2004. 05. 07. Kriston László
Hugh Jackman
Utál átlagos lenni
Ezt a férfit nagyon szerethetik az Istenek. Mert vitalitása, nyugalma és könnyedsége azt sugallja, hogy gondtalan az élete és nincs semmilyen problémája. Közhely, hogy jóképű férfi. Kétségtelen, hogy nem a világ legnagyobb színésze. De tény, hogy elbűvölő, karizmatikus jelenség. Meglepő, hogy olyan vonzereje a régi Hollywood klasszikus kalandfilmjeinek sztárjaira Douglas Fairbanksre vagy Errol Flynnre emlékeztet. Furcsa, hogy háta közepéig érő, hosszú fekete hajjal, testhez tapadó nadrágban, zekében, csizmában jelenik meg. Teljes vértezetben a harcra. Már csak a kard hiányzik az oldaláról - amivel vámpírokat kaszabol a Van Helsing címszereplőjeként. Megnyerő jelenség, magával ragadó lendülettel. Sziruposan hangozhat, de mosolyából nemcsak energikusság, hanem tiszta szeretet sugárzik. Az X-Men, a Kardhal, a Kate és Leopold ausztrál sztárjával a vámpíros kalandfilm prágai forgatásán beszéltünk, miközben ő az ebédjét próbálta elfogyasztani, a sok mondanivaló miatt nem sok sikerrel.
Meg Ryannel a
Kate és LeopoldbanH.J.: A középszerűség.
(Hosszan elgondolkodik) Szívesen szerepelnék olyan filmekben, amelyekben a szerepem még inkább bátorság és kockázat kérdése. Ezért is örülök, hogy Nicole
(Kidman) kapta az Oscart. Ő sosem gyáva kockázatot vállalni. Nem akarok átlagos lenni, azzal megaláznám önmagam. Utálom, ha azt kérik tőlem, hogy átlagos legyek.
filmhu: A természetfeletti figurákra, akiket eljátszott, mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy átlagosak. A Kate és Leopoldban (2001) Ön egy villanás volt a múltból, az X-Menben (2000) furcsa teremtményként, ollószerű karmokkal lépett elő. Van egy olyan érzésem, hogy Van Helsing titka is erről szólhat: talán a film végén felfedezi, hogy személyisége egy része, amit nem értett meg, nem emberi eredetű. Vagyis ő is félig idegen. Vámpír.
H.J.: Mulatságos, hogy ezt mondja. Azt kell mondanom, valószínűleg igaza lehet… Egyetlen olyan filmet sem forgattam Amerikában, amelyben használnom kellett volna az ausztrál akcentusomat. Minden szerepem elvonatkoztatás attól, aki valójában vagyok. Még ha azt játszanám el, hogy Hugh Jackman egy filmet forgat, a néző tudná, még itt is valakinek a színészi ábrázolásáról van szó. Ez a móka benne. Ezért nem gondolkodok olyan terminusokban, mint természetfeletti. Az a munkám, hogy minél fantasztikusabb a szituáció, azt minél inkább a valósághoz kössem.
