Több iskolából érkeztek diákok a nyílt médiaóraként meghirdetett rendezvényre, melynek témája Gárdos Péter idei versenyfilmje, a Tréfa című adaptáció volt. A Kosztolányi Dezső novellájából készült alkotás rendezője, a film operatőre - a nézők/diákok közt helyet foglaló Seregély László, valamint ifjú szereplője, Kunics Olivér is részt vett az előadáson.

Az óra első részében Gárdos Péter osztotta meg a diákokkal az adaptáció szükségességéről és a mozgóképes átírás korlátairól alkotott véleményét. A rendező, annak ellenére, hogy két adaptáció áll már a háta mögött, úgy vélte, az irodalmi műveket lehetetlen „csonkítás” nélkül filmre vinni, és eleve kudarcra ítéltetett az az alkotó, aki pontosan meg akarja jeleníteni az eredeti mű minden rétegét a vásznon. A Tréfa adaptációjának folyamatáról elmondta, hosszú éveken keresztül érlelődött benne a novella filmre vitelének a gondolata: évekkel ezelőtt felvetette a Színház –és  Filmművészeti Egyetem rendezői osztályába járó diákjainak az ötletet, akik egyöntetűen állították, a novella legfeljebb egy kisjátékfilm alapjául szolgálhatna. A rendező számára éppen az jelentette a legizgalmasabb feladatot, hogy egy egész világot építsen fel Kosztolányi szövege köré, mely végül csak a „csontvázát” adta a most elkészült műnek.

Osztovits Szabolcs és Gárdos Péter rendező

Bár az óra helyszínét adó moziterem kevéssé volt alkalmas egy igazán interaktív előadás megtartására (az egyetlen mikrofon és a túl rövid kábel sok problémát okozott az óra során), a diákok többnyire készségesen válaszoltak a feltett kérdésekre, vagy osztották meg véleményeiket.

A beszélgetés hamar elszakadt az adaptáció témájától: a leghosszabb és talán legérdekesebb vita a rendező azon kérdése kapcsán alakult ki, hogy felfedeznek-e bármilyen párhuzamot a saját iskolai élményeik, és az 1912-ben játszódó film cselekménye között. A megszólaló diákok többsége érdekes módon inkább a különbségeket emelte ki, és úgy vélte, a filmben látott erőszak semmiképpen sem történhet meg egy mai iskolában. Az utoljára mikrofont ragadó diák szerint azonban „igenis van brutalitás, és fizikai erőszak az iskolában, csak éppen nem beszélünk róla”.

A szép lassan közönségtalálkozóvá alakuló médiaóra végén Gárdos Péter a szereplőválogatás kulisszatitkaiba is beavatta a diákokat: az angolszász hagyománnyal ellentétben – ahol egy-egy felhívásra több ezer amatőr gyerekszínész adja be jelentkezését – itthon az alkotóknak kell fellelnie az országban „megbújó” tehetségeket. A kiválasztott szereplők a forgatáson kívül együtt töltött idő alatt pontosan leképezték a film viszonyrendszerét, ugyanazt a karaktert hozták az életben, mint a filmben. „Ezek szerint jól választottunk” – mondta a rendező.

A hallgatóság

A diákok szombat délelőtt az elsők között láthatták Gárdos Péter legújabb filmjét. A Filmhu kérdésére, miszerint vajon ismerték-e az előadásokon elhangzott szakkifejezések (gegen, nagytotál, szuperközeli, szerzői film) jelentését, a diákok nemmel válaszoltak. A 11. osztályba járó tanulók elmondták, a film- és médiaismeret óra csak jövőre kap majd helyet a tanrendben, és eddig még egyáltalán nem foglalkoztak filmmel az iskola keretei között. Van mit tanulniuk tehát azoknak a fiataloknak is, akik valószínűleg számolatlan mennyiségű mozgóképes tartalmat fogyasztanak az iskola falain kívül. Nem lenne haszontalan több médiaórát tartani, legyen az zárt vagy nyílt, bármilyen témában.

(Fotó: Valuska Gábor)