Syd egy autóbaleset következtében elvesztette emlékezetét. A magának való férfi az évek alatt megtanult múlt nélkül létezni. Kerüli a tükröket és ha teheti, az embereket is. Syd a maga sajátos akasztófa humorával, sorsát elfogadva, harmonikus kapcsolatban tölti mindennapjait barátnőjével, a gyönyörű Csillával egy szebb időket látott település külvárosában. Syd betonstabil világképe akkor reped meg, amikor egyik éjjel egy fiatal lányról és fiúról kezd álmodni. Az álmok erősödnek, visszatérnek és Syd minden ilyen alkalommal egy a panelházak közül beszűrődő halálhörgésre ébred, mígnem egyik éjjel bekopog hozzá a fiú az álmából. Eközben, túl Sydék betondzsungelén, a Bükk sötét erdeiben gyermeki maradványokat találnak. A vizsgálatok után megállapítják, hogy a gyilkosság hátterében egy megvadult medve vagy farkas állhat. Erdélyi Bálint, a város polgármestere és befolyásos helyi vállalkozója könyörtelen hajtóvadászatot szervez a környéket rettegésben tartó fenevad elejtésére.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Egy 7 éves fejlesztési periódus húzódik a filmterv mögött. Ez alatt az idő alatt sokat változott a történet nemcsak dramaturgiailag, hanem műfajilag is. Amikor a film első treatmentjet írtam még 2018-ban, akkor volt talán egy kisjátékfilm és néhány videoklip a rendezői tarsolyomban. Azóta csináltam 7-8 saját filmet. A Lakótelepi Farkas régebbi draftjaiban máshol voltak a hangsúlyok. Sokkal erősebb volt a realista vonal és a humorral is jóval erősebben operáltam. De ezek a műfajkísérletek és tónusok azóta már ott vannak az egyetemi éveim alatt készített filmekben. Kipróbáltam különböző zsánereket, filmnyelveket, szélsőséges helyzetekben szélsőséges karakterekkel forgattam együtt. Ezek az élmények a tapasztalatszerzés mellett szemléletbeli változást is hoztak magukkal. Aztán az utómunkák alkalmával az ember jó esetben az elkövetett hibákon túl, megismeri az adott műfaj konvencióit is. Hogy mit, mivel és mennyire érdemes összekutyulni és mit nem szabad túltolni ahhoz, hogy a nézőre pozitív hatást gyakorolj. Olyan hatást, ami túlmutat azon, hogy mondjuk azt mondja: „atyaég, ez de szar volt." Az ember próbálgatja magát, leszűri a világ zaját, aztán bízik benne, hogy egy valamennyire koherens történetetben el tudja mesélni azt, amit akar, és ha szerencséje van, akkor ezt még a saját hangján is teszi. Ez egy kimondottan izgalmas folyamat.
Az alkotói folyamaton és a műfajiságon túl pedig a történet irányába is van egy erős érzelmi elköteleződésem. Nemcsak azért, mert ez az első nagyjátékfilm-tervem, ami 7-8 éve itt él velem és kísért, hanem mert nagyon különleges módon talált rám. Erről majd mesélek a pitchen. De azt gondolom, mostanra benne van minden a történetben, ami ahhoz kell, hogy egy igazán jó thrillert készítsünk belőle.
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A helyszín egy egykori bányaváros a szocializmusban épült panelokkal, egy szolárium az egyik paneltömb földszintjén, egy kocsma a határban, egy cigánysor mérgezett kúttal, az erdő, ami sokkal hatalmasabb, mint gondolnánk. A történetben van egy vadászpuska, ami többször is elsül, van vér, alkohol, kosz, egy kóbor farkas, aki idetévedt svájcból és egy folyó, ami egy nap talán az egészet elmossa. A karakterekben titok, kíváncsiság, hiedelem, kapzsiság, bűnbocsánat iránti vágy és nyomor lakozik. A Lakótelepi Farkas ebben a világban ha akarna se lehetne más, mint egy misztikus thriller, ami a civilizáció és az vadon ütközés pontján játszódik valahol Európa szívének a perifériáján.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Amikor újra és újra elolvasom a könyvet, akkor sok jelenetnél ugyanabból a plánból, ugyanazt látom magam előtt, tehát vannak konkrét elképzelések, mind képileg, mind hangulatban. A dialógusokat kimondottan kedvelem, de a karakterek arcát még néhány esetben homály fedi. Egy főszereplő személye például sok, eddig fixnek gonddolt dolgon változtathat. De az alkotói töprengésnek is vannak azok a fázisai, amik kirúghatnak labilis lábakon álló rendszereket, és akkor a terepszemlék során kapott inputokról nem is beszélek.
