2021. 12. 07. filmhu

Szülő és gyerek kapcsolata örökre hullámvasút marad – az ArteKino programjából ajánlunk

December 31-ig tart az online filmfesztivál

December elején indult az 6. ArteKino Online Filmfesztivál, ahol ismét egy hónapig ingyenesen lehet friss és pár éves európai fesztiválfilmeket megnézni. Ajánlónk folytatódik, most négy filmet hoztunk a programból: egy német asszony a fiát és önmagát keresi a neonfényes Hongkongban, három tinilány élete egyetlen nyár alatt felfordul, értelmi fogyatékkal élő fiatalok szerelmi háromszögbe kerülnek, egy anya és fia pedig a férfi függőségét próbálja közösen leküzdeni.

Wood & Water (r.: Jonas Bak) / Nézd meg a filmet!

Jonas Bak kontemplatív, dokumentarista alkotása akár az Elveszett jelentés zsáner elemektől teljesen lecsupaszított, pozitívabb kicsengésű változata is lehetne. A film egy idős német nő hongkongi útját mutatja be, aki rég nem látott fiát akarja meglátogatni a távol-keleti városban. A Wood and Water címe az elemekre utal, amik nagy szerepet töltenek be a tradicionális kínai jóslásban, és amelyek tudtán kívül a nyugdíjas Anke életét is meghatározzák. A német nő egyedül él egy fekete-erdei településen, de magányát segít elviselni a gondolat, hogy hamarosan együtt nyaralhat felnőtt gyermekeivel régi otthonukban, a Balti-tengernél. Csakhogy fia az utolsó percben bejelenti, hogy a nyüzsgő Hongkongban ragadt a demokrácia-párti tiltakozások miatt. Anke úgy dönt, hogy akkor ő utazik el fiához.


Bak kamerája ráérősen eljátszik a német vidék és a neonreklámok fényében fürdő, felhőkarcolókkal és robosztus lakóházakkal teli nagyváros kontasztjával a 16 mm-es filmre fényképezett képeken. Csendesen, sosem tolakodóan követi Ankét, ahogy lassacskán kibújik csigaházából, és új kapcsolatokat létesít az idegen kultúrában. Anke fia továbbra is csak hiányában van jelen, állítólag üzleti úton van, így a nő az üres lakásában száll meg. Többnyire egymaga járja a várost, amiről külső szemmel nehéz lenne megmondani, hogy éppen forradalmi hevület feszíti, az esernyős tüntetéseknek éppen csak a pereme súrolja a filmet. A főhőst a rendező saját édesanyjával játszatta el, Anke Bak amatőr színészként mégis nagy természetességet kölcsönöz a valójában önmagát kereső karakternek, akinek drámája nem a szemünk előtt, hanem valahol mélyen, belül zajlik le.   


Sami Joe and I
 (r.: Karin Heberlein) / Nézd meg a filmet!

Sami, Joe és Leyla Svájcban élő bevándorlócsaládok tinédzser gyerekei. Sami szülei Bosznia-Hercegovinából, Joe anyja Spanyolországból származik, a félárva Leyla pedig arab családba született. Épp most érettségiztek, úgy tervezték, hogy az utolsó szabad nyaruk igazán fantasztikus lesz. Leyla minden vágya, hogy szakács legyen, fel is veszik egy hotel éttermébe segédnek, ahol szépen teljesít. Sami apja szigora alatt őrlődik a jövőjén, vonzza a szabadság, és egy helyes fiú közeledése is. Joe egyedülálló anyját és két kistestvérét próbálja segíteni, ezért álmait hátra hagyva beáll takarítónak anyja munkahelyére. A három lány nyara nem tűnik túl eseménydúsnak, egészen addig, amíg kettejükkel olyan sorsfordító dolgok nem történnek, amik meghatározzák az egész életüket.


Karin Heberlein nagyjátékfilmjéhez jó érzéssel választott főszereplőket, mindhárom lány karizmatikus és izgalmas, multikulturális közegük és családi hátterük mellett is hasonló problémákkal küzdenek, mint bármelyik tini a felnőtté válás küszöbén. A származásukból adódó különbözőségük egyáltalán nincs előtérben, emiatt is nagyon könnyű velük azonosulni, bár talán a film előnyére vált volna, ha kicsit több betekintést kapunk a három lány családjának kultúrájába. A rendező sokáig húzza az időt, mire megtörténnek azok az események, amiktől egy szülő legjobban félti a gyerekét, de ezt az időt arra használja, hogy még közelebb hozza a nézőhöz a lányokat és még hétköznapibbnak tűnjön az a rettenet, amibe a két lány, és közvetetten a barátnőjük belecsöppen. A film tanulsága, hogy minden szülő figyeljen és vigyázzon a gyerekére, legyenek nyitottak és segítőkészek, különben nem tudják megóvni őket a világ gonoszságától.


Oasis
 (r.: Ivan Ikić) / Nézd meg a filmet!

