Az első kérdés, miszerint létezik-e ma Magyarországon forgatókönyvíró szakma, már a beszélgetés elején megosztotta a résztvevőket. Krigler szerint a szakma létezik, viszont nincs megbecsültsége, és addig nem is lesz, amíg a filmkönyvírók csak megvalósult filmek után kapnak pénzt. Az utóbbi időben Krigler szerint háttérbe szorult a forgatókönyvírás oktatása. Schulze Éva szerint a rendszerváltozást követően a filmgyártási struktúra teljesen átalakult, és ez  szorította háttérbe a szakmát. Az SZFE mellett azonban sok kis műhely indult be, amelyek néhány éven belül nagy változásokat fognak okozni.

Az elmúlt években igen sok szó esett a magyar forgatókönyvek nem megfelelő színvonaláról, hogy jó forgatókönyv híján szinte lehetetlen jó filmet készíteni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a helyzet mennyiben változott meg, mindenesetre egy új generáció kezdett el filmeket gyártani, méghozzá a közönségbarátabb, zsánerfilmes fajtából. Ez kissé változatosabbá teszi a mai palettát, de jótékony hatása erőteljesebben csak az elkövetkezendő években fog megmutatkozni.

A legfontosabb, amit egy forgatókönyvíró tehet, hogy addig üti a vasat, amíg az fel nem melegszik
Esztergályos Krisztina, Kriegler Gábor, Schulze Éva, Grunwalsky Ferenc, Németh Gábor

Németh Gábor szerint a forgatókönyvírás mindenképpen egy szakma, hiszen tanulható, vannak szabályai, amelyek felrúgása, megváltoztatása általában friss, izgalmas műveket hoz létre, újraírva ezáltal a forgatókönyvírás szabályait.  Ugyanakkor külön kell választani a szórakoztatóipari termékeket és a művészi igénnyel elkészített alkotásokat.

Grunwalsky Ferenc több évtizeddel ezelőtti példával kezdte kifejteni a véleményét, mondván, hogy a magyar filmgyártás dicső időszakában rengeteg író foglalkozott filmírással is. Ma leginkább a fiatalok körében alakult ki a vágy a konzervatívabb filmforma iránt, ami azonban megkívánja a filmkészítői profizmust, a modulokból való építkezést, és a jó dialógusokat. Grunwalsky szerint mindenképpen projektfejlesztésre van szükség, pályáztatni kell a szinopszisokat és a treatmenteket. A következő időszak legfontosabb feladatának tartja, hogy kidolgozza a forgatókönyvírás oktatásának rendszerét.

A következő kérdésekre adott válaszok egy része az előzőekre reflektált, vagy teljes mértékben elkalandozott a tárgytól, eljutottunk egészen a Függetlenségi Nyilatkozat pontjait tárgyaló amerikai filmgyártásig, de a lényeghez nem jutottunk közelebb.

A beszélgetés a vége felé terelődött vissza a helyes kerékvágásba, ahol is a forgatókönyvírók lehetőségeiről esett szó: meg kell ragadni minden egyes lehetőséget, pályázni kell (a Filmjus-nál, a NKA-nál), alkotótársakat kell gyűjteni, ha egyedül nem megy. Érdemes producereknél is házalni, hátha valaki ráharap a világra szóló ötletre.

A legfontosabb, amit tehát egy forgatókönyvíró tehet, hogy nem adja fel és addig üti a vasat, amíg az fel nem melegszik.