I. A PIRAMIS
Óriási várakozás van mindenkiben. Adott határidő a törvény hatályba lépése, a kérdés, hogy a rendelkezési részek hogyan legyenek, és hogyan alakuljon át az MMK.
Hihetetlen mennyiségű ötlete és elképzelése van mindenkinek arról, mennyi mindent kellene és lehetne korszerűsíteni. Az, amire én javaslatot tennék, annak a törvény kidolgozása közben és az ötletek, az összes leendő elképzelés előtt kellene létrejönnie. Ez pedig nem más: mint egy közmegegyezésen alapuló Filmes alkotmány.
Ez szabályozná a Törvény, az MMK /mint legföbb elosztó s döntési szerv/ és a szakma képviseleteinek információs és hatalmi viszonyait, ami nincs rögzítve sehol, ami csak közmegegyezésen alapulhat.
Meggyőződésem, hogy e nélkül minden ötlet egy másik ötletet vált ki, vagy kioltja egymást. És minden egymást gerjesztő vitákba torkollik. Csak egy ilyen statutum – vagy nevezzük konstitutionak – letétele után tudjuk helyrerakni az ötleteinket, hogy mi mire vonatkozik, és ehhez képest az összes többi probléma – bármilyen furcsának tűnik, még a törvény végrehajtása is – nem más, mint részmegoldás, konkrét megoldás, egy adott időszakban, és aztán majd meglátjuk, hogy mi meddig érvényes.
Tisztáznunk kell, hogy egyszer van a Törvény, és a törvény által megjelölt legfőbb elosztó szerv, az MMK, és az MMK kuratóriuma. A Törvény azért született, hogy a magyar filmművészet folytatólagosan és szüntelenül a feladatoknak megfelelve fejlődni tudjon, és a léte biztosítva legyen. Az állam biztosít bizonyos kereteket, az összes többi pénzt, energiát nekünk magunknak kell hozzárakni. Tekintsük alapnak a bázis évet (2006), azt vegyük komolyan, és minden vitában annak a viszonyaiban, 2006-ban /!/ kell gondolkodnunk.
Ez a 2004-es év egy félig spórolásos, félig kényszeredett megoldásokkal teli év lesz. De nekünk a törvény végrehajtását és mindent, ami hosszabb időre kell hogy szóljon, azt a 2006-os év viszonyaiból vagy elképzelt viszonyaiból kell levezetnünk vagy annak megfelelően formálnunk. A jövőnek dolgozunk. Filmes viszonyaink megtervezésében induljunk ki abból.
Tételezzük, fel hogy a pénz annyi, amennyit az ígér, tételezzük fel azt, hogy a viszonyok politikailag ezt megengedik.
Milyen legyen a szakmán belüli kommunikációs rendszer és a hatalmi viszonylatok?
Az tény, hogy van a Törvény, amelynek végrehajtója a miniszter és az MMK. A kettő egymáshoz való viszonyát a törvény rögzíti. A Kuratóriumnak minden intézkedésében, különösen a Kuratórium elnökének, büntetőjogi felelőssége van.
Tisztázatlan viszont, hogy az MMK mint közalapítványi szervezet és annak Kuratóriuma, hogyan viszonylik egyrészt a szakma többi részéhez, másrészt hogy hogyan tudja befogadni a szakmának azokat a különböző változó feltételekből, gazdasági és forgatási, szakmai kényszerekből adódó problémáit, hogyan kap erről információt, kiktől, és hogy azokat mennyiben veheti figyelembe?
Ebben a pillanatban óriási a várakozás mindenkiben, hogy a törvény hatályba lépése idejére a rendelkezési részek hogyan legyenek, és hogyan alakuljon át az MMK. EZ A VÁRAKOZÁS MIDANNYIUNK SZÁMÁRA ISMERŐS. ÍGY VÁRTUK A TÖRVÉNYT IS, ÍGY VÁRTUNK A TÖRVÉNYRE IS.
Most is TÜRELMES munkára van szükség.
