Az Észak-Írországbeli Magilligan börtönben raboskodik Ryan Craig, aki a film első jelenetében akár a saját birtokán is lehetne: közelről látjuk, ahogy szeretettel és hozzáértéssel gondozza a juhokat egy karám belsejében. Gyorsan kiderül, hogy a gondoskodás pillanatai egy börtöngazdaságban, a Magilligan udvarán játszódnak, ahol Ryan egy súlyos bűncselekmény miatt tölti büntetését. McClean kamerája a börtön falai közé is bejut, ahol a rabok közötti dinamikákat rögzíti, sőt, egy ponton az egyik elítéltnek adja át a felvevőgépet, aki a folyosóról és társairól is komponál egy-két keresetlen beállítást.

Kép a Magilligan című filmből
Ryan Craig nem egy bőbeszédű figura, ráadásul érezhetően feszeng is más emberek társaságában. Egészen más arcát mutatja akkor, amikor az állatok között lehet. McClean dokumentumfilmje így arra vállalkozik, hogy feltörje ezt a páncélt, és felszínre hozza Ryan igazi énjét: azt a szeretetre méltó és szeretettel teli, valójában nagyon is törékeny férfit, aki a zord felszín alatt lakozik. Ryan azonban bűnös, sőt, többszörös visszaeső, amit a rendező egy pillanatig sem vitat. McCleant a bűnöző stigma mögötti ember érdekli, miközben a Magilligan azt a kérdést vizsgálja, hogy a főszereplő kitörhet-e a bűnözés és a drogfüggőség spiráljából.
A rendező bátor időkezeléssel nyomatékosítja ezt a vállalását. Nem kronologikusan meséli el Ryan történetét, a börtönbe kerüléstől az állattenyésztés iránti lelkesedésén át a többszörös visszaesésig. Az idősíkok közötti váltás mindössze egyszer van egyértelműen kiemelve, amikor a film nagyjából harmadánál McClean és vágótársa, Dragos Apetri (Animal, Malmkrog) öt évet ugranak vissza az időben, hogy bemutassák a börtönbüntetés előtt álló Ryant.
Az innentől kezdve jelöletlen ugrások a főszereplő életének ciklikusságát érzékeltetik. Ryant az egyik jelenetben otthon látjuk, ahogyan az anyukájához próbál valahogyan kapcsolódni, majd újra a börtönben van, aztán ismét az intézmény falain kívül juhokat szeretne vásárolni magának, sőt, a visszaesésének is tanúi lehetünk.

Kép a Magilligan című filmből
Ezáltal szép lassan összemosódik a kint és a bent, így válik egyértelművé, hogy Ryan számára a külvilág is börtönnek érződik, amire a film címe is utal. Az alkotók a kronológia megbontásával a nézőre is ügyesen rápakolják a főhős terhét, így Ryannel együtt kereshetjük a kiutat abból a spirálból, amibe a bűn és a drogfüggőség által került.
McClean céltudatos operatőri megoldásokkal erősíti tovább ezt az alkotói stratégiát: a Magilligan fakó színekben ázó, általában hideg és kissé távolságtartó képeit a juhokról készült bámulatos közelik ellenpontozzák: a kamera sokszor a dús gyapjún és az állat testének mozgásán is elidőzik. Az állatokhoz való kapcsolódás pillanatai így az idillt hordozzák, jelezve, hogy a juhtenyésztés a kiút lehetőségét jelentheti Ryan számára.
A Magilligan amellett, hogy érzékeny portrét fest a főszereplőről, keresetlenül és hatásosan mesél bűnről és visszaesésről, illetve arról, hogyan lehet megszakítani az életünkben jelenlévő káros mintákat.
A Magilligan 11.19-én és 11.22-én is látható a 23. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon a Toldiban. A 19-i vetítésen a rendező is jelen lesz. További információ és jegyvásárlás a Verzió honlapján.



