- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
- A magyar történelem egyik hőse, Koszmovszky Edina, aki a diákság 14 pontos követelését október 23-án a Magyar Rádióba beolvasta, 50 éven át ismeretlenségben élt. Feleleveníthető-e ez a lelkébe kövülő emlék, s feltárható-e tettének motívum-gyökérzete félévszázadnyi hallgatás után? Nyilván, mindenkit más és más részlet izgat egy drámai életsorsban, miként keresztezi például a tér az időt, vagy hogyan fest az elveszettség, netán a végső győzelem illúziója… Viszont, egy kulmináló ponton minden részletkérdés egymásra lel és 50 évnyi feszültséggel terhes várakozás után a vallomás olyan erővel szakad fel Koszmovszky Edina lelkéből, mint a kilométereket szabadesésben zuhanó ejtőernyős sikolya a kioldás pillanatában.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
- Felemás formában. Másfelé indultunk, ahol minden kétszer annyiba kerül és ér, mint amit birtokoltunk. Már-már feladtuk, mikor a negációban magunkra találtunk: csak akként menthetjük meg, ha közzé tesszük felfedezett kincsünket…
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
- Az előző gondok miatt - az ország egymástól távol eső helyszínein - a három napra tervezett forgatásokat végül egyetlen nap alatt kellett lebonyolítanunk. Tudtuk, ez rendkívül nehéz nap lesz, és itt eldől minden, de azt nem tudhattuk, hogy ezen napon még az évszázados hőség-rekord is megdől.
- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
- Ezen a téren óriási tapasztalataim vannak, egész életemben a semmiből alkottam valamit vagy mindent.
