Csuja László: A Virágvölgy egy coming-of-age film, a főszereplőnek, Rolandnak egyik percről a másikra kisfiúból apává kell válnia, otthont kell teremtenie a családjának. Arról szól a film, hogy ezzel a kihívással hogyan küzd meg.
Filmhu: Mióta foglalkoztat ez a téma?
Három éve.
Filmhu: Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
Cs. L.: Aki olvasta a treatmentet, annak a Dardenne testvérek munkái jutott eszébe, de referencia az Akik éjszaka élnek című 1947-es melodráma is, Nicholas Ray rendezésében, vagy a Wanda Barbara Lodentől.
Ébel Roland a Virágvölgy tervezett főszereplője
Filmhu: Mi inspirál ennek a történetnek a megfilmesítésére?
Cs. L.: Az a célom, hogy elemi erővel hasson Roland drámája, miközben szociológiailag hiteles legyen a film. Ha ez sikerül, akkor a néző az első jelenettől kezdve a vászonra fog tapadni, és szurkol Rolandnak, hogy sikerüljön otthont találni újdonsült családjával. Miközben végig tudjuk, hogy ez lehetetlen, hiszen a gyerek lopott, és egyébként is minden döntésével csak egyre nagyobb bajba keveri magát, egyre távolabb kerül az áhított idilltől.
Filmhu: Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban?
Cs. L.: Hiánypótló kezdeményezés. Nagyon jólesett, hogy a szervezők rugalmasak voltak, és meghallgatták azokat a javaslatokat, amik pályázat első kiírása után érkeztek. Az is jó benne, hogy rövid idő alat kiderül, hogy lesz-e a tervből valami. Ez rám felszabadító hatással van. Rövid az élet, nem sok minden fér bele. A pályázat kiírói talán erre is gondoltak.
Filmhu: Hogyan készülsz fel a pitch fórumra?
Cs. L.: Vannak inkubátoros próbapiccsek, amikre elmegyek. Próbálom leírni, hogy mit fogok mondani. Lehet, hogy leforgatunk egy jelenetet a filmből.
Csuja László
Filmhu: Vettél-e már részt ilyesmiben?
Cs. L.: A Tram story című doksimat pitcheltem az Aristoteles Workshopon, a pitch végén véletlenül nekimentem egy oszlopnak, és a zsűri lába elé ájultam. Elég erős hatással volt rájuk.
Filmhu: Mennyire látod magad előtt a „kész filmet”, illetve, mekkora szabadságot hagysz a változtatásokra?
Cs. L.: A valóságot próbálom egyeztetni azzal, ami a fejemben van. Ha nem lesz valóságszaga ennek a filmnek, megette a fene. Ehhez folyamatosan változtatni kell.
A próba pitch arra is jó, hogy kiderüljön, milyen hatással van a nézőkre a történet, és ha valami nem úgy hat, mint ahogy szeretnénk, akkor változtatni kell. Persze, ha jól el tudom mondani. A pitch egy elég rizikós műfaj – attól még, hogy valaki nem elég szuggesztív közönség előtt, csinálhat jó filmet.
Filmhu: Korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervedhez?
Foszfor című filmünk valamennyire hasonló téma és stílus.
Filmhu: A Nekem Budapest milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett a számodra?
Cs. L.: Szuper tapasztalat volt együtt dolgozni Kapronczai Erikával és Muhi András Piressel. Folyamatosan vitatkoztunk, egyeztettünk, és megszavaztuk a döntéseket. Sokat tanultam abból, hogy ezen a forgatáson a döntéseimet érvekkel kellett alátámasztani. Ha nincs másik rendező, akkor kevésbé van jelen ez a fajta kontroll. Egy felszabadult folyamat volt, fillérekből forgattunk, kellemetlen kompromisszumok nélkül.
Filmhu: Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátor Programra?
Cs. L.: Nagy V. Gergő társíróval.
