A film alapötlete már a 6:3 készítésének idején is megvolt, a rendező azóta gyúrja az anyagot. A műtermeknek helyet adó újpesti bőrgyárban tartott forgatási sajtótájékoztatón a rendező elárulta: történet nyolcvan százalékban van kész, az esetleges hibákat a forgatás közben igyekszik javítani. „Nagyon szeretem ezt a világot: furcsa, pszichedelikus, ugyanakkor az élettel és a halállal kapcsolatos mese. A műfaját sem tudom meghatározni, nem felnőtt mese, nem fantasy, ahhoz túlságosan is realista szituációk vannak benne, közben meg itt állunk ebben a dantei alvilágban. Egy furcsa szerepben próbálok meg helyt állni: próbálom magamat komolyan venni. A herceg haladéka ugyanis nem vígjáték.” – mondta a rendező a szép számban megjelent újságíróknak.
filmhu: A Le fejjel! kapcsán készült interjúnkat a fulladásos röhögésnél fejeztük be. A herceg haladéka mégsem ezen a nyomvonalon haladt tovább.
Tímár Péter: Valahogy kiszerettem a nevetésből. A környezetem, a körülöttem lévő miliő arra indított, hogy mással foglalkozzak. A nevetésre való társadalmi igény kimerülőben van - ezt különböző jelekből érzem. Kicsit rá kell csukni az ajtót a groteszkre, és valami mással kell előrukkolni. Ez nagy bátorság, mert igazából nem tudom, mire van megrendelés, csak azt, hogy mire nem – ez jelent csupán bátorítást. Nem véletlen, hogy több mint tíz éve írom ezt a filmet, de csak most döntöttem úgy, hogy mindenképpen megcsinálom, és nem pedig öt évvel ezelőtt – megvolt a maga kihordási ideje. Nemcsak a filmnek, hanem magának a filozófiának is. Maga a film filozofikus, de igyekeztem olyan szituációkat és dialógusokat írni, amelyek nem csak az entellektüeleknek szólnak. Ebben Hitchcock a mintám, mert le tudta kötni az egyszerű embert és az entellektüelt is. 
Fejben is forog
filmhu: Hogyan tudja Tímár Péter ennyire könnyedén rácsukni az ajtót a groteszkre?
T.P.: Nem könnyen. Átszüremlik azért. Az ember nem tudja magát megtagadni, de azért fékeznie kell. Alkatomnál fogva hajlamos vagyok arra, hogy kifordítsam a dolgokat önmagukból. Itt most fegyelem van. Ügyelnem kell arra, hogy megpróbáljak eljutni egy kérdés végére úgy, hogy nem nevetem el magam – de a groteszk valóban feszegeti az ajtót.
filmhu: Hitchcock neve hangzott el. A herceg haladéka tekinthető-e az első magyar thriller, a Mielőtt befejezi a röptét a denevér vonal folytatásának?
T.P.: Ha az én filmjeimet tekintjük, akkor valóban ehhez a vonalhoz áll közelebb. De ezek csak próbálkozások. Ezt most ki kell adnom magamból, aztán lehet, hogy legközelebb vígjátékot fogok rendezni. Vagy semmit. Ez a legfontosabb filmem – ötvenöt évesen van okom összegezni azt, amit sejtek az életről és a halálról. Úgy érzem, van szellemi igény arra, hogy az ember a halállal foglalkozzon.
filmhu: A halállal való foglalkozás nem visel meg lelkileg? A filmhu filmklubban nem is tudtál beszélni a Denevér forgatásáról, annyira megrázó emlék volt számodra.
T.P.: Egészen más regisztereket kell működtetni magamban ahhoz, hogy tudjak instrukciókat adni. Ez szakmai, nem pedig érzelmi feladat. A Vakvagányok-on is mindig bőgni szoktam, nem tudom magamat függetleníteni attól a világtól, ami tőlem ered ugyan, de idővel leválik rólam.
filmhu: A filmben egy perc ismétlődik folyamatosan. Hogyan képzeljük ezt el?
T.P.: Van egy nő, akire ez az ismétlődés nem hat. Lineárisan megy az időben, de képtelen a kommunikációra. Nem tud kommunikálni, mert a másik fél mindig visszaáll az egy perccel előtti állapotába – mindig mindent a nulláról kell kezdeni.
filmhu: Ez szimbólum?
