2004. 12. 06. Kubiszyn Viktor
Azt mondják, hogy aki nem élt a hatvanas évek San Franciscójában, vagy a húszas évek Párizsában, netán a harmincas évek Moszkvájában, az nem is élt. Nevezett időszakokban és helyszíneken a kollektív mámor (és/vagy para) esszenciális kicsapódásának lehettek tanúi és resztvevői az őslakosok és odalátogatók. Ralph Bakshi 1971-ben készült, egészestés underground animációs filmje a hatvanas évek virágparadigmájának eredményeit mutatja be egy szétszívott macska kalandjain keresztül, San Francisco, hatvanas évek, avagy béke és paranoia, szex és háború, a cicák és a THC.
A szex pedig úgy jó, ahogy van, szerelemmel vagy anélkül, háztetőn vagy fürdőkádban, ketten vagy tizenheten, tisztán vagy beállva. Nagyjából így lehetne összefoglalni a
Fritz, a macska álláspontját a nemek (egyedek) közti testi interakcióról, teljesen rokonszenves megközelítés, a hatvanas évek szexuálforradalmának kicsiny kánona. Az animációs művészet eszközrendszeréből fakadóan persze bejátszik egy kis animal felhang is, de ne gondoljunk semmi rosszra: a macska a varjúval, a disznó a cicával, a hatalmas fekete izé a főhőssel nem perverzió, csak animátori kreativitás, szépen szólva.
Ralph Bakshi filmje nem hibátlan, de a Fritz sorozatból (több film készült!) mindenképpen az első a legautentikusabb, legszórakoztatóbb és legösszefogottabb. Üresjáratok akadnak, néhány közhely is elpuffan, de a tanulság érvényéből ez nem sokat von le. A film természetesen 18+, de tapasztalataink szerint mire valaki betölti a tizennyolcat manapság, a Fritz, a macska már nem sok újat tud neki mondani. Marad tehát a remek korhangulat-idézés, a zseniális grafika, és persze a szétszívott macskafej-kép, ami ritkaság, még az animációban is.