filmhu: Az utóbbi években nem nagyon találkozhatott veled a közönség. Mi történt a Szél óta?
Iványi Marcell: Elkészítettem a diplomafilmem, meg Párizsban videóra forgattam egy félórás filmet. Ezeket inkább színészi gyakorlatoknak nevezhetnénk, tehát színészekkel dolgoztam nagyon sokat. Egyébként pont most határoztam el, hogy szakmailag összefoglalom ezt az elmúlt tíz évet, még én sem tudom pontosan, hogy hogyan. Ami a legfantasztikusabb volt az elmúlt években, hogy megtanultam több szakmát is. A főiskola után úgy éreztem, hogy nincs elég eszköz a kezemben. Ezért tudatosan képeztem magamat. Ebben a tanulási folyamatban a legfontosabb személy Kristóf Péter volt, aki 15 éve tanárom. Tőle azt tanultam meg, hogy hogyan lehet egy csapat színésszel boldogulni, hogyan lehet őket bevadítani, hogyan lehet több emberből egy olyan csapatot létrehozni, hogy az energiájuk és tudásuk ne csupán csak összeadódjon, hanem összeszorzódjon, ily módon megsokszorozva a hatékonyságukat. Erre csináltunk különböző műhelymunkákat Magyarországon, aztán ezt folytattam Párizsban és Brüsszelben. A Ballada is egy ilyen műhelymunkában készült, a színészekkel már egy fél évvel a forgatás előtt el kezdtem dolgozni. A játékosok csapata több nemzetiségből állt össze, ezért nagyon fontos volt, hogy megtaláljunk egy közös nyelvet, ami természetesen nem a filmbéli halandzsa nyelv volt, hanem az a színházi-színészi nyelv, ami a színész jelenlétéről szól. Ez ennél a munkánál különösen fontos volt, hisz a szereplőknek nincsen semmilyen más eszközük, nincs se kellékük, se díszletük, se túl sok jelmezük. A másik nagy élmény emellett a Porcelánbaba-forgatás volt Gárdos Péterrel, ahol szintén össze kellett gyúrni több mint húsz embert egy csapattá, ráadásul ők soha nem álltak még kamera előtt. Itt - a régi, szép kifejezéssel élve - a rendező munkatársa voltam, de gyakorlatilag a szereplőválogatástól, az előkészítésen keresztül a színészvezetésig részt vettem mindenben. Négy hónapig dolgoztunk ezekkel az izgalmas emberekkel ott vidéken úgy, hogy közben a Péternek állandóan jelentettem videón és levelekben. Aztán a forgatáson is együtt dolgoztunk, nagyon izgalmas munka volt. Ennek a hozadéka az a film, amibe most kezdünk bele Ferenczi Gáborral, hasonló felállásban, Muhi András segédletével.
Iványi Marcell Ballada
filmhu: Hogyan jött elő a képből a történet?
I.M.: Ez egy hosszú folyamat volt, hetek-hónapok teltek el, sokszor néztem a képet. Minden jó filmben van néhány nagyon erős kép - pl. egy ember egy stadionban két nagy fénnyel megvilágítva, vagy két cserzett fickó a szemétforgatag közepén sétál a néző felé, akkor tudom, hogy melyik film -, amelyik megragad, majd sokszor vissza-visszatér az ember fejében. Ha abból indulunk ki, ahogy a képek megragadnak, akkor visszafelé is működik a folyamat, és így egy erős kép történetet kezdhet el sugallni.
filmhu: Készülsz most új filmre?
I.M.: Igen, megtaláltam az anyagomat, most a feldolgozás folyamata van, ill. elkezdtem már összeszedni a színészeket, nem sokára elkezdek velük dolgozni. De a legközelebbi munka az a már említett, Ferenczi Gáborral való együttműködés.