T.P.: Persze. Az ember, ha nem is egy percben, de állandóan lukra fut. Mindig önmaga, és ebből nem tud kilépni. A személyiségünk ránk van abroncsolva. Ez egy percbe van sűrítve. Mindenki önmagába tér vissza, mindenki ugyanazt szajkózza. Egy percben lebontva egy kicsit durvábban hat, ezért érzékletesebb.
filmhu: Hogyhogy digitális trükkökben gondolkoztál a film megvalósításakor?
Az ötlet nem halott!
T.P.: Nagyon kevés trükköt akarok bevetni, mert én hiszek abban, hogy a mese hihető nagy csinnadratta nélkül is. Az is hihető, hogy valaki nem hal meg, mert a herceg megkegyelmez neki. A 6:3-ban sem volt pénzünk semmiféle trükkre – Eperjes elaludt napjainkban és 1953-ban ébredt fel - egy sima áttűnéssel oldottam meg. Mindenki elhitte, nem volt szükség időalagútra, vagy digitális trükkökre. Most is erre a mesétől áthatott hitre próbálok építeni.
filmhu: Mihez lehetne hasonlítani ezt a filmet? Tudsz valami példát, hogyan képzeljük el?
T.P.: Nem tudok ilyet mondani, valószínűleg azért is, mert a munkafolyamat során kényszeresen töröltem minden vonatkozó alkotást, hogy ne használjak mintákat.
Kálomista Gábor, a film producere, jelenleg két filmet is készít egyszerre: a Goda Krisztina rendezésében készülő Csak szex és más semmi múlt héten indult útjára, ezen a héten pedig A herceg haladéka kezdődött meg. Kálomista az elmúlt évek egyik legjobb forgatókönyvének tartja Tímár Péter készülő filmjét. A film készítésében közreműködik a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Mozgókép Közalapítvány azonban nem. Ennek ellenére, az RTL Klub és a HVG segítségével a film elindult – bár nem a legfényesebb anyagi helyzetben, de a film le tud forogni.
filmhu: Hogyan sikerült bevonni koprodukciós partnerként a Heti Világgazdaságot?
Kálomista Gábor: Egyrészt az úgynevezett befektetői húsz százalékát adják a filmnek. Másrészt úgy gondolom, hogy a magyar filmek gyártása felfelé ível, ezért komoly cégek is érdeklődnek, és bekapcsolódnak. Nekünk nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen neves újság és vállalat állt a produkció mögé.
filmhu: A HVG tehát integrált része lesz a történetnek?
K.G.: Mint főtámogatók a filmhez kapcsolódóan meg fognak jelenni mindenhol, ahol a film is megjelenik, de semmiféle olyan kérésük nem volt, hogy beletegyük őket a filmbe. Föl sem merült bennük.
filmhu: Mennyire jelent 2005-ben kockázatot egy magyar producernek a digitális trükkök alkalmazása? 
Az Apokalipszis lovasai az Andrássy úton
K.G.: A labornak, a rendezőnek és az operatőrnek a feladata, hogy a digitális trükkök elkészüljenek, és hogy jók legyenek. A film tényleges forgatása előtt készült néhány próbafelvétel, és az derült ki, hogy mára már világszínvonalon meg lehet csinálni ezeket a dolgokat is Magyarországon. A film ilyen körülmények között való elindításakor úgy döntöttünk, hogy meg lehet csinálni a filmet itthon is. Nagy meglepetés lesz, amikor majd itthon a mozikba kerül.
filmhu: A Megafilm elsősorban közönségfilmekre specializálódott. Mennyire fér bele ez a profilba?
K.G.: Szerintem abszolút. A sok vígjáték után a közönség ki van éhezve a krimiszerű, misztikus, fantasy filmekre is. A fantasy Európa- és világszerte is nagyon trendi, a téli magyar és nemzetközi filmek közé nagyon jól beilleszthető lesz A herceg haladéka.
A film főszerepében egy elsőfilmes színésznőt láthatunk: Szabó Gabival a Vígszínházban, illetve sorozatokban és tévéjátékokban találkozhattak már a nézők, de ez az első nagyjátékfilmes szerepe. Az egy perces jelenetek a figura megalkotásának számtalan lehetőségét rejtik. A filmbeli Alida egy negyvenéves fotó- és divatmodell, egocentrikus és karrierista alkat és roppant népszerű. Egy fiatal bűnöző épp megpróbálja lelőni a nőt, amikor hirtelen megáll az idő.
filmhu: Ez az első filmes szereped?
Szabó Gabi: Mozifilmek tekintetében igen. Eddig sorozatokban és tévéjátékokban szerepeltem, és természetesen színházban.
filmhu: Számodra mennyire különbözik a színházi és a filmes színész szerepe?
