Az Esznek-e a halottak epertortát? a tizenkét éves Emmáról szól, aki egyedül nő fel a temetőben sírásó édesapja egyszem lányaként. Élő barátai nincsenek, ellenben képzelt szellembarátai kiskorától mellette állnak. Iskolatársa, a tizenhárom éves Péter nemrég vesztette el ikertestvérét egy balesetben, és naphosszat Emmáék temetőjében ül szótlanul testvére sírja mellett. Emma egy napon összeszedi minden bátorságát, és odalép a fiúhoz. A hús-vér barát lehetősége igencsak felkavarja a temető mindennapjait. Péter kapóra jön azért is, mert a gyámügy elkezdett szaglászni Emmáéknál, miután a lány lebukott a sok iskolai hiányzás, és az azokat elfedni hivatott hamis igazolások miatt. Emma és Péter közösen veszik fel a harcot a gyámüggyel, és végül Emmának döntenie kell, hogy marad-e a szellem barátok övezte temetőben, vagy Péterrel az oldalán visszatér az iskolába.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Körülbelül tíz éve eszembe jutott egy film ötlet: egy fiú egy mosoly nélküli világban, egy temetőben nő fel, szigorú apja kiskorától elzárja a külvilágtól, így serdülő korba lépve még sosem látott igazi mosolyt. A konfliktus persze egy lány, aki megjelenik, és a mosolya beindítja a bonyodalmakat. Fejlesztettem a történetet, de végül félreraktam, hiányzott a kirakósból pár darab. Tavaly nyáron édesanyám – aki ismerte a régi filmtervem – figyelmembe ajánlotta Rosemarie Eichinger osztrák írónő ifjúsági nagydíjas könyvét, az Esznek-e a halottak epertortát? című történetet. Elolvastam, és egyből éreztem, hogy a régi, bennem munkáló sztori kerek egésszé válik: a különös temetői alaphelyzet nagyon hasonló, és számos karakter és szituáció visszaköszön a könyvben.
A gyászfeldolgolgozás, és a halál motívumával való találkozás az utóbbi évek történései mentén kiemelten hangsúlyossá váltak. A tini korosztály számára hiánypótló, kalandos formában mesélünk olyan helyzetekről, amivel előbb-utóbb mindannyian szembesülünk.
Ipacs Gergely és Hartung Dávid operatőr
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A filmünk egy coming-of-age dramedy, azaz egy felnövés történet drámai közegben, de sok humorral tálalva. Emma világa mesés. Mivel a temetőben nőtt fel, ezért számára ez a természetes közeg. Szereti a temetőt, ahol otthon érzi magát. Emma szemszögén keresztül meséljük el a történetet, a vizualitás is ezt a nézőpontot támasztja alá: színes, kreatív és játékos kamerahasználat, a valóságtól kissé elemelt, markánsabb színhasználattal, fényekkel. Kicsit mintha Wes Anderson Moonrise Kingdom-ját vegyítenénk Taika Waititi Jojo Rabbit-jének világával.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Szeretném az előkészítés során pontosan kialakítani a film formanyelvét, vizualitását, beállításait. Mivel Emma világa egy konstruáltabb, a valóságtól kissé elemelt, mesei közeg, ezért fontosnak tartom, hogy minél több formai elem bekerülhessen a filmbe már az elméleti szakaszban. A forgatásra tehát pontos tervekkel fogok érkezni, de nyitottan az új ötletekre, melyek érkezhetnek bárhonnan. Ezt a fajta nyitottságot a teljes alkotói folyamat során szeretném megőrizni, egészen az utómunka befejezéséig.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Az Ádám pincéje című kisfilmem főhőse egy pincében bujkáló túlélő, aki a háború elől menekülve egy saját kis mesei világot alakított ki magának a föld alatt. Ádám a valóság elől elmenekül, akárcsak Emma, a túlélés eszköze pedig nála is a fantázia, a mese. Emmának fel kell nőnie, ki kell lépnie a védett, biztonságos közegéből, akárcsak Ádámnak. Ez egyébként igaz mindannyiunkra: meg kell tanulnunk elhagyni a saját temetőnket.
Esznek-e a halottak epertortát? mood
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A filmünk adaptáció, és a fejlesztés során számos új ötlettel, karakterrel, helyzettel egészítettük ki, dramatizáltuk az eredeti történetet. Ebben nagy segítségemre volt írótársam, Oláh Medárd. Hartung Dávid operatőr barátommal régóta együtt dolgozunk, már a fent említett, 2011-es kisfilmet is együtt forgattuk le, és az Epertortához készült mood film kapcsán fel is vettük újra a közös gondolkodás fonalát. Roskó Péter producerrel a nemzetközi fronton kezdtünk el dolgozni, a könyv jogai kapcsán ismerkedünk az osztrák partnerrel. Továbbá olyan kiváló alkotótársak részei már a filmtervnek, mint Szlávik Juli jelmeztervező, Duszka Péter vágó, vagy Pethő Kristóf fővilágosító.
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Az inkubátoros fejlesztés mellett az utóbbi egy évben egy heti sorozat történetén dolgozom írószoba keretében. Izgalmas és tanulságos, ahogy a különböző formátumok – a mozifilm és a sorozat – között kell fejben “váltogatnom”, mely által felfedezhetem a különbségeket és a hasonlóságokat a történetmesélési módok terén. Jó hatással van egymásra a két projekt, működik a kémia.
Ipacs Gergely Budapesten élő filmes, aki tévéműsorok, reklámok és videoklipek rendezője. Dolgozott a Mintaapák és a 200 első randi című sorozatokon, Ádám pincéje címen kisjátékfilmet is készített.
Az Inkubátor döntős rendezőit bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Berényi Andor: Könnyű Álom
Ducki Witek: Félsivatag
Gyimesi Anna: A medvenő
Hernádi Ambrus: A gondozó
Nagy Borbálla: A világ eredete
Szabó Márton István: Délutáni sáv
