Klasszikus formák
Általánosságban elmondható, hogy az idei szemlén minden eddiginél erősebben voltak jelen az egy poénra épülő, markánsan megkonstruált történetű, jó hangulatú, igényesen elkészített alkotások. A zsűri ilyennek találta az Uszodai Tolvaj, a Farkasember, a Hanna, a Szakadás vagy a Defekt című munkákat és kiemelte, hogy habár ezek a filmek általában jól követhető cselekménnyel bírnak, azonban nem igazán képesek túllépni a konvenciók adta kereteken, nem mernek többet vállalni, mint a már bejáratott gondolati-sémák újrajátszását.
A zsűri a Malter, a Megyünk vagy a Szűkenszépen című filmek sallangmentes, lecsupaszított stílusát dicsérte. Kardos Sándor külön méltatta a Megyünk utolsó beállításának "egyszerűségében szép" és nem hatásvadász záróképét, míg Petrányi Viktória a Szűkenszépen minimál-történetét és dialógok nélkül elmesélhető történetét dicsérte.
A kisfilmes ítészek a Süti, a 411-Z és az Odaát című munkákat véleményezve elmondta, hogy egyik film sem hordoz különlegesebben új gondolatvilágot, de annál igényesebben vannak kimunkálva.
A zsűrielnök külön kiemelte, hogy számára az uszályon játszódó 411-Z ugyan összeállt egy egyetemesebb érvényű történetté, de a képek/kompozíciók hangsúlyozásával még nem biztos, hogy túl tudott lépni egy egyszerű történet újramesélésén.
Czabán György az Odaát című munkáról kifejtette, hogy a remek színészek ellenére, a mindenki számára ismerős sztori alig tudott valamit hozzáadni az alapvetően tényszerűen száraz dokumentumokhoz.
Frappáns sztorik
Több film is volt, amik a történetmesélés hagyományosabb módja illetve a kísérletezgetőbb stíluskeresés közé tartoztak: a 3 történet a szerelemről töredezett elbeszélése, a Defekt alternatív világábrázolása, az Egyensúly művészete stíluskeverő műfajisága egyaránt üdítően hatottak a zsürorokra.
Császi Ádám munkáját, a Gyengébb Napok-at "komoly munkának" nevezte Czabán György, míg Petrányi Viktória a döntött-kamera kísérletifilmes jellegét méltatta. A zsűri kiemelte, hogy a rendezőnek jól sikerlüt megtalálnia a határvonalat a
lecsupaszított naturalitás és a feketehumorú groteszk között.
Az Öszödik Pecsét, a Lopott Ritmus vagy a Kakukk című munkákról szintén ellentmondásosan nyilatkoztak az értékelők: Czabán György szerint míg a Kálmenchelyi-Stefanovics-Végh trió előző Széchenyi-filmje sikeresen találta meg a groteszk és a társadalom-kritika határát, addig ez a munkájuk leginkább a monotonan egyszintű poén-halmozásuk miatt inkább hat egy ötletes fricskának.
A hip-hop kultúra gyökereit Magyarországnak tulajdonító ál-dokumentumfilm, a Lopott Ritmus is hasonló problémákat vetett fel - igaz, a zsűri szerint mindezt nagyon szórakoztatóan, eleve hihetetlennek, abszurdnak ábrázolva.
"A legjobb mesefilm, amit életemben láttam" - vallotta a Kakukkról Kardos. A zsűri a film finom erotikáját, abszurd mesevilágot és jó ritmusú humorát dicsérte.
A Mindenes, a Kócos és a Nyomtávváltás című munkákat is egységesen igényesnek tartotta a kisfilmes zsűri.
"Rokokót idéző, finoman szőtt munka" - mondta a filmről a zsűri elnök, majd hozzátette, hogy nagyon szereti az ehhez a filmhez hasonló apró gesztusokkal operáló érzékeny munkákat.
A Kócos-t, Gerő Marcell filmjét a zsűrielnök az ötlettől a kidolgozottságig jónak találta, míg Petrányi a film egységesen egybetartott világát dicsérte. Hasonlóan pozitív vélemény született a Nyomtávváltásról, ami a zsűri szerint egy általánosabb érvényű metaforán keresztül nagyon jól ragadja meg a film által kialakított két világ közötti folyamatos billegést. "Egy kicsivel drámaiabb történetet hiányoltam" - fogalmazta meg kritikáját Kardos.
Extravagáns ötletek
Kevés, de annál érdekesebb és hatásosabb munka készült az idei szemlén, ami erősen kísérletezgető attitűdjével, formai vagy narratív újításaival hívta fel magára a figyelmet.
A zsűri a Bloody Mary című munkáról elmondta, hogy abban ugyan eléggé homályosok a sztori miért-jei, azonban kárpótolja a nézőt a film erős atmoszférája és remek alakításai. "Lynch és Ferreri keverékét érzem" - jegyezte meg a filmről Petrányi, míg Kardos a film szürrealisztikus és indulattal teli világát dicsérte.
Hasonlóan erős kísérletifilmes szellem érződött a Nyári egyenlet és a Panoráma című filmeken. Előbbinek játékos vágási-stílusa azonban kevés volt a zsűri szerint és inkább hatott egy filmes gyakorlatnak. Utóbbi filmet, a Panorámát, az osztott-kép által adott valós-idő és filmes-idő összemosása tette érdekes kísérletté.
Az értékelés végén a FilmHu-nak adott interjújában Kardos Sándor kifejtette, hogy talán sikerült minden eddiginél magasabb színvonalú kisfilmes mezőnyt megtekintenie, azonban számára az újdonság varázsa csak egy-két filmben csillant fel. "Bátrabbak legyetek jövőre!" - zárta a beszélgetést Czabán György.