Aki szereti, ha egy film ólomsúlyokat aggat rá, és szembesíti az élet és az emberi viszonyok kietlenségével, az semmiképpen se hagyja ki a szerb Ivan Ikić második nagyjátékfilmjét, az Oasist, amely a címével ellentétben egyáltalán nem egy idilli helyként, egy oázisként mutatja be az értelmi fogyatékkal élő, ezért speciális bánásmódot igénylő kiskorúak intézetét. Borzasztó állapotban lévő épület, érzelmi manipuláció, erőszak, öngyilkossági kísérletek, és ahogy halad előre a történet, még egy abortusz lehetősége is felmerül.


Teljesen reménytelennek azért nem lehet mondani a film világát, hiszen a lehangoló környezetben őszinte szerelem bontakozik ki az intézetbe frissen érkezett Marija és a szinte soha sem beszélő Robert között. Van azonban egy másik lány is, Dragana, aki mindent elkövet, hogy szétválassza őket. A három amatőr színész, akik a való életben is értelmi fogyatékosok, hatalmas tehetségről és érzelmi intelligenciáról tesz tanúbizonyságot. A hitelesség olyan magas fokára jutnak, hogy az ember szinte elhiszi róluk, hogy önmagukat játsszák. Ezért is fontos elmondani, hogy ez nem igaz, a valóságban teljesen más személyiséggel bírnak.


Petit Samedi
 
(r.: Paloma Sermon-Daï) / Nézd meg a filmet!

A Berlinale Forum szekciójából érkezett az ArteKino programjába Paloma Sermon-Daï dokumentumfilmje egy anyáról, egy fiúról és függőségről. Damien Samedi 43 éves, nyugodt, keményen dolgozó és tisztelettudó férfi, aki stabil párkapcsolatban él, emelett húsz éve heroinfüggő és alkoholista. Betegségét többszöri nekifutásra sem sikerült legyőznie, ideiglenes munkáiból keresett pénzét nem tudja megtartani. Édesanyja mindenben próbálja őt támogatni, igyekszik őt a maga módján jobb belátásra bírni, miközben maga is a válaszokat keresi a fia problémájára. A viszonyuk minden akadály ellenére szoros és meghitt, hosszú beszélgetéseken keresztül próbálják a férfi életét apró lépésenként a helyes mederbe terelni, közösen leküzdeni a démonokat. 


A rendező intim közelségből, mindenféle kommentár nélkül követi anyát és fiát a gyógyulás rögös útján. A gyönyörűen megkomponált képeken már-már azt gondolhatnánk, hogy megkreált valóságról van szó, de ahogy a főhősöket látva rögtön egyértelmű, hogy a valóságot nézzük. Damien sokadik alkalommal szánja el magát és terapeutához fordul. Anya és fia megható beszélgetésein túl ezek a terápián töltött pillanatok visznek a leginkább közelebb Damienhez, de nem is azon keresztül, amit, hanem ahogyan mesél. Ezekben az őszinte percekben mélységes nyugalom, és csendes, szomorú beletörődés árad belőle, ez pedig többet mond minden szónál.

Az ArteKino programjából négy másik filmet is ajánlottunk már, és hamarosan érkezik írásunk a maradék négyről is.

------

A filmek december 1-31. között egy gyors regisztrációt követően ingyenesen elérhetőek a fesztivál oldalán. Azok közt, akik a közönségszavazáson is részt vesznek idén három jutalmat sorsolnak ki: egy Angell/S okosbiciklit, egy utat a cannes-i, illetve a berlini filmfesztiválra. 

Még több magazin

magazin

Az idő mindent megszépít – Nosztalgia a magyar filmekben

10 film a múlt iránti vágyakozásról

Április 4-én kerül a mozikba a Kék Pelikan, aminek vonatjegy-hamisító szereplői a rendszerváltás és az ezredforduló közötti évtized határtalannak…

tovább

magazin

Reménytelenül szomorú, mégis ő méri fel mások boldogságát

Zurbó Dorottya A boldogság ügynöke című filmjéről mesélt

Premier előtt volt látható Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai új dokumentumfilmje, amelyben egy boldogtalan bhutáni kérdezőbiztos méri fel hivatalos…

tovább

Lefkovicsék gyászolnak

Breier Ádám első nagyjátékfilmje egyszerre nevetett és ríkat meg, miközben egy sokak számára ismeretlen világba kalauzol el. Ha csak egy kellemes vasárnap délutáni családi dramedy lenne, akkor is szeretnénk, de a Lefkovicsék gyászolnak ennél sokkal többet ad és fontos űrt tölt be a magyar filmek között.

Filmhu podcast #87: Szabó Kimmel Tamás

Filmhu podcast #86: Breier Ádám

Három pasi és a nagy córesz – végre láthatóvá válik a 21. századi magyar zsidó sors

a teljes dosszié
 
hirdetés

Rendezőnők a magyar filmtörténetben

Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.

Dr. Balázs Mária, aki öt percig gondolkodhatott, hogy lesz-e ő az első magyar filmrendezőnő

Filmhu podcast #88: Szederkényi Olga és a magyar filmrendezőnők

Riedl Klára, a filmrendezőnő, aki “magyar népi filmmel” futott be 1939-ben

a teljes dosszié
 
hirdetés
 

Te megennéd a gólyát?

Csató Imi / Macerás ügyek

Oszd meg! Az összes idézet