Vékes Csaba: A filmünk egy kis ember karrier története, ahogy az örök vesztes, mellőzött "senkiből", egy váratlan fordulatnak hála, megkerülhetetlen teljhatalmú figura lesz. Mindez színházi köntösbe öltöztetve, humorral. Hogy reagál az ember arra, ha nem várt hatalomhoz jut, amire ácsingózott egész életében? Mennyit változik tőle a személyisége, mik a napos és árny oldalai annak, ha figyelnek a szavára? Ne adj isten teljesítik is azt. Olyan egyszeri hétköznapi kérdés, amiről azt hiszem nagyon sokan szoktuk gondolkodni, álmodozni: "én mit tennék, ha ott lennék, ha rajtam múlna". Erre próbálnánk egy szatirikus variációt mutatni.
Filmhu: Mióta foglalkoztat ez a téma?
V. Cs.: Hosszú ideje. Sok éve nagyon sokat ingáztam vidéki színházak és Budapest között. Ezek a késő éjszakai utak, egy előadás után, nagyon izgalmasak. Látszólag az ember kocsiban ül, félig lesminkelve, viszonylag gyorsan robog, hogy mielőbb hazaérjen, de belül még zakatol benne az előadás indulata, és sokszor észre sem vettem, hogy elrepült 3 óra és hazaértem. Az út egyetlen pillanatára sem emlékeztem. Akár el is csaphattam volna egy őzikét. Sőt az is lehet, hogy elcsaptam párat. Így kezdődött ennek a történetnek a kitalálása, azóta persze sokat csiszolódott, változott, és íróasztal mellett is bíbelődtem az anyagon, de a lényeg, hogy sok éve foglakoztat ez a téma, ez a (remélem) film.
Vékes Csaba
Filmhu: Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
V. Cs.: Szatíra. Kizárólag. Sok nevetéssel, a végén némi keserédes felütéssel. Ez a terv. A vizuális világ nagyban függ a büdzsétől. Van egy erős koncepcióm, ami remélem, hogy működne, szép lenne, és még megvalósítható is. Erről pár szóban csak annyit, hogy az egész filmmel a színház falain belül maradnánk.
Filmhu: Mi inspirál ennek a történetnek a megfilmesítésére?
V. Cs.: 2002 óta folyamatosan színházi közegben mozgolódok, különböző társulatokban, különböző struktúrákban dolgoztam. Jó lenne ezekről mesélni. Rengeteg személyes élményem van, és megannyi vágyam, amit csak elképzeltem, vagy reméltem. Ha erre más is kíváncsi lenne, az megtisztelő lenne és nagy élmény. És, hát azon kell dolgoznom, hogy erre más is kíváncsi legyen.
Filmhu: Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban?
V. Cs.: Nagyot és finomat! Ez egy jó kezdeményezés, ha lesz jövőre is, akkor ennek a mostaninak a tanulságait kielemezve érdemes továbbfejleszteni, de ezt nyilván meg is fogják tenni. Remélem hosszú életű lesz ez az egész. Nyilván nem kell ecsetelnem, hogy nagyjátékfilmet forgatni mekkora lehetőség. Nem kicsi.
Dudás Balázs, a rendezőtárs
Filmhu: Hogyan készülsz fel a pitch fórumra? Vettél-e már részt ilyesmiben?
V. Cs.: A Blue Duck Arts Forgatókönyvíró Műhellyel már szerveztünk két saját pitch fórumot. Nagyon izgalmasak voltak. Rengeteg szervezés, sok munka az anyagokon. Nem lettem tőlük profi "pitchelő", de némi kis rutint adott. Illetve egyszer a Filmalap szervezésében is pitchelhettem egy nagyjátékfilm tervet. Szóval most jön a negyedik pitchem!!! (A Blue Duck Arts fórumjairól ITT és ITT olvashatsz!)
Filmhu: Mennyire látod magad előtt a „kész filmet”, illetve, mekkora szabadságot hagysz a változtatásokra?
V. Cs.: A filmterv jelenleg treatment formában van. Magyarul még biztos, hogy sok minden változhat, és változni is fog benne. Még nem tudom, hogy mi. Amit tudok, hogy milyen hangulatot, atmoszférát szeretnék, hogy mit akarok megmutatni a színházi közegből, a karakterekből. Szóval az ízét ismerem az anyagnak pontosan, de a "kész film" messze van.
Filmhu: Korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervedhez?
V. Cs.: Azokat is kamerával vettük fel, és színészek is szerepeltek bennük. Ennek a tervnek nincs leforgatott, megírt előzménye, teljes egészében most születik. Vajúdunk rendesen. Persze, hogy már forgathattam profi stábbal, profi kisfilmeket, az nagyon kellett, más különben nem is mernék vállalkozni ilyen feladatra.
Egy átbambult hazaút eredménye 2007-ből, avagy így készül a filmötlet
Filmhu: A Blue Duck Arts forgatókönyvíró műhely hogyan járult hozzá ehhez a tervhez?
V. Cs.: A csapat minden tagja ismeri az anyagot, amikor a 2. pitch fórumunkra készültünk, akkor erről is, mint az összes többiről, sokat beszélgettünk. Kaptam tőlük segítséget, és véleményeket. Volt miből mazsolázgatnom bőven. Sőt vannak, akik a kezdetektől fogva ismerik az egészet, onnantól kezdve, hogy először leírtam, hogy ezek a hosszú autós utak rejtegetnek számomra egy filmet. Az akkori verziót is körbeküldtem a csapatnak, nagyjából az volt a reakció, hogy még vezessek inkább sokat. Megtettem. De ez rég volt, sok éve.
Filmhu: Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátor Programra?
V. Cs.: Dudás Balázs lenne a rendezőtársam. Nagyon szeretek csapatban dolgozni, izgatottam várok egy esetleges közös munkát. Az eddigi "komolyabb" filmjeimet rendre Petrik Andrással készítettem, ő volt mindig az operatőr, ha úgy alakulna, nagyon szeretném, hogy ezen is közösen dolgozzunk. Amúgy pedig a korábbi kisfilmekből a bevált embereket biztosan újra felkérném. De senkivel semmi konkrétat nem beszéltem még meg. Érdekes is lett volna, lévén A hetedik alabárdos, most még feltételes mód.
Tudj meg még többet a többi 11 filmtervről is!
