Az „éber álom”, az ún. „lucid dreaming”) képessége azonban keveseknek adatik meg: rendkívüli fogékonyság és rengeteg gyakorlás kell hozzá. A Buharovok (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor) Álomvadászat munkacímmel készülő harmadik nagyjátékfilmjükben pedig egyenesen a filmvászonra kívánják vinni a tudat illékony rétegeiben való kalandozást.
A szerteágazó vonalvezetésű film forgatása az utolsó fázisba jutott, csupán néhány jelenet felvétele van hátra. Az alkotók azonban még most sem állnak ellen a képlékeny forgatókönyv útközbeni alakulásának: saját bevallásuk szerint még a napokban megálmodottak is hatással lehetnek a film végső formájára. A mintegy 10 órányi, rendhagyó módon S8-as nyersanyagra felvett jelenetek utómunkálatai nem kis kihívást jelentenek majd az álmodozóknak: a tervek szerint 80 perc alatt kell majd kivezetniük a nézőket az elme labirintusából.
Vasile Croat (Horváth László), a kerekesszékhez kötött amatőr színész – és a Buharovokkal együtt a 40 Labor alkotócsoport tagja – a Gül baba türbéjében forgatott nagyszabású „altatási jelenet” felvétele előtt nyilatkozott.
filmhu: A projektről tudni lehet, hogy nagyrészt amatőr színészekkel dolgoznak a rendezők. Te hogy kerültél ebbe a produkcióba?
Horváth László: Már elég régóta közösen dolgozunk a Buharovokkal, igazából már tíz éve, főiskolás korunktól kezdve. Közösen készítettük a nagyjátékfilmeket, és általában többnyire valamilyen vezérkaraktert alakítottam a filmekben. Legalábbis a korábbiakban.
filmhu: Ebben ez most másképp lesz?
HL: Ebben is alakítok egy bizonyos karaktert, tehát a dolog nem változott, azon kívül, hogy időközben kerekesszékbe kerültem.
filmhu: És ez helyet kapott a koncepcióban is?
HL: Igen. Az én szerepem valamennyire életrajzi ihletésű. Igazából nem teljes egészében valós dolgokat tükröz vissza, de az alap megvan benne, és a szerep is ehhez lett igazítva.
 |
| Azt játszom el, hogy hogyan tudok, hogyan próbálok felállni, hogyan próbálom ezt a szituációt, amibe kerültem, megoldani Horváth László, azaz Vasile Croat |
filmhu: A te meglátásod szerint mennyire alakul spontán a filmkészítési folyamat?
HL: Én a filmnek csak egy részében vettem részt, az egészre nincs rálátásom. Amennyire én észrevettem, a szituációk körülbelül meg vannak határozva, a rendezők pedig arra törekednek, hogy valamennyire eleresszék a szereplők kezét, és hagyják, hogy a jelenet önmagától alakuljon azon az alapon, hogy majd meglátják, mi sül ki belőle.
filmhu: Tehát improvizációról van szó?
HL: Igen, a rendezők próbálnak arra figyelni, hogy a szereplők inkább önmagukat hozzák, vagy hogy azt játszhassák, amit ők elképzelnek arról a karakterről.
filmhu: Ettől függetlenül fel van fűzve egy cselekményszálra a forgatás?
HL: Természetesen. Van koncepció, a helyszínekre célzottan megyünk, és a jelenetek is ki vannak találva, hogy körülbelül mi lesz. Aztán lehet, hogy valami másra megy ki a végén, de eredetileg megvan, hogy miről szól a jelenet.
filmhu: Végzettséged szerint tehát nem színész vagy. Mivel foglalkozol, amikor nem filmekben szerepelsz?
HL: Egy kicsit zenész vagyok, egy kicsit képzőművész…
filmhu: Mit mondanál el a te szerepedről a történetben?
HL: Igazából nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem kerülök székbe. Ez nagyban befolyásolta azt, hogy én mit alakítok. Valamennyire „megdramaturgizáltan” azt játszom el, hogy hogyan tudok, hogyan próbálok felállni, hogyan próbálom ezt a szituációt, amibe kerültem, megoldani. Ez szépen belefonódik a filmbe, és szerves része lesz. Persze elég sok szerteágazó történet van… Rengeteg álomjelenet és nagyon sok cselekményszál, amelyek csak bizonyos csomópontokban találkoznak.
filmhu: Akkor ezért korrigáltad magad korábban, mert nincsenek kiemelt főszereplők.
HL: Így van. Pontosan ezért nem lehet azt mondani, hogy van egy karakter, aki köré csoportosul az egész történés, hanem sok vezérfonal van, amiknek vannak kereszteződéseik.
filmhu: Úgy érzed, hogy a forgatás folyamata segíteni fog neked is a rehabilitációban?
HL: Azt nem tudom, hogy a forgatás segíteni fog-e ebben… szerintem nem.
filmhu: Valamilyen pszichés hatása azért lehet, hogy ezért küzdesz a filmben is…
HL: Hát bízzunk benne, hogy így lesz.
 |
| Egy nagy közös alvást rendeztek, ami után mindenki gyógyultan sétált ki a templomból |
Liturgikus alvás
A Buda szívében elrejtett török emlék az alkotókat leginkább az ókori templomokra emlékeztető oszlopcsarnok miatt ihlette meg. A leforgatni készült misztikus alvási szertartás, illetve a filmkészítés részleteibe a kerengőben fülöncsípett egyik rendezőtárs, Ivan Buharov (Hevesi Nándor) avatott be.
filmhu: Az álmok világának ábrázolása és a rengeteg cselekményszál a korábbi nagyjátékfilmjeitek szürreális vonulatát viszi tovább. Hogyan keletkezett az ötlet, hogy álmokról készítsetek filmet?
