Csütörtökön a dobozban - Mindent a szemnek

Huszárik Zoltán 1971-ben korábbi, Elégia című lírai filmetűdjével már itthon és külföldön is kivívta a szakma egyöntetű elismerését, a Szindbáddal pedig megalkotta a magyar film formatörténeti fejlődésének egyik alapvetését. Krúdy Gyula novelláinak szabad felhasználásával a rendező egyrészt tökéletesen visszaadja az író által teremtett hangulatot, ugyanakkor olyan művet hoz létre, amellyel markánsan megjelenítheti szuverén alkotói világát is. Huszáriknak tudniillik sikerül tökéletesen egybegyúrni és még valamilyen titkos összetevővel meg is fűszerezni a magyar filmművészetre hagyományosan jellemző irodalmi kötődést, az ábrázolt tájak gazdag jelentéstartalmát, a miliő hihetetlenül gondos és finom lefestését, nem beszélve a színészvezetés egyáltalán nem elhanyagolható feladatáról.

 

Sokunk számára a Szindbád egyet jelent Latinovits Zoltánnal, mintha Krúdy hősét és a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakját ugyanabból a fából faragták volna ki. Nem tudjuk, hogy Latinovits nélkül hogy sikerült volna ennyire közel repülni a tökéletességhez, az viszont filmtörténeti tény, hogy az alkotók eredetileg a legendás olasz írót, színészt és rendezőt, korábban a Biciklitolvajokkal a Szindbádhoz mérhető mesterművet is rendező Vittorio De Sicát nézték ki maguknak, anyagi okok miatt viszont meghiúsult az együttműködés. Nem túl nagy merészség megkockáztatni, hogy mindenki jobban járt Latinovitssal, aki nem mellesleg olyan színésznők fényében fürödhetett szerep közben, mint Dajka Margit vagy Ruttkai Éva. Huszárik nem munka-, hanem alkotótársai, így Sára Sándor operatőr, az akkoriban állandó partner Tóth János, vagy a zenei anyagért felelős Jeney Zoltán mind hozzátették a magukét ahhoz, hogy a Szindbádból a magyar film emblematikus remekműve váljon.

Huszárik mesés kompozícióit és Sára kamerakezelését nehéz túlszárnyalni, de Koltai Lajos a Malena fényképezésekor közel járt hozzá. Tegyük hozzá: Giuseppe Tornatore története kiváló terepet biztosított a sokadik „vendégmunkáját” végző Koltainak. A szicíliai kisváros régi épületei, a képeken át is érezhető tikkasztó hőség, a karakteres arcok és legfőképp Monica Belucci olyan látványt nyújtanak, ami hatalmas ajándék egy érzékeny operatőr szemének. A film sztorija is erős, de a Malena elsősorban legfontosabb érzékszervünkön keresztül hat. Nem így az évről évre egyre jobb Tom Hardy főszereplésével készült Locke, amely száz százalékban a történetre épít. Ugyanakkor az is parádés, hogy az egész filmben egy autót vezető, onnan telefonálgató építésvezető és újdonsült apa sztorija a látványt illetően sem válik unalmassá, a különféle plánok összeollózásáért Justine Wright egyenesen Európa Filmdíjat kapott. Erős tehát a csütörtöki felhozatal, lesz miből válogatni.

 

Magyar vándor (Herendi Gábor, 2004), Filmmania, 17:10

Locke – Nincs visszaút (Steven Knight, 2013), Filmcafe, 19:00

Leviatán (Andrej Zvjagincev, 2014), Cinemax, 20:00

Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971), Duna, 23:10

Malena (Giuseppe Tornatore, 2000), Paramount, 24:00