EZÉRT visszatérnék ahhoz, amivel kezdtem ezt az írást: a törvény hátralévő részleteinek kidolgozása közben és az összes átalakításokra vonatkozó elképzelés előtt létre kell hoznunk egy konszenzusos Filmes alkotmányt!
Ez szabályozná a szakmán belül az információs viszonyokat, másrészt a szakma belső hatalmi viszonyait, közösségi tudatát, a külvilág, a politika felé szükséges reagálásait. Ez a szisztéma csak közmegegyezésen alapulhat. Meggyőződésem, hogy e nélkül minden ötlet, akár az alapítói körre, akár a műfajok egymáshoz való viszonyára, akár az előkészítés-gyártás-terjesztés viszonylatában csak egy másik ötletet vált ki, és az ötletek vitája kioltja egymást.
Tehát: nekünk elöször az érdekellentéteket kell egyeztetni egymás között, azokat kezelni kell, megegyezésre jutni, és állást foglalni benne. EZÉRT minden lényeges dolog, ami a szakmát anyagilag, politikailag, társadalmilag érinti, keresztül kell menjen a Kerekasztalon. Minden csoport, minden szakterület joga kérni a Kerekasztal összehívását, és bejelenteni, milyen problémái vannak. A Kerekasztalnak természetesen a vitákon tárgyalt kérdésekben csupán AJÁNLÁSI joga van az MMK Kuratóriuma számára. Állásfoglalásai nem kötelezőek, de ajánlási érvényűek a Kuratórium számára.
A Kuratóriumnak véleményem szerint minden lényeges kérdésben, ami a szakma teljes egészét érinti, tehát privatizációs ügyekben, technikai fejlesztésben, az évi keret elosztásában, a bérmunka és a hazai munka viszonylatában, tehát minden olyan dologban, ami kihat a szakma egészére, érdemes meghallgatnia a Kerekasztal állásfoglalását. Fontos, hogy ezeket a vitákat a szakma folytassa le, és tekintse át, hogy milyen érdekek feszülnek egymásnak.
A Kerekasztal ajánlását a Kuratórium természetesen, mint büntetőjogi felelősséggel rendelkező szervezet nem köteles figyelembe venni, de az általam javasolt, közmegegyezésen alapuló FILMES ALKOTMÁNY szellemében hasznos kikérnie, és köteles ismerni.
A másik kérdés: hogy hogyan alakul át az alapítók köre, ezt nem tudni, de ki kell alakulnia ebből a körből is egy kisebb létszámú, ugyanilyen parlamentáris testületnek, amely egy másik, egy szűkebb körben, más szempontok, más érdekeltségek szerint, ami szintén lefedi a különböző alapítók érdekeltségi köreit. Ebben a körben szintén létre kell hozni egy hasonló szervezetet, amely ugyanígy megtárgyal minden kérdést, ugyanúgy elékerül minden fontosabb probléma, és ugyanígy állást foglal benne, és ajánlásokat tehet a Kuratórium számára. Amelyek szintén nem kötelező érvényűek!
Ez nem azt jelenti, hogy az ember a levegőbe beszél, amikor egy ajánlást tesz a Kuratórium számára, és az nem kötelező érvényű, hanem azt jelenti, hogy felhívja a Kuratórium figyelmét, hogy saját információi mellett még milyen szakmai információk birtokában kellene döntenie, és mely más szempontokat is kellene ismernie.
Ez egy olyan információáramlási szisztéma, amit kötelező érvénnyel kellene elfogadni ahhoz, hogy ezt valamilyen fajta alkotmányos – nevezzük filmes alkotmányos - berendezkedésnek tudjuk elfogadni.
Az egész háta mögött pedig ott kell álljon a Filmszövetség. Mint látszólag parttalan nagyságú testület, de megújulva óriási szükség van rá, minden szakosztály számára kötelező lenne a tagfelvétel, hogy ezzel a szakmai regisztráció a mai napig teljes legyen. Általa már a Filmiroda is szakmai referenciával rendelkező, regisztrált munkatársakat tudna közvetíteni. Hivatalos referenciát kapna róluk. Ez azt jelenti, hogy a filmművész szakosztályoknak kötelességük lenne folyamatosan regisztrálni, felvenni a tagjaik sorába azokat, akik ebben a szakmában már bizonyítottak. Itt tíz év lemaradás van bizonyos területeken.