IB: Nagyon nehéz most előre beszélni erről, mivel elég sok rész elkezdte a saját életét élni, tehát elindult egy teljesen más irányba, mint amit eredetileg terveztünk, szóval számunkra is érdekesen alakul a dolog.
filmhu: Igaz, hogy akár amit ti, az alkotók a forgatási napok között álmodtok, az is befolyással lehet a készülő műre?
IB: Abszolút. Én például tegnap álmodtam valamit, azaz forgatási nap előtt, és az is alakítani fogja a dolgot.
filmhu: Ezt már a mai forgatási napon igyekeztetek belevenni?
IB: Nem a mai napon, de mindenképpen szerepelni fog.
filmhu: Milyen stádiumban van a filmkészítés?
IB: A vége felé közeledik, viszont mivel nagyon sok új improvizatív elem van benne, és sokszor eltértünk a forgatókönyvtől, nagyon sok utómunka lesz vele.
filmhu: Hallottam, hogy már mintegy 10 órányi anyag van felvéve. Azt nem kis munka lesz megvágni…
IB: Nem tudom órára pontosan… lehet, hogy még nincs 10 óra, de lehet, hogy már jóval több van annál… sokszor két kamera forog, szóval nehéz kiszámolni. A korábbi Buharov-filmekhez képest ez most talán jobban fel van snittelve… majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Én abszolút úgy érzem, hogy kísérleti filmet csinálunk, mert nagyon sok olyan dolog van benne, amit még mi sem próbáltunk.
filmhu: Milyen hosszúra tervezitek a filmet?
IB: Körülbelül 80 percesre. Majd meglátjuk. Az is lehet, hogy két részes lesz…
filmhu: Ami a nyersanyagot illeti: mi az oka annak, hogy Super 8-asra forgattok?
IB: Több oka van: egyrészt esztétikai, másrészt költségvetési. Mostanra ez a koncepció részévé vált, de az is igaz, hogy az elején szerettünk volna más nyersanyagot használni. Aztán a pénz miatt végül az S8-nál maradtunk. Ez is fel lesz nagyítva 35-re. Tehát 35 mm a vége, de Super 8-ra forog.
 |
| A Buda szívében elrejtett török emlék az alkotókat leginkább az ókori templomokra emlékeztető oszlopcsarnok miatt ihlette meg |
filmhu: Már az alkotócsoportotok honlapján is domináns az álomszerű zene. Ebben a filmben mennyire lesz hangsúlyos a zene?
IB: Hát remélem, hogy nem jön le a képről, viszont elég fontos eleme lesz, az biztos.
filmhu: Ki készíti a zenét hozzá?
IB: Terveink szerint neves kortárs zeneszerzők művei is szerepelnek majd benne, de többek között jómagunk is írunk hozzá zenét, tehát saját művek is lesznek benne.
filmhu: Milyen kortárs zeneszerzők műveit használjátok fel?
IB: Előre nem akarok sok mindent mondani erről… én szeretnék Vidovszkytól használni valamit, tervben van még Eötvösnek egy darabja, Liszt is lesz benne…
filmhu: Gül baba türbéjének milyen szerepe lesz a filmben?
IB: Ez egy altatás-jelenet lesz. Régebben gyógyítottak úgy, hogy az embereket összehozták egy templomban, elaltatták őket, és a beavatott mesterek – mondjuk, hogy álomvadászok – az álmokon keresztül tudtak gyógyítani. Egy nagy közös alvást rendeztek, ami után mindenki gyógyultan sétált ki a templomból. Végső soron álmukban oldottak meg olyan helyzeteket, amelyek megoldották az éber állapot problémáit is, vagy legalábbis segítettek ebben… végülis ez erre való, erre valók az álmok. Legalábbis a tudatos álom, vagy például a tibeti álomjóga-módszer.
filmhu: Ti a forgatócsoportban mindannyian gyakoroljátok ezt a tudatos álmodást?
IB: Nem feltétlenül mindenki… személy szerint én csináltam ezt. Nem nagyon sokáig gyakoroltam, de vannak ilyen tapasztalataim, most pedig az álomjógával kezdtem el foglalkozgatni.
filmhu: Ez nyilván rányomta a bélyegét a filmre.
IB: Szerintem annyira még nem nyomta rá. Vagy nem eléggé. Meglátjuk. Ez egyelőre még csak egy rügy.
filmhu: Az amatőr színészek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket?
IB: Igen.
filmhu: Milyen nehézségek adódtak a forgatás során?
IB: Mint ahogy az lenni szokott… elromlottak a kameráink, kiderült, hogy az adott nyersanyagot éppen nem gyártják, mert időlegesen leálltak vele, a hívással is voltak problémák, minden csúszkált össze-vissza… szóval a legnagyobb nehézség a folyamatos időhiány.