Sz.G.: Teljesen más. Mivel alapvetően kevés a filmes munka, főleg színházra vagyunk kondicionálva. Egészen más lelkileg és időbeosztásban is, hogy hat hét alatt jutsz el egy történet végére. A főpróbahéten nagyon trenírozva vagy és nagyon készülsz, teljesen más gesztust, mimikát igényel. Én tizenhét évet töltöttem el ebben a szakmában, az ember átáll egy másfajta létmódba. Ez nem volt könnyű, mindenki megküzd a maga démonaival – mindig főpróbahét van, mindennap premier.
filmhu: Első mozifilmes szereped rendhagyónak mondható abból a szempontból, hogy ugyanazt az egy percet kell újrajátszanod.
Szabó Gabi
Sz.G.: Ez egy kicsit bonyolultabb. Megpróbálom elmagyarázni. Ennek a filmnek a megértésekor mindenki a saját lelkéből indulhat neki. Ha hiszel abban, hogy az élet és a halál között van egy perced, amikor lepereg előtted az életed, minden, és mindenki, aki és ami fontos volt számodra. Hogyan élnéd meg azt az egy percet, amikor velük találkozol? Szembesülsz velük, magaddal és a hibáiddal. Eljön az igazság pillanata. Semmi sincs véletlenül az életben - nem lehet megúszni ezeket az egy perceket. Nagyon jó ebben a szerepben, hogy ez a nő, ez az asszony a végén szembenéz magával – lehet hogy nem szép a kép, amit lát, de az mégiscsak egy ember. Ez egy nagyon emberi történet.
filmhu: Nehezebb lesz ettől ez a szerep?
Sz.G.: Persze, hiszen ez azért nem az a gyerekvers, hogy „Van szalámi, van fiam, két forintért kérek néni, csókolom, pá fiam, van szalámi, van fiam”
filmhu: Alida nem egy szimpatikus szereplő.
Sz.G.: Miért, az emberek szimpatikusak? Egy bizonyos életkor után már nem így nézel az emberekre. Akkor lehet egy ember szimpatikus, ha úgy fogadod el őt, ahogy van és nem akarod megváltoztatni. Ilyen értelemben Alida is szimpatikus ember.
filmhu: Nem egy lelki értelemben vett fejlődésregény, ahol a szereplő jelentősen megváltozik?
Sz.G.: Úgy gondolom, hogy folyamatosan úton vagyunk. Sok ember azonban ezekben az egy percekben inkább a könnyebb megoldást választja, holott a rossz döntéseink ugyanúgy építenek bennünket. Bátor ez a film, mert arról szól, hogy igenis legyünk bátrak, és merjünk választani – mert jobbá válhatunk tőle.
filmhu: Itt állunk egy green-box előtt – rögtön mélyvízbe dobnak, amikor zöld háttér előtt dolgoznak veled.
Sz.G.: Valóban sokkal könnyebb úgy játszani, hogy valaki ott áll veled szemben és néz rád. De erre mondom azt, hogy ez egy szakma, az ember megtanulja egy idő után. A színészek nagyon fegyelmezettek, olyanok mint a sportolók, fizikailag és lelkileg is kondicionálni kell magad arra, hogy az adott pillanatban olyan legyél, amilyennek kell lenned.
László Zsolt Thor szerepében egyfajta bukott angyalként jelenik meg. A történetben az nyűgözte le, hogy mint minden nagy mű – kérdéseket vet fel, ám ezek megválaszolását már a nézőre hagyja. Thor az egyetlen olyan figura Alidán kívül a filmben, aki nem foglya az időnek – az öröklétre ítélt bukott angyal.
filmhu: Ki vagy te? Mármint a filmben.
László Zsolt: Thor tulajdonképpen az alvilághoz tartozik. Erre csak talányok utalnak a filmben – a négy herceg az ördögnek vagy istennek a csatlósa volt, de egy balhé után ezt az alakot, amiért nem volt hajlandó a sötét oldalra állni, a földre száműzték. Ő meg itt bolyong fene tudja mióta. Az egyetlen szórakozása, hogy a haladékot kapó embereknek, mint például Alida, megpróbál segíteni. Kicsit dekadens, kicsit spleenes figura az elején, a végén derül ki, hogy tulajdonképpen segíteni próbál a főhősnőn.
filmhu: Névadódhoz, a germán istenséghez, Thorhoz mennyiben hasonlít?
