„A zene akkor halt meg, amikor Brian Epstein (a Beatles menedzsere) egyenöltönyt adott ránk, és a másfél-kétórás műsorunkat húsz percre csökkentette...Minden este ugyanazt a műsort, ugyanúgy leadni, dögunalom.” - mondta Lennon 1971-ben híres, a Rolling Stone-nak adott interjújában. Tehát bár a világ a Beatles lába előtt hevert, a rajongó tömeg élő barikádként gátolta a négyesfogatot a zenei fejlődésben: a beatlemániákusok megszállottan ugyanazt a hangzást követelték a csapaton. A Revolver és a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band „kísérleti zenéjével” nem igen tudtak mit kezdeni. „Jó, ha száz ember él a Földön, aki érti a zenénket.” - nyilatkozta keserűen Lennon, alig egy évvel azután, hogy ominózus Jézus-Beatles hasonlatával előjött.
A lázadó Lennon a beatlemania és az üzlet Beatles felett aratott diadalát nem tudta elviselni, elege lett az együttesből, ami számára már nem volt több a menedzserek (és Paul McCartney, aki Epstein halála után fokozatosan megpróbálta átvenni az irányítást a Beatles-birodalomban) aranytojást tojó tyúkjánál. Ekkor találkozott a japán, avantgard művésznővel, Yoko Onoval, és ekkor ugrott fejest az undorground kultúrába.
Még vegetált a Beatles, amikor 1968 novemberében Onóval közösen kiadták a nem mellékesen hallgathatatlan Two Virgins című lemezt, amelynek - érthető okokból – a borítója ma is híresebb, mint maga a lemez. (Lennon és Yoko Ono anyaszűlt meztelenül, kéz a kézben, háttal a szemlélőnek, amint épp visszafordulnak és ártatlanul a kamerába néznek).
Yoko Ono és John Lennon
Vissza a régi-új lázadáshoz |
Lennon ekkor már tudatosan építette maga körül a hippi-mítoszt, de provokatív megjegyzéseivel, akcióival (makkot küldött a politikusoknak, mondván, ültessék el, addig sem politizálnak) nem a tiniket akarta aktivizálni, hanem mindenkit, aki él és mozog.
Az elkövetkező években minden társadalmi problémáról énekelt, még saját drogfüggőségéről is (Cold Turkey), a zenét pedig tudatosan minimalizálta, a szöveg egyszerű, nyers, kifejező – ahogy ő mondta: simple english. Mindenkihez el akart jutni.
Közben a Beatles-legendát is igyekezett lerázni magáról, God című számában tárgyilagosan énekli, hogy már nem hisz a Beatlesben, az Imagine album How do you sleep című dalában kőkeményen ráront Paul McCartneyra, de az Instant Karma “mi a fenét képzelsz, ki vagy, tán szupersztár?!”-strófájából is kihallatszik a sztárkultusszal szembeni idegenkedése. Saját magát is zenészként, művészként és gondolkodó emberként (és nem utolsó sorban zseniként) határozta meg, nem pedig sztárként. “Azok nem túl sokat tudnak mondani az életről.”
Címlap 1980 december 9-én |
Öt évig alig lehetett hallani róla. 1980-ban azonban két szenzációs hír járta be a világot Lennonnal kapcsolatban. Novemberben öt év hallgatás után megjelent új, duplaalbuma a Double Fantasy. És hogy december 8-án agyonlőtték.
Yoko Ono a nyilvánosság teljes kizárásával hamvasztatta el férje testét, a temetés helyett a rajongóknak a Central Park-beli gyászszertartással, kétszázezer fős tömegdemonstrációval kellett beérniük, ahol hatalmas transzparenseken öles betűk hirdették: Peace.
Lennon a hatvanas évek végén a 2000-ik évre tette a világbéke kiteljesedésének esztendejét. Vajon mit jósolna ma, ha élne?