„Az Aranyláz nemcsak a folyton előretörő filmművészetek új határállomását, nemcsak Chaplin művészetének csúcspontját jelzi, hanem méltán besorozható az egyetemes művészet maradandó értékei közé” - írta Hevesy Iván 1926 júniusában a Nyugatban Charlie Chaplin egyik leggrandiózusabb filmjéről, amelyet a cikk megjelenése előtt egy évvel forgatott. A kortárs kritika már akkor úgy érezte, hogy az Aranyláz korszakos mű, amelynek kiemelt szerepe van és lesz a világ filmtörténetében. Kilencvenkilenc évvel Hevesy cikkének megjelenése után Cannes-ban ünnepelték a valóban klasszikussá vált némafilmet.
Huszonnégy éves korában, csupán néhány napos filmes tapasztalattal és egyetlen rövidfilmmel a háta mögött teremtette meg Chaplin a hamar ikonikussá vált komikus figuráját, amely nemcsak világhírűvé tette, de a mai napig az emberiség egyik leghíresebb fiktív alakja, a vígjáték megtestesítője. A toprongyos csavargót a véletlen szülte, amikor 1914 elején Chaplin úgy döntött, hogy új egytekercses filmet készít és ehhez friss vígjátéki figurát talál ki. Bement aktuális stúdiója, a Keystone jelmezraktárjába, majd kitotyogott onnan az ikonikus öltözékben, sétapálcával és derby kalapban, így született meg Charlie, a csavargó.
Fotó: Budapest Film / Roy Export Company
Ez a csetlő-botló alak tette világhírűvé őt, akitől akarattal sem tudott volna megszabadulni. Bár egyszer-egyszer próbált eltávolodni a burleszk műfajától, és csak epizódszerepekben feltűnni, de közönség a jegypénztáraknál is egyértelműen jelezte, hogy neki ez a kacsázva mozgó, frakkos, bajszos kisember kell. Egy évtizedig a burleszk műfajában megszokott egy- és kéttekercses rövidfilmekkel halmozta a sikereket, majd a 1920-as évek elején elkészítette első nagyjátékfilmjét, az önéletrajzi ihletettségű A kölyök című alkotást.
Bár már 1918-ban, az amerikai stúdiórendszer körülményei között forradalmi módon megalapította némafilmsztár és rendező társaival (Mary Pickforddal, Douglas Fairbanksszal és D. W. Griffith‑tel) saját vállalatát, a Unites Artists-ot, a First National Pictures-sztől szerződése miatt még egy ideig nem szabadulhatott. „Nagyon szerettem volna felülmúlni A kölyök sikerét. Hetekig gyötrődtem, gondolkoztam, törtem a fejem, hogy ötletet préseljek ki belőle. Ezt mondogattam magamban: ‘Most grandiózus filmet kell produkálnom! A legnagyobbat, amilyen még nem volt!’ - De semmi sem jutott eszembe, míg egy vasárnap reggel, amikor hétvégét Fairbankséknél töltöttem, reggeli után térhatású fényképeket nézegettünk Douglasszal. Néhány kép Alaszkában, a Klondike-hágón készült: az egyik felvétel a Chilkoot-szorost ábrázolta” - írja Chaplin naplójában a kezdetekről.
Eric A. Hegg Chilkoot-hágón készült fényképe
„Rögtön arra gondoltam, milyen ragyogó téma ez, mennyire mozgásba fogja lendíteni a fantáziámat. Ötletek, vígjátéki helyzetek alakultak ki a fejemben egy pillanat alatt, s bár nem volt kész a sztorim, a körvonalak máris felderengtek.” Bár a sztár írásában nagyvonalúan átsiklik felette, de kép Eric A. Hegg világhírű, Chilkoot-hágón készült fényképe, amelyet bámulatosan rekonstruált a film nyitójelentében: Sierra Nevada‑ban, Truckee közelében, 3000 méter magasságban rögzítették 600 statiszta részvételével, akik a legenda szerint sacramentói hajléktalanok voltak.
Valóban a Chaplin naplójában ígért grandiózus alkotás lett az Aranyláz: 923 886 USD előállítási költséggel elnyerte a legdrágább némafilm kitüntetését, a forgatás tizenhét hónapon át tartott, 1924 tavaszától 1925 nyaráig, 235 forgatási napon át, ezalatt több mint 70 000 méter filmet exponáltak (ez 43 órányi nyersanyag), és bár eredetileg az összes kültéri jelenetet eredeti helyszíneken akarta leforgatni, végül kettő kivételével (amelyeket ki is vágott a kész filmből) egy hollywood-i stúdióban vették fel, fa, zsákvászon, drótok, gipsz, liszt alkotta díszletekkel teremtve meg a zord táj illúzióját. Ráadásul botrányoktól sem volt mentes a forgatás, hiszen a főszerepet az akkor tizenötéves Lita Grey alakította volna (néhány évvel korábban, tizenkétévesen ő formálta meg A kölyök címszerepét), azonban Chaplin teherbe ejtette a kamaszlányt, akit feleségül vett és három hónapra leállította a film munkálatait. Így kapta meg a női főszerepet Georgia Hale.
