökevényes az adómorál'? Passz. Jöjjenek ide a csóróbb magyarok az üdülési csekkjeikkel s érezzék megtisztelve magukat! Passz.
Időközben mindenféle televíziós helyzetképekből, riportokból összeáll egy másik változat is. A Tisza-tó prosperál /eszerint nem célpontja összeesküvőknek/. A Tisza-tó gazdái árakban, kínálatban sokrétű szolgáltatást képesek nyújtani. Csendtől, nyugitól a lármás strandolásig. Adataik szerint kiugró évet fognak zárni s megalapozták a "visszatérő vendég" oly nélkülözhetetlen kategóriáját is.
Közzéteszi friss adatait a KSH is: eszerint 12% -al nőtt a főváros idegenforgalmi bevétele, a 4 és 5 csillagos szállodák dugig telnek. Ebből a magamfajta jámbor jegyzetíró arra sandít, hogy az adó haszna be is fog folyni a kincstárba. Érdekes módon a tengerentúliak, mint friss európás országba, kíváncsian tódulnak hozzánk s nem lehet őket rémhírekkel elriasztani. Fütyülnek Csurka korábbi riogatására: "belőlünk nem lesz pincér-nemzet!". Mintha szégyen volna. Mintha szégyentelibb volna, mint korábbi "csikosch-gulasch-fokosch"-imázsunk. Ráadásul a vendégek pénzt költenek. Nemcsak esznek-isznak. Hangversenyekre, szabadtéri előadásokra járnak. Valamit belelátnak a mi romlott-csicsás Budapestünkbe, amit a magamfajta fásult városlakó csak ritkás pillanatokban képes appercipiálni. Talán San Diegóból jövet örömük telik a villamosozásban.
Nincsenek vendéglátóipari látomásaim. Mégis el tudnék képzelni egy kis ország testére szabott, vendég-éjszakákat gyarapító regionális programot, amely a mondén Budapestet és a megbízhatóan hullámzó Balatont egybekötné. Mint ahogyan azt a görögök Mükonosz - Pelikanosz szigetén vagy Krétán már jó ideje működtetik.
