Filmhu: Miért falja a japán nép a mangákat?
Kazuyoshi Katayama: Ez nagyon nehéz kérdés, olyan mintha azt kérdeznénk, hogy miért szeretik az emberek az édességet. A japánok régóra szeretnek különféle történetekhez képeket társítani és együtt olvasni őket, így alakultak ki a képeskönyvek. Ezeket nagyon szerették az emberek már régen is. Lényegében ebből alakult ki a mostani manga, végleges formáját pedig egy jókora nyugati (amerikai) hatással érte el.
Filmhu: Az Ön számára voltak meghatározó manga-élmények?
K. K.: Igen voltak, elsősorban a Rupan 3 széria Kazuhiko Katō-tól (Lupin III – Arsené Lupin japán verzióban, a ’60-as évek végén megjelent sorozat - a szerk.). Myazaki Hayao egyébként ebből készítette első egészestés animéjét, a feldolgozást is nagyon szeretem.
A manga végleges formáját egy jókora nyugati hatással érte el
Filmhu:
Hogy került kapcsolatba A tövisek ura mangájával és miért választotta?
K. K.: Az az igazság, hogy Japánban nagyon nehéz lehetőséget kapni egy ilyen típusú, komoly egészestés produkció levezényléséhez. Ebben az esetben nem én választottam ezt a projektet, hanem a producerek választották ki a mangát, aztán kiválasztottak engem. Ez egy nagyon jó referencia - legalábbis remélem -, hogy csináljak egy mozit saját ötletből.
Filmhu:
A tövisek ura rendkívül összetett utalásrendszerrel dolgozik. Mennyire tudatosan építkezett más filmekből?
K. K.: Amikor csináltam A tövisek urá-t, nem gondoltam arra, hogy tudatosan beépítsek filmeket az animémbe, de nyilván hatottak rám, különösen a Mátrix, a Nyolcadik utas a halál vagy a Kocka. Inkább csak utólag érzékeltem, hogy ezek a filmek valóban inspiráltak.
Filmhu: Mennyiben tér el a manga és az elkészült film?
K. K.: A történet alapjaiban nem történt változás. Ez a manga igencsak nagy terjedelmű és ezt két órába kellett belesűríteni, az előbb említett mozik bizonyos értelemben segítettek, hogy kritikus pontokon továbblendüljön a film. Főként amikor bajba kerültünk egy-egy jelenet hosszával, a rám hatott mozikból vettem át ötleteket, így csípve le részleteket.
Különösen a Mátrix, a Nyolcadik utas a halál és a Kocka hatott rám
Filmhu:
Filmjében az idő előrehaladtával egyre kevésbé lehetünk biztosak benne, hogy mi is történik és hogy jól értelmeztük a korábban történteket. Ez gyakori jellemző az animékben. Lehet ez már egy zsáner az animéken belül? Olyan, mintha a film valódi helyszíne a mi elménk lenne, a megoldás pedig teljesen ránk lenne bízva.
K. K.: Furcsa, hogy ezt mondja. Nem hiszem, hogy ez japán sajátosság lenne, úgy gondolom, hogy ez éppen a nyugati világ terméke és ez hatott ránk. Például sok Philip K. Dick-et olvastam, ez a világlátás – többek között - az ő terméke, én is rajta keresztül találkoztam ezzel a szemlélettel. Ahol összekeveredik a fikciós és a valós világ és az, hogy az emberek hogy érzékelik ezeket a világokat. De nem mindig az elménk játssza itt a legnagyobb szerepet.
Amiről beszélünk, a Mátrix világ problémája. Nemcsak ebben a filmemben, de minden más munkámban is mindig központi téma a valóság és a mátrix világ, a fikció és a valóság disszonanciája. Illetve arról is, hogy mindig nehéz észrevennünk a mátrix világot.
Filmhu: Valószínűleg a befogadásban is lehetnek különbségek a keleti és nyugati közönség köreiben. A japán nézőknek ez hogyan csapódik le? Ők hogyan fogadják ezt a fajta struktúrát, a végső megoldás hiányát?
K. K.: Ami azt illeti nem akartam megadni a megoldást a film végén, a túl egyszerű megfejtés leblokkolja a nézőt. Azt akartam, hogy kérdéseik legyenek és motoszkáljon bennük valami, amikor kijönnek a moziból. A közönségnek gondolkodnia kell, forgatniuk kell magukban a dolgot. Nagyon fontos az alkotónak, hogy ne csak megmondja a megoldást, az nem kreatív munka, úgy gondolom. Sokkal nehezebb rávenni a nézőt, hogy kérdéseket tegyen fel magának.
A közönségnek gondolkodnia kell
Filmhu:
Reneszánsza van a japán animációnak, rengeteg nagyköltségvetésű mozi készül mostanság.
K. K.: Igen nagyon jó helyzetben van most a japán animáció, ezért készülhetett el A tövisek ura is, ebben a munkában nagyon sok a bonyolult animáció, így a költségvetés is magasabb volt. De szerencsére a körülmények ideálisak voltak.
Filmhu: Miért olyan vonzóak a japán animációs filmek a világon mindenhol?
K. K.: Az emberek misztikus világokat szeretnek látni a vásznon, sokkal több fantáziát akarnak megélni, mint amennyit a szürke hétköznapok lehetővé tesznek. Ezt csak az animék tudják biztosítani.
Filmhu: Csak a japán filmek?
K. K.: Rendben, nem csak és kizárólag, de többségében. Rengeteg japán animáció játszódik fantáziavilágban, amit imádnak az emberek az egész földön.
