filmhu: Amikor a film készült, még főiskolára jártál. A film helyszínei és egyes szereplői, a benne megmutatott életstílus tipikusan ennek az egyetemista-főiskolás generációnak az élményein alapul. Számodra mennyire volt ismerős és otthonos ez a közeg, ami a filmben szerepel?
Kovács Krisztián: Még a főiskola előtt, mikor ’97-ben felkerültem ide Budapestre, akkor én is sokat voltam az éjszakában, legfőképp a Rácz Kertben, de nem szórakoztam, hanem a pult mögött dolgoztam. Ott volt alkalmam megfigyelni a szórakozó embereket. A főiskola alatt, ’97-től 2003-ig sokat voltam ilyen helyzetben, de nem feltétlenül ezekhez hasonló szórakozóhelyeken. Sok közös van Gyula filmje meg az én életem között, de nem a szórakozóhelyek tekintetében.
...aztán megtámadtunk egy-egy
járókelőt
filmhu: Azért ötlött fel bennem ez a kérdés, mert Kenyeres Bálint, aki a haverodat játssza, viszont gyakori vendég ezeken a helyeken.
K. K.: Igen, és remélem úgy tűnt, mintha mi szórakoztunk volna együtt, és lenne valami közünk egymáshoz, de akkoriban, amikor Nemes Gyulával, Beregivel, meg a haverjaival járták a helyeket, nem ismertem még.
filmhu: Nemes egy interjúban utalt rá, hogy sokat improvizáltatok a forgatáson.
K. K.: Igen, kimentünk egy helyszínre, ahol Gyula elmondta, hogy mi lesz, aztán megtámadtunk egy-egy járókelőt. Elég hosszú időt eltöltött velünk színészekkel, legalábbis velem. Megértettem és átéreztem, hogy mit akar. Ha valamiben rosszul éreztem magam, akkor azt elmondtam, de ezt ő is látta. Talán többet kellett volna veszekedni, és akkor még nagyobb amplitúdója lett volna az egésznek.
filmhu: Nehezek voltak az improvizációk, vagy jólesett néha kiengedni a kisördögöt?
K. K.: Az egész forgatás nagyon zaklatott volt. Három évig készült a film, ez forgatási napban persze sokkal kevesebb. Volt amit kétszer vettünk fel, és tudtam, hogy nem hibázhatok. 2003 októberében még eléggé kívül álltam ezen a világon, de 2004 nyarán, amikor a film háromnegyede készült, teljesen olyan állapotba kerültem, ami a Gyulának kellett, - meg nekem is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok azzal, amit csináltam, de tudom, hogy akkor csak erre koncentráltam.
filmhu: A végeredménnyel mennyire vagy elégedett, milyen volt a kész filmet látni?
K. K.: Valamikor azt érzem, hogy ezen azért még kellett volna dolgozni, hogy sokkal erősebb tudtam volna lenni, de ilyeneken, hogy „mi lett volna ha”, nincs értelme gondolkozni, mert ez a végeredmény.
filmhu: Dolgoznál még együtt Nemes Gyulával? Sokszor elmondtátok, hogy nehéz volt vele.
K. K.: Igen dolgoznék, mert nehéz volt, de hála istennek, hogy valaki nem elégedett meg azzal, hogy odajöttem, nagyjából elmondtam a szöveget, és szépen fölvettük. Ez a film elég főiskolás körülmények között készült, amit én nagyon szeretek. Nincs smink, minden minimál és ez talán nem adatik meg később. Én jól jövök ki abból, ahogy a Gyula felidegesíti a maga körül lévő embereket. Talán ez a munkamódszere, hogy mesterségesen kreál egy szükséges hangulatot. Lehet, hogy attól jó egy-egy kép, mert sokszor nagyon rosszul éreztem magam, de ezt én nem tudom megítélni.
