filmhu: Hogy találtak meg téged erre a szerepre?

Fancsikai Péter: Fonyó Gergő eljött a Földessy Margit stúdiójába, ugyanis oda járok. Mondta a Margitnak, hogy kellene neki egy ilyen-és–ilyen zsánerű figura. Pont aznap játszottunk egy darabot, a stúdióvezetőnk ajánlotta neki, hogy üljön be, nézze meg – és a Gergő azt szokta mesélni, hogy ő már az előadás után tudta, hogy megvan! Pedig én voltam az első, akit látott. Eredetileg azt hitte, hogy nagyon nehéz lesz megtalálni a két fiú főszereplőt, ezért még megnézett egy jó pár embert, és utána hívott több próbafelvételre, aztán végül is mellettem döntött.

filmhu: Mióta foglalkozol színjátszással?

Így fiatalon pozitív érzéseket
gerjeszt ez az egész
F. P.: 1997-ben kezdtem el járni Földessy Margithoz. Ez nem egy színészképző iskola, hanem egy játékos színitanoda kicsiknek és nagyoknak, ami nem csak a színészetről szól. Később bekerültem az előadásokba kb. négy-öt évvel ezelőtt. Az IBS színpadán vannak ezek az amatőr előadásaink. Aztán ott néha megtaláltak rendezők, a Sorstalanságban volt például egy kisebb szerepem, meg egyéb apró, pici lehetőségeket kaptam. Ez volt az első igazán nagy szerep.

filmhu: Idén érettségizel. Hogyan képzeled el a folytatást?

F. P.: Ez még kérdéses. Nem pontosan tudom, hogy merre tovább. Szeretnék filmezni, de ez ugye azon múlik, hogy van-e rám igény. Nem elsősorban a színészet oldala érdekel, bár ehhez is érzek kedvet. Ehhez is, meg főleg később a rendezéshez: nagyon sokat kéne tanulni, merthogy rendezni szeretnék majd.

filmhu: A film vonz inkább vagy a színház?

F. P.: Profi színházban még nem nagyon vettem részt, nagyon rövid ideig voltam csak a Pesti Színházban, de az nem volt egy jelentősebb dolog. Erről azért nem is nagyon tudok beszélni, mert profi filmesekkel már dolgoztam, profi színházban viszont hosszabb ideig még nem. Furcsa mód mindkettővel az embernek visszás érzései vannak, hol nagyon szereti, hol nagyon utálja, de főleg így fiatalon pozitív érzéseket gerjeszt ez az egész. Most annyira sokat voltam filmes közegben, hogy pillanatnyilag ez jobban foglalkoztat, de nem mondom, hogy jobban szeretném, mint a színházat. Rendezés szempontjából meg végképp nem tudom eldönteni. Mindkettő nagyon érdekel, a filmezésnél még egy csomó technikai dolgot is meg lehet és meg kell tanulni, hogy ne legyen az ember teljesen járatlan a különböző területeken: kamera, világítás, stb. Engem ez vonz, hogy ilyen rengeteget lehet és kell is hozzá tanulni, de ez persze igaz a színházra is.