Budapest Film / Roy Export Company
A film történetét Jack London regényeiből és korabeli melodramatikus ponyvák elemeiből gyúrták össze, olyan sztorikból, amelyeket a XX. század elején mindenki ismert, így könnyen azonosulni tudott vele. „A témája nem új, a témája sablonos. De nincs-e az örök dolgokban mindig valami "sablon"? A téma örök, de új a kifejezés. Az örök és mindig új téma: az Ember harca a boldogságért, az aranyért és a szerelemért. Az öröm és a bánat, a gyönyör és a kín, a szenvedély és a szenvedés, a harc és csüggedés új nagy eposza az Aranyláz, a modern kor legmodernebb nyelvén, a sebesen pergő kinematográfiáén elénekelve. (…) Az Élet legbelsőbb értelme jelenik meg az Aranylázban” - írta Hevesy a korabeli cikkben, és valóban, mai szemmel is hasonló gondolatok cikáznak a néző fejében. Milyen egyszerű ez a történet, szinte olcsó ponyvaregénybe illő, mégis szinte minden percére jut egy-egy olyan apró zseniális pillanat, ami miatt eszünkbe sem jut, hogy vásári komédiát néznénk. Mert a csavargó alapvető emberi pillanataiban mindannyian magunkra ismerhetünk, bennünk él ez a kisember, aki nem csak szembesít magunkkal, de reményt is ad, mert a kilátástalan helyzetekben is optimista, ha elbukik, feláll és gyermeki bizakodással tekint a jövőbe.
Bár kevéssé csavaros történt, a film erejét egyértelműen a kisebb burleszk jelenetek adják, amelyekből nem egy legendássá vált. A sziklaszirt szélén egyensúlyozó kunyhó billegését hiába nézzük hosszú perceken át, egy pillanatra sem válik unalmassá, és Chaplin „zsemle-tánca” is bekerült a filmművészt örök pillanatai közé - a film berlini premieren megállították és újrajátszották, akkora siker volt.
„Olvastam egy könyvet a Donner-expedícióról, amely útban Kalifornia felé eltévedt, és betemette a hó a Sierre Nevada hegyormai között. Százhatvan emberből tizennyolc maradt életben, a többi éhen halt vagy megfagyott. Volt, akik megették a halottakat, mások a csizmájukat sütötték meg, hogy éhségüket csillapítsák. Ez a gyötrelmes tragédia ihlette egyik legmulatságosabb jelenetemet. Gyötrelmes éhségben megfőzöm és megeszem a cipőmet, szedegetem a szögeket, mint egy csontot a sült kappanból: végül spagetti gyanánt elfogyasztom a cipőzsinórt. Az éhség ebben a delíriumában a társam csirkének vél, és föl akar falni” - emlékezik vissza Chaplin életrajzi könyvében a kétségkívül legikonikusabb jelenetének létrejöttéről. Az ehető cipő édesgyökérből és cukorból készült, és húsz párra volt szűkség a forgatáshoz. Végül 63 csapó csattant csak ennek a jelenetnek a felvételén, amely után egy kis időre le is kellett állni a forgatással Mack Swain gyomorpanaszai miatt.
Fotó: Budapest Film / Roy Export Company
Hiába volt hatalmas siker a ’25-ben készül Aranyláz, Chaplin 1942-ben újravágta és újra is hangszerelte a filmet – saját narrációval, új zenével, és több mint húsz perccel rövidebb játékidővel. Ez a változat nemcsak modernizálta az élményt, hanem elérhetővé tette a filmet a hangosfilm-korszak közönsége számára is. Érdekes a narráció személyes hangvétele, hiszen Chaplin gyakorlatilag saját korai munkáját értelmezte újra, ám a fogadtatás nem volt egyértelműen pozitív. Bár két Oscar-nevezést is kapott és egyes kritikusok is örömmel fogadták, sokan nemtetszésüket fejezték ki a kissé „szájbarágós” szöveg miatt.
Különös élmény újranézni a 100 éves Aranylázat, amely nem csupán egy klasszikusok közül, ahogy Chaplin sem egy a sztárok tömegében, hanem szinte beleépültek a nyugati kultúra szövetébe. A keménykalapos, kefebajszos arc, a cipő evő jelenet és a zsemletánc a film szimbólumává vált, fotói poszterekről, képeslapokről néznek le ránk a szuvenírboltokban, és a „100 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz” - típusú könyvek mozaikosan szerkesztett borítóiról, amit azok is azonnal felismernek, akik soha, egyetlen Chaplin-filmet sem láttak. Mégsem vált elcsépeltté ez a nagyívű alkotás, inkább mintha a kanapénkon vagy a moziszékben ülve azzal több százmillió emberrel néznénk végig ezt a filmet, akik az elmúlt 100 évben látták.
Premierjének századik évfordulóján, Magyarország kilenc mozijában vetítik le Charlie Chaplin Aranyláz című klasszikus némafilmjét. Az alkotás restaurált 4K-s változatát június 26-án egyszeri alkalommal láthatja a nagyközönség a Budapest Film forgalmazásában. Részletek itt.
Felhasznált irodalom
Charlie Chaplin: Életem (Európa Könyvkiadó, 2008)
Új Oxford Filmenciklopédia (Glória Kiadó, 2004)
D. Bordweel, K. Thompson: A film története (Új palatinus Könyvesház, 2007)