Van az íróasztalom fölött kiragasztva 3-4 papírlap amik csak arról szólnak, hogy miken akarok még változtatni. Ha foglalkozom a könyvvel egy-egy napot akkor fecniken a sorok kihúzásra kerülnek egy vastag filccel, de újabbak is kerülnek rájuk. A cél, az, hogy a vastag filc nyerjen. Nem szeretek kőbe vésni dolgokat, inkább hagyom, hogy mozogjanak az ötletek a fejem körül. Egy jó thriller megírása nem gyerekjáték, egy hosszú gondolatkísérlet, amiben érdemes elveszni, hogy aztán újra összeállhasson a kép. Mindeközben a folyamat bőven tartogat izgalmakat és örömöt.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Bár a casting még befolyásolhatja, de A Lakótelepi Farkas valószínüleg része lesz a metaverzumnak, amelyhez filmjeim egy része kapcsolódik (Utolsó Éjjel, Spot of Shame, Cabana Vali, A Beutaló). Ezek a filmek a karaktereken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, a bennük feltűnő egy-egy szereplő filmről-filmre viszi tovább a saját történetét. Igyekszem minden munkámat ennek az univerzumnak alárendelni, és bár van, hogy a karakterek közti összefüggések elsőre nem egyértelműek, ez jó lehetőség arra, hogy egy-egy következő filmben vagy epizódban meséljek az adott karakter fejlődéstörténetéről.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Az elmúlt évek alatt kirajzolódni látszik egy kör olyan szakemberekkel, akikkel már vannak közös filmjeink, melyek összekötnek, egy nyelvet beszélünk, hasonló a világszemléletünk, esetleg képesek vagyunk kiegészíteni egymás munkáját, anélkül, hogy kinyírnánk egymást. Fontos a produceri háttér, amely mindenhez táptalajt kell, hogy biztosítson és hinnie kell a projektben, ahhoz, hogy hitet adhasson a többi alkotónak.
Riba Gergely
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Igen, egy saját fejlesztésű, részben fikciós sorozaton dolgozunk. A pilotot utómunkázzuk. Alvilági téma, komolyan alvilági karakterek és kiváló magyar színészek közreműködésében.
Riba Gergely 2011 és 2015 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult irodalmat, filozófiát és kreatív írást, majd 2021 és 2024 között a Színház és Filmművészeti Egyetem Filmrendező szakát is elvégezte. Az évek során számos reklám, videoklip, tévésorozat és nagyjátékfilm munkálataiban részt vett rendezőasszisztensként, illetve rendezőként. Rövidfilmjei az Utolsó Éjjel, Spot of Shame és Cabana Vali voltak, első tévéfilmje, a jelenleg is készülő A Beutaló.
A sorozat korábbi részei:
Inkubátor 9.0 – Schnabel Annabella: Ennyit jelent, ha az ember felnőtt?
Inkubátor 9.0 – Karácsony Péter: Az utolsó vonatrablás
Inkubátor 9.0 – Dóczé Péter: Nyugalom megzavarására alkalmas
Inkubátor 9.0 – Gergely Zoltán: Bankrablásból egyes!
Inkubátor 9.0 – Pápai Pici: Temama
Inkubátor 9.0 – Sipos Bence: Tegnap még megvolt
Inkubátor 9.0 – Orzói Kristóf: Ezer évig fogunk élni és nagyon szomorúak leszünk a végére
