A döntnökök elé került közel kétszáz filmet két csoportra osztva nézte át az előzsűri. A történelmi és portré alkotásokat Muhi Klára, Pintér Judit, Lakatos Róbert, a többit, a mai tárgyú, szociológiai jellegű és a népszerű-tudományos művekként nevezett munkákat Kékesi Attila, Kabdebó György és Sós Mária hármasa válogatta. Az előbbi csoportba került filmekről  Muhi Klára, az utóbbiakról Kékesi Attila nyújtott összefoglalót. A Szemlén összesen 46 doku indul, amelyeket a zsűri „hagyományos”, tehát nem fikciós (33) és népszerű-tudományos (13) szekcióba sorolt. A Szemletanács pedig az idén eslő alkalommal létrehozta a játékfilmekhez tartozó kreatív dokumentum-játékfilmes kategóriát.

A korábbi évekhez viszonyítva nincsenek nagy eltérések a dokus mezőnynek abban a csoportjában, amelyben Kékesi Attila is dolgozott. 2007-ben a Forradalom arca című alkotásával szereplő, és azzal több díjat is nyerő alkotó szerint az előzsűri egyik fontos döntése volt, hogy mivel a tudományos ismeretterjesztő filmek mezőnye aránylag erősnek bizonyult, ezért azok külön kategóriában kerültek a versenyprogramba.

Kékesi szerint számos olyan dokumentumfilm érkezett, amely ha egészében nem is, de több szempontból kiemelkedő, vagy új nézőpontból tudott bemutatni egy problémát. Folytatódik az elmúlt években már tapasztalt tendencia, és a forráshiányos szcéna alkotói kreativitással igyekeznek a pénzhiányt kompenzálni – több, kevesebb sikerrel.

Fotó Szirmai Márton filmjéből

Az előzsűri tagja szerint általában jót tesz a szociófilmeknek, ha a megvalósítás módjában az alkotók inkább a szituatív megoldásokat keresik egy-egy téma feldolgozásánál, és nem a beszélő fejes formákat választják. Természetesen a teljesség igénye nélkül említett néhány alkotást, amelyek ezt az utat követik, emellett pedig téma és szereplőválasztásuk is figyelmet érdemel.

Ilyen például a korábbi kisfilmjével, a Szalontüdővel filmfesztiválokon sikereket elérő Szirmai Márton, aki ezúttal A süllyedő falu című munkájában egy 60 év körüli bácsit követ. Az invenciózus idős ember a faluközösség számára egy pályázatot készít, hogy abból felújíthassák a település düledező házait. A pályázatot videó anyag formájában, ráadásul angolul kell elkészíteni, így Medgyesbodzás egyik legaktívabb tagja nekilát, hogy megismerkedjen az angol nyelv rejtelmeivel és digitális kézikamera kezelésével.

Kékesi kedveli az erős, drámai megoldásokat, ezért hívta fel figyelmünket Böszörményi Zsuzsa és Kai Salminen munkájára, a Hosszú utazásra. Ebben a szlovák-ukrán határral elválasztott kis település magyar lakói küzdenek a bürokráciával, hogy végre egy új átkelő megnyitásával közvetlenül eljuthassanak a szomszédjukban élő rokonaikhoz.

Megemlítette Kőszegi Edit A 11. élet című filmjét, amely egy hajléktalan férfi küzdelmét mutatja be az életben maradásért. A férfi alkoholizmusa miatt rehabilitációra szeretne bekerülni, de ezt a bürokrácia meghiúsítja. A film egyik fő erénye az, hogy sikerül a nézőt bevonni a történetbe, így szinte szereplői nem csak szemlélői leszünk annak.

Részlet a Malaccal teljes című dokuból
Formai szempontból Salamon András munkája A város ritmusa című alkotását említette az előzsűri tag. Utóbbi a főváros „mozgásának”, zajainak ritmusára komponált film, ami részben az 1982-es Koyaanisqatsi-t vagy a tíz évvel későbbi Barakát idézi.

Kékesi kiemelte még Kresalek Dávid Hackni című alkotását, amely szembesít bennünket azzal, hogy az információ versenyben sokszor a forrás ellenőrzése nélkül bármi megél a médiában, ami hírértékűnek tűnik. Végén azonban azt is hozzátette, hogy a nevezett alkotások között nem nagyon találkozott olyan filmekkel, amelyek nagyobb társadalmi problémákkal, kérdésekkel foglalkoznak, hosszabb folyamatokat követnek nyomon.

Természetesen az említett filmek mellett más alkotások is kiemelésre érdemesek, és a többi versenyben szereplő alkotás adatai megtekinthetők az épülő szemleoldalon.