L.Zs.: Én úgy tudtam, hogy valami kalapácsos isten, akitől az egyik skandináv mondában el is lopják a kalapácsát, de lehet, hogy buzogánya van, nem tudom. Ebben a történetben az óbabiloni mítosz értelmében Thor a szelet jelenti. Tulajdonképpen nincs köze a figurához, bár valóban gyors, mert mindig menekülni kell a lovasok elől.
filmhu: Elég sok filmben, darabban szerepelsz. Milyen történet tud téged igazán meglepni?
László Zsolt a "green-boxban"
L.Zs.: Általában úgy olvasok forgatókönyvet, hogy elolvasok egy jelenetet, félrerakom, újraolvasom – tehát szakaszosan. A herceg haladékát viszont egyhuzamban elolvastam, annyira sodró a történet. Péter patikamérlegen grammozta ki a különböző elemeket, és mégsem érződik a kimódoltság. Van benne siker, magány, okkultizmus, Mátrix hangulat – miközben olvasva úgy tűnik, hogy ez teljesen olyan, mint az élet.
filmhu: Vannak green-boxos jeleneteid?
L.Zs.: Én még nem voltam, most a héten lesznek olyan jeleneteim, amikor hókuszpókuszaim lesznek – repülök egyik falról a másikra. Ezek persze kaszkadőrökkel lesznek megoldva.
filmhu: Első ilyen élményed lesz?
L.Zs.: Filmen még sohasem csináltam ilyet.
filmhu: Fel lehet rá készülni valahogy?
L.Zs.: Nagy valószínűséggel, ha erre több pénz lenne, és több forgatási nap lenne, és próbákat lehetne beiktatni, akkor igen. Erre azonban sajnos nincs mód. Ezt a filmet épp hogy be lehet fejezni. Így Péter szakértelmében lehet bízni. Nagyon kevés ilyen ember van – pörög a film a fejében. A könyvben eredetileg jóval több trükk volt, ebből már húztak.
filmhu: Könnyű a Péter fejébe belelátni?
L.Zs.: Elég egzaktul fogalmaz, sokat segít – az ötletekre is vevő, ha az újítás beleilleszthető a koncepciójába. Látszik, hogy ő is szorong, mert nem szeretné elbaltázni ezt a filmet. Minden reggel szorong, járkál egy kicsit, ideges, és a nap végére látszik, hogy kicsit megnyugszik, ha teljesítettük a penzumot. Az eddigiek után szerintem nyugodt éjszakái lehetnek.
A film további szerepeiben Gáspár Tibort, Lázár Katit és Pogány Juditot láthatjuk. Gáspár Tibor a filmszemlén a legjobb férfi alakítás díjával debütált Janisch Attila Másnap című filmjében – a színész ennek egyenes következményének látja, hogy most Tímár Péterrel dolgozhat. Asztarot, a pokol hercege, akit Gáspár alakít, nem démoni, hanem egy hatalma teljében lévő férfi. A várakozók csarnokának őrzője megkedveli Alidát, aki ezért egy percre visszakaphatja az életét. Gáspár Tibort a pokolban két boszorkány is segíti: Lázár Kati és Pogány Judit. Nincs nagy szerepünk ebben a filmben, de a helyszín és a történet egészen furcsa hangulatot áraszt magából, ezért jó érzés közreműködni benne – mondta a két színésznő. Pogány Juditot a történet bátorsága nyűgözte le, ahogyan megfogalmazhatatlan dolgokat próbál meg közölni, miközben egyszerre tud szürreális és mikrorealista lenni.
A filmet a Le a fejjel! operatőre, Csukás Sándor fényképezi. Az operatőrt elsősorban a film íve izgatja: elindul a történet egy nyugalmi helyzetből, és elér a végére egy őrületbe – vajon hogyan lehet ezt kameramozgással, világítással megoldani. A film elég sok különlegességet tartalmaz, de a technikai trükköket minimalizálták, mert egyrészt a produkció mögött sem áll olyan háttér, ami ezt anyagilag megengedhetné, másrészt a trükkök nem minden esetben hitelesítenek egy történetet. Ez a film nem a technikai megoldásaival, hanem a történetével akar hatni, a green-boxos megoldások nagyon egyszerűek lesznek: a pisztolygolyó megállását nem lehet másképp megoldani, de amit lehet, azt hagyományos módszerekkel veszik fel.
Alidának egyetlen esélye marad az életbenmaradásra, miközben az Apokalipszis lovasai üldözik: valakinek át kell vállalnia a halálát, valakit meg kell győznie. Egyetlen percben. Az óra elindult. Télen meglátjuk mire jutott szegény Alida.
