Két barát felfelé biciklizik egy emelkedős úton. Mike (Michael Angelo Covino) rendszeresen teker, Kyle (Kyle Marvin) formába akar jönni, mert az esküvőjére készül. Mike egy húzósabb szakaszon bejelenti, hogy nem csak hogy évekkel korábban lefeküdt Kyle leendő feleségével, de azóta is szerelmes belé. Kyle üldözőbe veszi, közben kishíján megfullad a biciklin, miközben Mike összeverekedik egy pofátlan Citroën kacsa sofőrjével.

Ez az Un Certain Regardban versenyző The Climb egy snittben felvett, parádés kiindulópontja, ami a Mike-ot alakító Michael Angelo Covino rendezői bemutatkozása. A film forgatókönyvét közösen jegyzik Kyle Marvin-nal, amit nagy részben a saját barátságuk ihletett.

The Climb / Forrás: Cannes Film Festival / Topic Studios

Barátságuk alakulását ettől kezdve néhány hónapos vagy akár több éves kihagyásokkal, az első jelenetben megismert fanyar, meglepő humor és keserű dráma váltakozásával ismerjük meg. Egy szomorú temetésen, családi karácsonyon, síelésen vagy jéghorgászás közben, Mike és Kyle kapcsolata tele van örömteli időszakokkal és mélyrepülésekkel, az egyik önző, a másik naiv, az egyik az alkoholhoz fordul, a másik alárendeli magát a szerelme és a családja akaratának.

The Climb / Forrás: Cannes Film Festival / Topic Studios

Az évek múlásával mindkettőjük igazát, bénaságait, jó és rossz döntéseit is megismerjük és továbbvisszük a saját kapcsolataink felé. Mennyi őszinteséget engedhetünk meg magunknak, ha a legjobb barátról van szó? Lehet egy súlyos árulás után újrakezdeni? Csak azért mert szeretünk valakit, tényleg muszáj elviselnünk az összes hülyeségét? Az amerikai indie filmek barátságos, igaz hangulata, bravúros hosszú snittek és két olyan figura tölti meg élettel a filmet, ami ritka a cannes-i fesztiválon, inkább a Sundance programjában szokott hasonló feltűnni. Még szerencse, hogy a The Climb inkább eltekert a francia riviéráig, és ítt ki tudott tűnni az európai filmek sűrűjéből.

Élősködők (Parasite) / Forrás: Cannes Film Festival (2019 CJ ENM Corporation, Barunson E&A)

Bong Joon-ho (Snowpiercer, Okja) versenyfilmje is a világ másik feléről érkezett a fesztiválra és azonnal komoly pozícióba került az Arany Pálmáért folyó harcban. Az Élősködők (Parasite / Gisaengchung) egyszerre izgalmas és profin kivitelezett szatíra két külön világ találkozásáról: földönfutó és a határtalan luxusban élő koreaiak kerülnek egy fedél alá a filmben. Ki-taek (Song Kang-Ho, a koreai film hatalmas sztárja) és családja egy szuterén lyukban laknak, szeméthalmok közepén. Az apa, az anya, a fiatal fiú és a lány is mestere a csalásnak, a wifit a felső szomszédtól lopják, diplomát hamisítanak, ha kell vadonatúj alteregót találnak ki maguknak, hogy megszerezzék, amit akarnak.

A fiú, Ki-woo óriási lehetőséghez jut, amikor egy barátja beajánlja maga helyett kis időre egy vagyonos családba, hogy az ott élő tinilányt tanítsa. Ki-woo húga, Ki-jung pillanatok alatt összedob neki egy vonzó önéletrajzot és a fiú hamar el is nyeri a tehetős háziasszony és férje bizalmát. Ahogy telik az idő, a szélhámos család többi tagja is szép lassan behazudja magát a palota falai mögé, és parazitaként átveszik az irányítást a mit sem sejtő lakók felett.

Élősködők (Parasite)/ Forrás: Cannes Film Festival (2019 CJ ENM Corporation, Barunson E&A)

A Snowpiercer disztópikus történetében egy maroknyi ember a végzetes klímaváltozást túlélve, egy száguldó vonaton próbált életben maradni, a Okja-ban pedig a kapzsi kapitalista rendszer akarta megszerezni egy bátor kislány óriásira nőtt disznó-szerzetét. Az Élősködők hangulatilag valahol a kettő között találja meg a helyét: kevésbé sötéten mutatja be az emberi gonoszságot, mint a Snowpiercer, de az Okja mesevilága is messze áll tőle. A vonatos thrillertől eltérően itt a gazdagság nem egyenlő a kegyetlenséggel, a családnak inkább fogalma sincs arról a világról, ami a betonkerítésük túloldalán kezdődik. Vakon megbíznak a szolgálóikban és egy kis ego-simogatással egészen könnyen manipulálhatóak.


A betolakodók mindenkinek megtalálják a gyenge pontját, kicsinyes tetteik közben mégsem válnak ellenszenvessé, és ez annak a különleges, szatirikus hangulatnak és sodrásnak köszönhető, ami az ázsiai, azon belül is a koreai filmek jellegzetessége. Az arcátlanság olyan precíz stílusba, vizuális gegekbe van becsomagolva, hogy ezen a szinten már rég nem azon aggódunk, hogy bukjanak le a paraziták, inkább csillogó szemmel várjuk, hogy addig folytassák a kis mocsokságokat, amíg csak tehetik.

A nemzeti kritkusok pontszámai alapján Bong Joon-ho filmje jó eséllyel indul az Arany Pálmáért a holnapi díjátadón, és még egy jó hír a végére, hogy az Élősködők ősztől a hazai mozikban is látható lesz, a Mozinet forgalmazásában.

Borítókép:  Élősködők / Cannes Film Festival (2019 CJ ENM Corporation, Barunson E&A)