Számodra mi a legmeghatározóbb Víg Mihály életművéből?
Két nagyon fontos pillére van, a film is ezekre épül. Az egyik a nyolcvanas években induló alternatív underground zenei élet, ami kihatott filmre, színházra és a képzőművészetre. Ebben Mihálynak fontos szerepe volt, ráadásul a mai napig aktív zenészként. A másik a filmzeneszerzői munkássága. Amikor Tarr Béla annak idején felkért rendezőasszisztensnek a Sátántangóhoz, elmondtam neki, hogy én a korábbi filmjeit nem igazán szerettem, viszont a Kárhozat nagyon ütött – ehhez kellettek azok a hosszú snittek, Krasznahorkai szövege, Medvigy képei és Mihály zenéje is.
Tarr Béla két másik rendezőasszisztenst elfogyasztott addigra. Milyen volt vele a munka a Sátántangón?
Kőkemény kiképzés volt, de nagyon tanulságos is, abszolút nem bánom. Maximalista, ami teljesen jó, de az én rendezői módszerem más. Arra törekszem, hogy a forgatás alatt az egész stáb jól érezze magát.
Víg Mihály és Tarr Béla a Sátántangó forgatásán
Hogyan emlékszel vissza a forgatásra?
Az egyik legmaradandóbb élményem a baglyos jelenet, amiben a szereplők az éjszakát egy lepusztult kúriában töltik az erdő szélén, aztán másnap reggel jön értük Irimiás. Miközben alszanak, az ablakon keresztül benéz egy bagoly. Éjszaka forgattunk, az idomár hozta a baglyot, ami szépen odaült a párkányra. Ám a bagolynak van az a tulajdonsága, hogy 180 fokban elfordítja a fejét, ha valami felkelti a figyelmét. És hát a természetből sokkal érdekesebb neszeket hallani, mint a odabentről, így a bagoly egész éjszaka a kamerának háttal bámulta az erdőt. Kitaláltam, hogy szerezzünk egeret, hátha az jobban érdekli majd.
A kellékes másnap este meg is jelent egy csomó fehér egérrel, tettünk belőlük a kamerára, még az én vállamon is ült egy. A bagoly viszont magasról tett rájuk, megint egész éjszaka a fákat leste. A madár tulajdonosa ekkor előállt azzal, hogy van egy kutyája, amitől nagyon fél a bagoly. A következő éjszaka elhozta magával a kutyát, aminek szokatlan volt a forgatási helyzet, így ugatni kezdett. Na, a bagoly veszélyt szimatolt, és egyből jó irányba fordult. Csakhogy idővel a kutya megnyugodott, erre a bagoly újra az erdőt kezdte bámulni. Úgyhogy egész éjjel a kamera mellett kellett hergelnem a kutyát, hogy folyamatosan ugasson. Összevissza harapdált, viszont végre meglett a felvétel.
A Trabant az Ott torony volt című filmben
Hogyan ismerkedtél meg személyesen Víg Mihállyal?
Először 1985-ben találkoztunk, Gazsi Zoltánon keresztül, aki osztálytársam volt rendező szakon, Mihálynak pedig gyerekkori jóbarátja. Utána rendszeresen összetalálkoztunk, de csak felszínes ismeretség volt köztünk, néha beszélgetésbe elegyedtünk. Hasonló helyekre jártunk, például a Fiatal Művészek Klubjába. Szorosabban a Sátántangó forgatása alatt ismerkedtünk meg, ahol Irimiást alakította.
Milyennek ismerted ott meg?
Ugyanolyannak, mint most. Azt kell, hogy mondjam, kemény dió. De igyekeztem úgy feltörni, hogy ne sérüljön a héja. A Magyar Narancsban most jelent meg egy kritika, amiben azt írják, hogy a könnyebbik utat választottam azzal, hogy leültettem Víg Mihályt és csak beszéltettem, aki ismeri a Mihályt, tudja, hogy ez nem volt könnyű.
Miért döntöttél úgy, hogy portréfilmet szentelsz neki?
Fogalmam sem volt, hogy csinálni fogok róla egy filmet. Az volt a tervem, hogy a magam kíváncsiságából, egy szál kamerával felszerelkezve megkeresem a 80-as évek alternatív világának szereplőit, és feltérképezem ezt a korszakot. Az volt a célom, hogy a saját magamat és a saját fiatalságomat is megértsem, mert a családi hátterem egyáltalán nem predesztinált arra, hogy belekerüljek, aztán mégis így alakult.
Kécza András
Mi vonzott be mégis a ‘80-as évek underground közegébe?
Nagyjából 15 éves voltam, amikor elmentem egy koncertre a Hajógyári-szigeten, ott lépett fel először nagy közönség előtt a Bizottság. Ledöbbentem, hogy így is lehet, mert ez teljesen más volt, mint amit addig ismertem a zenében, korábban maximum Beatricét meg Hobót hallgattam. Utána viszont jött az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Trabant és a többiek. Bódy Gábor filmjei is nagyon fontosak voltak nekem. Később, amikor már felvettek rendezőszakra, heti négy öt-estét a Fiatal Művészek Klubjában és hasonló helyeken töltöttem.
Hogyan lett végül mégis Víg Mihály a projekted egyetlen szereplője?
Többekkel is csináltam rövid riportokat, az egyikük volt Mihály. Amikor elkezdett mesélni, az annyira színes és érdekes volt, hogy teljesen beszippantott. És akkor úgy döntöttem, hogy na, akkor most az egész dolgot félreteszem, és menjünk végig a Mihály életén. Az első évben még egyáltalán nem tudtam, hogy mi lesz ebből. Négy alkalommal voltam nála, a kamerát letettem az asztalra és beszélgettünk. Ez alatt nyolc órányi anyag gyűlt össze, akkor derült ki számomra, hogy ebből lehetne egy egész film, mert ez másokat is biztosan érdekel.
Ezek szerint nem volt könnyű feladat leültetni a kamera elé őt. Mit szólt ahhoz, amikor kiderült, hogy az egész filmnek ő lesz az alanya?
Amikor tudatosult benne, hogy ez tényleg az egész róla fog szólni, már elég sokat forgattunk vele. Megmutattuk neki a nyersvágatot, ami az első évi felvételekből készült, és az egész forgatott anyagot is. Akkor megbeszéltük, hogy felkészül, átgondolja, ha van olyan, amit másképp akar mondani. Közben azért legalább négyszer vagy ötször mondta azt, hogy ne csináljuk, hagyjuk abba. Szerencsére van egyfajta passzív-agresszív hozzáállásom, nem küzdők, nem veszekszem, de ugyanakkor nem hagyom lerázni magam. Úgy csinálom, mint Ghandi. (nevet)
Víg Mihály az Ott torony volt című filmben
Felmerült benned, hogy esetleg Mihály barátait, pályatársait is megszólítsad?
Nem, az elején eldöntöttem, hogy ez egy teljesen szubjektív film lesz, arról fog szólni, ahogyan ő emlékszik, és ahogy ő akarja bemutatni saját magát a világnak. Vannak benne kisebb dátumbeli-, és egyéb pontatlanságok, de ezeket sem javítottam ki, mert nem egy tudományos monográfiát akartam róla készíteni. A néző számára sokkal inkább a folyamat a lényeg, és nem az, hogy mondjuk valami akkor most '93-ban vagy '94-ben történt.
Úgy tudom, nehezen találtál támogatókat a filmhez. Mi volt az oka?
Az első év után elkezdtem producert és gyártócéget keresni, de ez nem igazán sikerült, senki sem merte bevállalni. Az egyik oka talán az, hogy Mihály úgyszólván nem tartozik a mostani kultúrpolitika támogatott részébe. Vannak olyanok is, akik segítettek a film elkészítésében, de kérték, hogy ne legyen kiírva a nevük. Ennek leginkább Mihály életének egyetlen epizódja az oka, ami összesen 10-15 percet tesz ki a filmben.
Végül aztán egy filmgyártással foglalkozó ismerős a saját zsebéből adott annyit, amiből meg tudtuk csinálni a második évi forgatást, de a cégének nem volt köze hozzá. A második évben már két operatőrrel dolgoztunk, ami jó volt, mert így nekem csak Mihályra kellett figyelnem. Aztán jött egy koncertfelvétel a Hunniában profi hangmérnökkel, és akkor elfogyott a pénz. Ott álltunk megfürödve. Ugyan némi támogatást kaptunk még a Facebookos Balaton-Trabant-Víg Mihály rajongóktól, de ez nem volt elegendő, hogy tovább tudjunk dolgozni rajta.
Víg Mihály az Ott torony volt című filmben
Hogyan került ebbe a történetbe producerként Tilda Swinton?
Felmerült bennem, hogy azért nyugaton eléggé nagy rajongótábora van Tarr Bélának. Arra gondoltam, hogy megkeresek olyan ismert embereket, akik fontosnak tartják Mihály filmzenéit is, és talán ők az ismeretségi körükből össze tudnak annyi pénzt szedni, amivel be lehetne fejezni a portréfilmet. Tilda Swintonnak írtam elsőként, aki játszott A londoni férfiban, és készült is vele egy interjú akkoriban, amiben arról mesél, hogy Tarrnak mennyire sajátos munkamódszere van, Víg Mihály zenéjére mozgatja a kamerát. Egyből jött egy automatikus e-mail válasz, olyasmi, hogy köszönjük az e-mailjét, megkaptuk, majd talán 35 év múlva válaszolunk. Viszont másnap reggel egy újabb e-mail várt a postaládában, ezúttal személyesen Tildától, hogy adjam meg a bankszámlaszámomat. El is utalta az egészet egyben. Ez olyan csoda volt, hogy azóta hiszek az unikornisokban is.
Ennyire simán ment elnyerni a támogatását? Volt utána még kommunikáció köztetek, belenézett a készülő filmbe?
Leveleztünk és nagyon megköszöntem neki. Küldtem egy ötperces, angol feliratos vágatot. Később elküldtem neki a kész filmet is, de arra még nem kaptam választ, gondolom túl elfoglalt, egyfolytában forgat. Végtelenül hálás vagyok neki, mert a támogatása a film költségvetésének csaknem felét fedezte. Egyébként az egész film összesen három és fél millióba került.
Révész Bálint, a Granny Project rendezője volt az, aki végül teljes mellszélességgel mellénk állt, és a Gallivant Film nevű cégével legyártotta a filmet, és ő szervezte az ingyenes premiervetítést is. És aki a fiatalos energiáival rengeteget tett azért, hogy a film eljusson a mozikba. Balassa Péternek is hálával tartozom, aki amikor meglátta a film egy korábbi változatát (mert tartottunk egy próbavetítést a Cirkóban) egyből jelezte, hogy forgalmazni szeretné.
Remek archív felvételek szerepelnek a filmben. Nehéz volt ezeket felkutatni?
Gazsi Zoltán készítette őket, annak idején olyan együtteseket filmezett, mint az Európa Kiadó, a Trabant, a Balaton és a Himnusz. Nagyon jó, hogy annak idején dokumentálta ezeket. Az archív anyagok tőle vannak, ám a 90-es évek elején összevágott belőlük egy egyórás anyagot Időt töltök címmel, aminek a jogai a Filmarchívumhoz kerültek. Tehát hiába kaptam meg tőle az eredeti nyersanyagot, amit mi digitalizáltunk be és vágtunk meg, akkor is meg kellett venni az archívumtól. Egyébként velük sem egyszerű, magánszeméllyel szóba sem állnak, hiába adtam volna oda a pénzt, csak gyártócégen keresztül lehet tőlük archív anyagot vásárolni.
Mi a következő filmterved?
Egyrészt szeretném megcsinálni a '80-as évek undergroundjáról szóló filmet is, amit eredetileg terveztem. Másrészt valahogy mindig megtalálom azokat a témákat, amikre nagy valószínűséggel nem szívesen adnak pénzt. Azokról szeretnék dokumentumfilmet készíteni, akik a '70-es, '80-as években lelkiismereti okokból megtagadták a katonai szolgálatot. Nem a Jehova tanúiról van szó, hanem katolikusokról, akiket az egyházuk is magukra hagyott, börtönbe is kerültek, nem tanulhattak tovább, ketté tört a pályájuk. Őket szólaltatnám meg, már aki még életben van.
Az Ott torony volt szeptember 1-től látható a mozikban. Ezzel párhuzamosan indul a film YouTube csatornája, ahol az összes archív anyag teljes terjedelmében megtekinthető.
