Az Anyám, a szörny egy negyven körüli nő, Éva lázadástörténete. Fiatalon lett anya, hamar megromlott a házassága, amiből képtelen kilépni. Gyűlöli a gyávaságát, a rossz döntéseit. Úgy érzi, hogy annyira belefásult a különböző szerepeibe, hogy láthatatlanná vált. Mindent elfojt és ez megmérgezi a kapcsolatát a számára egyetlen igazán fontos emberrel is, a lányával.
Egy nap talál egy horrorfilmbe illő szörnymaszkot, amit felpróbál. A maszk mögé elbújva különös módon felszabadul. Többé nem hajlandó levenni, így lázad az életét megkeserítő kompromisszumok és a világ ellen.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Két éve láttam egy rossz minőségű, fekete-fehér fényképet, ami egy szörnymaszkos nőt ábrázolt egy sötét erdőben. Mágikusan hatott rám ez a kép, és meg akartam tudni, hogy ki van a maszk mögött. Azt éreztem, hogy egyszerre bújik el valami elől, és lázad valami ellen. Ez az ellentét kezdett el foglalkoztatni és, így született meg bennem Éva karaktere.
Ugyanakkor a legelejétől fogva nagyon érdekel, hogy mi lesz a hátrahagyott világgal, ha Éva a szörnymaszkos lázadása közben rátalál a szabadságára. Hogyan hat mindez a kamaszlányára, aki teljesen egyedül marad.
Rudolf Olivér
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
Az Anyám, a szörny egy abszurd családi dráma. Erős a kontraszt Éva egykori szürke valósága, és a szörnymaszkban felfedezett számára teljesen új világ között. Éva a film kezdetétől viseli a maszkot. Ott lépünk be a történetébe, hogy már nem hajlandó levenni senki előtt sem, mert nélküle újra sebezhetőnek érezné magát.
Atmoszférikusan nagyon fontosak Éva magányos bolyongásai az éjszakai Budapest utcáin. Van egy idősáv, nagyjából hajnali három és öt óra között, amikor számomra van a városnak egy olyan mágikus lüktetése, ami azt az érzést kelti, mintha bármi megtörténhetne. Évát is ez rántja magával. Például összebarátkozik egy kisállatkereskedés kirakatában élő hallal, George Michaellel. Minden sarkon, olyan idegenekbe és sorsokba ütközik, akik hozzá hasonlóan kiszolgáltatottak és elveszettek. Ezt a kiszámíthatatlan világot ellenpontozza lánya naív és gyermeki nézőpontja. Ő egy plátói szerelembe menekül és a magyar heavy metál kíméletlen erejébe.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Van egy határozott világa a filmnek, amit már erősen látok magam előtt, ugyanakkor - bárhogyan is alakul - a fejlesztés különböző szakaszaiban a hangsúlyok biztosan változni fognak. Ez a szabadság pedig kell ahhoz, hogy organikusan fejlődhessen az anyag.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Igen. Éva lánya gyakorlatilag ‘A minden este, mikor leviszed a szemetet’ című rövidfilmem karaktere, akit Széll Viktória játszott. Vikivel öt éve találkoztunk először, egy korábbi vizsgafilmünk castingján. Ez egy nagyon fontos találkozás volt, azt hiszem, hogy mindkettőnknek, és azóta már többször dolgoztunk együtt. Szerintem csodálatos, amit csinál.
Formailag nagyon érdekel, hogy a leghétköznapibb pillanatokat, hogyan képes szinte észrevétlenül átszőni a mágia. A Kaktuszember című rövidfilmünkben Császár Dániel operatőrrel ezzel kísérleteztünk, és ez az Anyám, a szörnyben is fontos elem.
Anyám, a szörny
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Petrovits Genovéva a film producere, akivel a legutóbbi rövidfilmemen is együtt dolgoztunk. Kungl Zsigmond forgatókönyvíró az Anyám, a szörny társírója. Ő osztálytársam volt az SzFE-n, és évek óta alkotótársam.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Idén diplomázom a FreeSzFE-n, mester szakon. A Kaktuszember c. filmünk utómunka fázisban van. Egy ideje viszont már csak Az anyám a szörny filmtervén dolgozom.
Rudolf Olivér 2019-ben diplomázott rendezőként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg a FreeSzFE mesterszakos hallgatója. Idén diplomázik. A Minden este, mikor leviszed a szemetet című munkája elnyerte a legjobb színésznő díját a Friss Húson, az X-Kryptonit projekt pedig a fesztivál különdíját. 2021-ben a Fonica M-120 című diplomafilmjét beválogatták a Cannes-i Filmfesztivál Cinéfondation versenyszekciójába és a Szarajevói Filmfesztivál diákfilmes versenyébe.
Az Inkubátor döntős rendezőit bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Berényi Andor: Könnyű Álom
Ducki Witek: Félsivatag
Gyimesi Anna: A medvenő
Hernádi Ambrus: A gondozó
Szabó Márton István: Délutáni sáv
Nagy Borbálla: A világ eredete
Ipacs Gergely: Esznek-e a halottak epertortát?
Dávid Attila: Távolság