Ezen kívül a vitákban itt is artikulálódnak egyes olyan részérdekek, amik máshol sehol, pl. A TECHNIKAI FEJLŐDÉS KÜLÖNBÖZő IRÁNYAI, mire van szakemberünk és mire nincs? stb.
Összefoglalva: Van az MMK, mellette lenne két olyan szakmai testület, amelyek egymással mindent megvitatnak, minden lényeges kérdést kitárgyalnak, ütköztetik az érdekellentéteket, és ajánló szereppel bírnak a Kuratórium számára. Az egész alatt pedig ott van a Filmszövetség, amibe mindenki beletartozik. Ez egy piramis.
Ennek a piramisnak mi a lényege? Azt hiszem, hogy most érkeztünk el a filmes alkotmány lényeges pontjához, ahhoz, hogy a magyar film, azt, amit kivivott, az nem csak egy Mozgóképtörvény, ami mára szól, hanem egy olyan lehetőség, amelyet őrizni és megtartani kell tudni minden körülmények között. Lehetséges, hogy azért egy adott pillanatban újra ki kell állni, hogy ezt ne módosítsák így vagy úgy. A Filmszövetség azért nem megkerülhető, mint a legalsó és a legnagyobb talapzat, mert volt már az életünkben olyan eset, amikor kénytelenek voltunk összehívni több száz embert, és 216 ember aláírása mentette meg a szakmát. Ez még megtörténhet máskor is, és ezt a törvényes akciót se a Kerekasztal, se az alapítói kör, se az MMK, senki más nem szervezheti meg. Ezért ne keverjük a szerepeket.
Véleményem szerint ez a fajta felépítés tudja garantálni egyrészt az információk folyamatos áramlását, és lehet, hogy nehéz helyzetben, vitákkal, sőt dühhel teli szituációkban stabilitást tud biztosítani. SEGÍT MEGŐRIZNI AZ ÖNKORMÁNYZATI MODELLT.
Miért kell ez a piramis? Az egész harcunk arra ment ki, hogy amint lehet, a függetlenségünket biztosítsuk. Hogy a kultúra saját törvényei szerint működhessen. Ehhez el kellett ismernie a szakmának, hogy szüntelenül egymással kell egyeztetnie, és megtanulni összevesznie egymással a különböző érdekek egyeztetésénél, és ugyanakkor elismerni azt, hogy a döntésben tanácsadói szerepe van, és a saját maga által választott mondja ki a végső szót. EZ AZ ÖNKORMÁNYZATI MODELL. Ennek elismerése.
A Filmes Alkotmány szerkezete pedig nem más, mint annak javaslata, hogyan működhet mindez IDŐTÁLLÓAN.
Én azt mondom, hogy szükség van egy ilyen Filmes Alkotmányra. Utána lehet megkeresni azt, hogy ki, hol lehet hatékony, és milyen fajta módon, mit kell változtatni a szervezeti felépítéseken. Most mindenki azt hiszi, hogy az MMK-ban is, mint egy államigazgatási szervezetben különbözö osztályokat, alosztályokat kell kialakítani és vezetőket, alvezetőket kell kinevezni. Meggyőződésem, hogy nem ez az elsődleges.
Egyszer a szakmának újra ebben az egészben kell megegyeznie ahhoz, hogy még tíz év múlva is bárkivel szembe tudjon állni, és újabb és újabb embereket be tudjon fogadni, és újabb és újabb műveket készíteni.
Utána majd meg kell egyezni a vagyonkezelésben, és hogy milyen irányba menjünk technikailag stb.stb.
Mindenesetre én most arra tudom felhivni a figyelmet, hogy egy széles konszenzuson alapuló Filmes Alapalkotmányra van szükség ahhoz, hogy a többi problémát meg lehessen oldani.
Grunwalsky Ferenc
(A tanulmány második része az első megvitatása után időszerű)
