A munkáimat nagyon radikálisan érinti a járvány. Az SZFE-n át kellett állnunk az online oktatásra, ami egy gyakorlati tárgynál (filmrendezés) elég nehéz, de próbálkozunk.
Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
Az alkotói munkák közül aktuálisan éppen egy próbaidőszak indult volna a Radnóti Színházban egy saját ötletből készülő előadásra, amely az olvasópróba után rögtön leállt. Az elmúlt hónapokban az életem nagy részét az töltötte ki, hogy kitaláltam a lehető legsokrétűbb alaphelyzetet ahhoz, hogy a színészekkel közösen a próbafolyamat alatt, az ő rögtönzéseikből inspirálódva véglegesítsük a szövegkönyvet és színpadra állítsuk a darabot. Ez a munka most szünetel, ami azért nehéz, mert olyan ez, mint a sportban, mikor versenyre készülsz. Akkorra állsz készen az idegrendszereddel, amikor oda kell állni a startkőre. Épp elértem a kezdéshez szükséges állapotot, mikor ez a bizonytalan idejű szünet beállt. Mondom ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy másoknak ennél sokkal nagyobb áldozatokat kell meghoznia a jelenlegi helyzetben.
Schwechtje Mihály a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) forgatásán / Forrás: Vertigo
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak? Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Szerintem a magyar filmfinanszírozóknak ebben az esetben nagyon gyorsan, radikálisan kellene reagálnia. Egyrészt megváltozott a világ és jó volna, ha erre a filmesek reflektálhatnának. Például, ha kiírnának egy rendkívüli pályázatot, amelyben sok (értsd nagyon sok) kis költségvetésű film készülhetne arról, ami most velünk történik, az szuper lenne. Akár úgy, hogy csak a karanténéletben rendelkezésre álló technikai eszközökkel és lehetőségek között forgatunk. Így a munka nélkül maradt alkotók tudnának dolgozni, ráadásul egy olyan ritka élethelyzetben vagyunk, amikor az egész világ hasonlóan él meg egy döbbenetes, kényszerű életmódváltást. Azok a filmek, amelyek erről a helyzetről beszélnének, hirtelen mindannyiunkról szólnának és mindenki tudna hozzájuk kapcsolódni, mert a néző közvetlenül tudja a saját tapasztalataihoz mérni, amit lát. A másik kérdés, amit biztosan át kell gondolni, az az, hogy mi lesz a mozikkal. Mikorra jön el újra az idő, hogy az emberek bátran be tudnak ülni filmet nézni? Valószínűleg a moziba szánt tartalmak helyett, – remélhetőleg csak rövid távon – inkább az online és a tévé lehet az ésszerű platform. Miközben ha nem szeretnénk, hogy bezárjanak a mozijaink, amelyek az emberi kultúra és közösségi élet csodás terei, biztos, hogy nekik is kell valamilyen anyagi segítséget nyújtani az átmeneti időre.
Mi az egyetemen a Hajdu Szabolccsal és Nagy Zoltánnal közös osztályunkkal próbáljuk a kreatív oldalát megfogni ennek a helyzetnek. Hiszen attól, hogy az emberek videotelefon-programokkal tartják a kapcsolatot, gyakorlatilag képpel, sőt mozgóképpel élik a szociális életüket. Azt kutatjuk, hogy ebből a típusú képből és helyzetből, hogyan tudunk létrehozni egy újfajta esztétikát. Így az osztályunk most ilyen filmet fog készíteni.
.jpg)
Mire használod fel a felszabadult időt?
A felszabadult időt írással töltöm, próbálok előre dolgozni, bízva abban, hogy visszaáll hamarosan a régi, megszokott világunk.
Mit nézel, mit olvasol?
Mivel az idő nagy részében írok, nem kezdtem el sorozatokat vagy filmeket nézni. Karl Ove Knausgard Harcom című regényfolyamát olvasom.
Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) 2018-ban került a mozikba (az HBO GO oldalán most elérhető), előtte több sikeres rövidfilmet készített, közülük A pingvinkonstrukció-t az évtized legjobb rövidfilmjei közé is beválogattuk. Utoljára az előző évtizedet lezáró podcast adásunkban beszélgettünk vele, Kránicz Bence filmkritikussal és Jakab Juli forgatókönyvíró-színésznővel.
A cikksorozat korábbi részei:
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
