Jane Schoenbrun lényegében ott folytatja, ahol a két évvel ezelőtti, az A24-nek készített, Ragyogj,TV, ragyogj címü meta-horrorjával abbahagyta. A MUBI gyártásában készült Teenage Sex and Death at Camp Miasmában nem egy fikción belüli TV-sorozat, hanem egy slasher-franchise, a szintén a rendező által kitalált Camp Miasma áll a történet középpontjában. A Camp Miasma világa olyan, mintha a ‘80-as és ‘90-es évek horrorsorozatait gyúrták volna össze, a Péntek 13-tól a Sleepaway Campen át a Rémálom az Elm utcában-ig. A filmekben a titokzatos lándzsás gyilkos, Kis Halál egy tóparti táborban szedi áldozatait, többnyire szexualitástól túlfűtött tinédzsereket. Ám, ahogy az a hosszú életű horror-brandeknél lenni szokott, Kis Halál valójában egy elpusztíthatatlan entitás, akit hiába ölnek meg, újra és újra kimászik a tóból. Így aztán vég nélkül gyárthatók a folytatások, rip-offok, remake-ek és legacy prequelek, amikben véres halált halnak az üdülni és (szexelni) vágyó áldozatok.

A Teenage Sex and Death at Camp Miasma fantasztikus főcíme néhány perc alatt fel is építi a Miasma-franchise-t: videokazetták sorakoznak a polcon, majd merchök (Kis Halál figura, játékgép, jelmezek) és különféle újságkivágások vezetnek végig egy szebb napokat látott brand életén a sikeres kezdetektől a félresikerült folytatásokon át a legelvetemültebb pénzcsináló ötletekig. Itt köszön be először a széria főgonosza is: Kis Halál úgy néz ki, mintha a lesoványodott Jason Voorhees beleesett volna egy ipari ventilátorba.

Miután Schoenbrun könnyed mozdulatokkal lerakta a filmbéli franchise alapjait, rögtön bele is csap a közepébe: a kultikussá vált első Camp Miasma-filmet remake-elni igyekvő queer rendező, Kris (Hannah Einbinder) az első Miasma-film forgatási helyszínére látogat. A hegyek ölelte táborban furcsa meglepetés éri: kiderül, hogy a film final girl-jét játszó, azóta visszavonult színész, Billy (Gillian Anderson) életvitelszerűen lakik az egykori díszlet-faházban, valahol az USA-kanadai határhoz közel.

Teenage Sex and Death at Camp Miasma / fotó: Mubi

Kris feketeöves Miasma-rajongóként beleveti magát a kutatómunkába, ami a helyszínbejárás mellett főként abból áll, hogy az eredeti filmek transzfób és szexista olvasatáról tart kiselőadást a színésznek. Majd Billy-t közelebbről megismerve, a közös faházi lazulások és füvezések során rájön, hogy őt szeretné a remake főszerepében is látni. Persze a stúdió teljesen mást, eredettörténetet szeretne, így Krisnek az ügynökével és a producerrel is el kell hitetnie, hogy anyagilag is megtérülő lehet visszahozni az első Miasma-film főhősét. A szakmai konfliktust szenvedély keretezi: Kris és Billy között között különös, bensőséges kapcsolat bontakozik ki a faházban, miközben a fiatal és ambiciózus rendező megpróbálja megérteni az alapanyagot, ezzel együtt saját magát is.

Schoenbrun eltolja a falig a film a filmben szerkezetet, miközben céltudatosan és egyértelműen az identitáskeresést is a történet középpontjába helyezi. A történet így összeköti a remake megvalósítását Kris szexuális kiteljesdésével, talán az sem túlzás, hogy a film az orgazmus megéléséről szól. (Így nyer értelmet, hogy Kis Halálnak hívják a sorozatgyilkost, ami utalás a francia nyelvben egykor az orgazmusra használt “la petite mort” kifejezésre).

A Teenage Sex… önironikusan szedi ízekre a slasher legalapvetőbb esztétikai elemeit, amikből egy harsány és rettentő szórakoztató őrületet teremt. Így kerül új kontextusba például a lenge öltözetben, melltartó nélkül a gyilkos elől menekülő áldozat, sőt, maga a final girl motívuma is. A slasherek egyik korai alapszabálya, hogy a gyilkos ámokfutását a kezdetben félénk, általában szűz tinédzser lány tudja megakadályozni. Schoenbrun azonban nem a szüzesség őrzésének értékét, hanem a szexuális kiteljesedés lehetőségét látja ebben, ezáltal elegánsan, provokatívan, szarkasztikus éllel szabadítja meg a slasher alműfajt a férfitekintettől.

 

A film egy idő után totálisan kiforgatja a meta-struktúrát, amit véres, vicces és meglepetésekkel teli, látomásszerű jelenetek kísérnek. A két főszereplő önfeledt színészi játékkal járul hozzá Schoenbrun műfaji játékához, a Hannah Einbinder - Gillian Anderson páros egy sokkal sótlanabb filmet is simán elvinne a hátán. Einbinder a kezdetben félénk, majd egyre bátrabban kitárulkozó rendezőként új fénytörésbe helyezi a final girl archetípust, Gillian Anderson pedig titokzatos, néha félelmetes, rendkívül karizmatikus jelenség. Nem mellesleg, mindketten tökéletesen időzítik a poénokat is.

Schoenbrun fanyar öniróniával mesél, ám a Teenage Sex and Death at Camp Miasma így sem hagy túl sok teret a nézői értelmezésnek: a queer-olvasat, valamint a szexuális identitás megélése Kris történetén, és a Kis Halál figuráján keresztül nemcsak teljesen egyértelmű, de kissé túl is magyarázott motívumok. Nagy szerencséje a rendezőnek, hogy a két főszereplő ezt a direktséget is önazonosan, megfelelő iróniával tudja képviselni, és a dramaturgia, valamint a meta-szerkezet is még éppen elbírja ezt a súlyt. Így a szerzői tézisek fúzióba lépnek a szintén nem a rétegzettségéről híres slasher alműfaj kiforgatott elemeivel.

A Teenage Sex and Death at Camp Miasma jó eséllyel a filmfesztiválok éjjeli vetítéseinek idei slágere lesz. Jane Schoenbrun magabiztosan és szórakoztatóan tematizál súlyos öndefiníciós kérdéseket, miközben továbbra is a tenyerén hordozza a filmfanatikus-közönséget: megszületett a Z-generáció Sikolya.

A Teenage Sex and Death at Camp Miasmát a 79. Cannes-i filmfesztiválon láttuk. Magyar premierről egyelőre nem tudunk.