A dokumentumfilmes program az Apolló moziban zajlott: a Duna Televízió munkatársai által válogatott programba egy magyar film fért bele: EKF Pécs 2010 díját nyerte Nagy Viktor, Kiss Anna, Trencsényi Klára: 3 Esküvő című filmje a tolerancia és a kulturális sokszínűség érzékletes ábrázolásáért. Pécs az Európa Kulturális Fővárosa évben szintén ezen értékeket tűzte zászlajára - a zsűri értékeléséből kimaradtak olyan szavak, hogy szellemes, átgondolt koncepció, jól kiválasztott szereplők, és szép kivitelezés. “A 3 esküvő így is beszédes lenyomatát adja egyre multikulturálisabbá váló társadalmunknak és egy kapcsolat szépségeinek – avagy nehézségeinek” - áll a szemlén készült kritikánkban.
A Rossz olaszok szintén a fesztivál profiljába vág, hiszen egy jellegzetesen közép-európai problémáról szól: a második világháború után Isztriát Jugoszláviához csatolják, így az ott élő olaszok felkerekednek és egy hatalmas exodusként elhagyják addigi hazájukat. De nem mindenki: a Rossz olaszok - azok története, akik maradtak, és Pulában, Rovinjban, Rijekában próbálták megőrizni olasz identitásukat. A film eleinte Forgách Péter Hunky Blues című filmjére emlékeztet sok, zenével megtoldott archív felvételei miatt, de a végeredmény sajnos nem lett annyira erős: a második felében főként beszélő fejekre szabdalt film kizárólag a kivonulás felelevenítésére koncentrál, és ehhez az 50 perces hossz soknak tűnik, viszont rengeteg kérdést a nyitva hagy. A végtelenül szimpatikus rendező, Diego Cenetiempo a vetítés után három nyelven folyó beszélgetésben elmondta, ennek megfelelően tervezi a folytatást is, hogyan bántak az ott maradt olaszokkal a Tito-rezsimben, illetve hogy a második-harmadik generációs olaszok hogyan asszimilálódtak a horvátok közé.
Trailer "Italiani Sbagliati. Storia e Storie dei rimasti" from Diego Cenetiempo on Vimeo.
Keresnyei János a Dél-Dunántúli Filmalap működéséről elmondta, egy európai regionális filmalap költségvetése egymillió euró körül van. Igaz, ez az összeg általában nem a kulturális tárcát, vagy annak filmes pénzelosztó szervét (jelen esetben a Magyar Mozgókép Közalapítványt) terheli teljes egészében, hanem egyharmad rész nemzeti forrás, egyharmad európai uniós forrás mellett a regionális iparfejlesztés forrása fedezi általában egy filmalap költségvetését. “Magyarországon azonban nincsenek régiók, nincsenk régiós büdzsék, a városoktól pedig nem lehet elvárni, hogy évi 100 milliókat költsenek egy audiovizuális alapra. Egyébként akár el is várhatnánk, hiszen ez is az iparfejlesztés része, be kell látni, hogy a kulturális ipar az nem szórakozás, hanem létkérdés, a fiatalok számára munkahelyeket kell teremteni a térségben. A 3D, a mobiltechnológia, a hangutómunka pedig olyan területek, ahol nem szükségesek milliárdos beruházások ahhoz, hogy működésbe hozzuk őket.”
A 2010-es év kiemelt volt a Cinepécs számára, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa projekt hivatalos rendezvényeként került megrendezésre. Keresnyei azonban nem borúlátó a jövőt illetően: “A befagyasztott támogatások éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy valóban a regionális filmtámogatásra kell helyezni a hangsúlyt: az idei Cinepécsen volt a CineRegio találkozója, amely az európai filmalapok szövetsége, a 32 tagból 20 filmalap részt vett a találkozón, a magyarok is éltek a lehetőséggel, hogy prezentálhattak a jelenlévő, jelentős források felett diszponáló szervezetek előtt, sőt egy norvég-szerb koprodukciót tető alá is hoztak Pécsett.”
Második alkalommal rendezték meg a Filmmaratont Pécsen: 24 óra alatt kellett egy maximum kétperces kisfilmet forgatni, három kötelező elemet pedig csak a verseny napján közöltek a versenyzőkkel, ebből kettő pécsi látványelem volt (dzsámi és székesegyház), a harmadik szerint bele kellett forgatni egy szakmai kerekasztalba. Tizenhét pályamunka érkezett az első helyezett az orosházi Csányi Angyalai formáció Pécs-Pitch kisfilmje lett.
