Ónodi Eszter (fotó: Unio Film)
A szereplők jól eltalált archetípusai a mindennapoknak, akik vezetés közben ledudáljak vagy simán elküldik melegebb éghajlatra egymást, de az életben valószínűleg még öt percet sem beszélgettek a másik kaszt képviselőjével. Most viszont mindenki kényszerhelyzetbe kerül: ,,Abnormális körülmények között még tudunk normálisan érezni és cselekedni, még fel tud épülni egy élhető társadalom, a génjeink alkalmasak rá, de amikor visszakerülünk a taposómalomba, akkor ismét megőrülünk” - mesélte az eredeti darabot és a film forgatókönyvet is jegyző Spiró György a Literának.
A köznapi valóság egy rövid időre valóban megakad, miután lehiggadnak, mindenki a maga módján próbál megbirkózni a helyzettel. A konfliktusok persze elkerülhetetlenek, de van aki hasznot próbál kovácsolni a dolgokból, amihez együttműködésre van szükség. Felmerül egy románc lehetősége, egy futó pillanatra még közösség is kialakul a számtalan teljesen eltérő karakter között – hogy aztán mégis pontosan ott folytatódjon minden, ahol elkezdődött.
(fotó: Unio Film)
,,Minimál-film ez, de pont ez a redukált stílus teszi élővé (és indokolttá: megállt az idő)- Nincsenek itt ugyanis valódi érzelmek, csak felszínes barátkozás egy kiadós anyázás után, nincs cselekmény, csak látszatlötyögés a négy kilométeres kocsisoron. Áll a sor, áll a kép” - fogalmazott a Filmhu korábbi kollégája a kritikájában. Török Ferenc atipikus megoldást választott azzal, hogy az eseményeket megmerevített formában látjuk, csak a kamera mozog, a szereplők belefagynak a pillanatba.
A szokatlan időkezelés ellenére a tempó mégis dinamikus, a kiváló színészek (a fent említetteken túl Gáspár Sándor, Keresztes Tamás, Vajdai Vilmos és még sokan mások) pedig sikerrel megbirkóznak a mozdulatlanság kihívásával, és azzal is, hogy a dialógusok csupán hangalámondás formájában hangzanak el, megidézve ezzel a rádiójátékok aranykorát.
Filmhu podcast: Török Ferenc
A Filmhu podcastjának első vendége a kortárs magyar film egyik legnépszerűbb alakja, a kultikus Moszkva tér, a Szezon, a Koccanás és a nemzetközi díjakkal elhalmozott 1945 rendezője, Török Feri filmrendező.
Török Ferenc izgalmas kihívásnak tartotta, hogy bemutassa a magyar társadalom szinte teljes átlóját – árulta el nekünk a film premierjének idején, amire a 40. Magyar Filmszemlén került sor. Erről bővebben podcastunk legelső adásában is mesélt a rendező. A film markáns fekete-fehér világát, végtelensége kimerevített képsorait Garas Dániel operatőrnek köszönhetjük, akivel a rendező együtt készítette többek között a Moszkva teret és a Szezont is.
A Koccanás a Magyar Televízióban került adásba és tekintélyes közönséget, 200 000 nézőt vonzott. A film 2010-ben a normandiai filmfesztivál fődíját hozta haza, Török Ferencnek pedig a magyar filmkritikusok is odaítélték a legjobb rendezés díját.
A filmet alább az Indavideó jóvoltából teljes egészében meg lehet nézni:
