A menekülő náci doktort csak a saját lelkiismerete érhetné utol
A halál angyala kétségbeesetten menekül a felelősségre vonás elől Kirill Szerebrennyikov új filmjében. A Josef Mengele eltűnése a páratlan rendezői életmű egyik legjobb darabja, egy kíméletlen karaktertanulmány, ami a címszereplő lelkének legsötétebb bugyrait tárja fel, lenyűgöző színészi alakításokkal és technikai kivitelezéssel.
Nemes Jeles arról mesél, milyen egy diktatúra közepén, apátlanul
Nemes Jeles László történelmi családkereső-trilógiájának záródarabja az apaság kérdését, az apai szerep ellentmondásosságát állítja a középpontba. Az Árva amellett, hogy témájában és alaphelyzetében kapcsolódik a rendező előző két filmjéhez, érzelmesebb és esztétizálóbb azoknál, ez azonban az előnyére válik.
Újjászületett a magyar ifjúsági film, és ebben nincs semmi véletlen
Lakos Nóra egy holland sikerkönyv adaptációjával új lökést adott a magyar családi- és ifjúsági film műfajának, amire már nagy szükség volt. A Véletlenül írtam egy könyvet egy 13 éves lány szemszögén keresztül, játékosan és sok érzelemmel mesél kreativitásról, gyászról és mozaikcsaládokról.
Az álmait kergette, közben milliárdokat nyúlt le
A kétezres évek elején Karcagon tevékenykedő Bróker Marcsi azzal vált hírhedtté, hogy bő egy évtized alatt pénzügyi tanácsadóként több milliárd forinttal rövidítette meg a kisváros lakóit, magas hozamokat ígérő befektetésekkel. A Bróker Marcsi című sorozat a kilencvenes évek végétől indulva egészen 2017-ig mutatja be, hogyan vált mindenki Marcsikája banki ügyintézőből mások megtakarításai által a környék mini-oligarchájává, és eközben mi történt a családjával, na meg azzal a rengeteg pénzzel, ami átment a kezei között.
A legmélyebb depresszióból is van kiút, ha van, aki kihúzzon belőle
A brit középosztály életének legfontosabb krónikása, Mike Leigh újra visszatért ahhoz, amihez a legjobban ért: háztartási környezetben, mélyen gyökerező, személyiségtorzító traumákról, szomorúságról és a szabadulás lehetőségéről mesél.
Ha ez a majom felemeli a dobverőjét, annak szórakoztató őrület lesz a vége
„Húzd fel és meglátod mi lesz” – incselkedik a felirat a világ legkevésbé bizalomgerjesztő felhúzható majmának dobozán. Egy horrorrajongó morbid kíváncsiságát pedig legalább ennyire fel kell csigáznia a puszta ténynek, hogy a míves, zsigeri arthorrorokkal berobbant Osgood Perkins (Longlegs - A rém) legújabb alkotása alapanyagaként egy Stephen King-novellát választott. A majom nem a rendezőtől megszokott sötét hangulatú nyomasztás, hanem teljesen elszállt horror-komédia.
Elhagyott gyerekek, elárvult felnőttek
Külföldön feminista mesterműként ünnepelték, miközben itthon lehúzta a kritika, nemcsak magyar filmként, hanem női rendező által készített alkotásként is elsőként nyerte el a Berlinale fődíját, később pedig ez volt a legelső magyar film, amit beválogatott kínálatába a Criterion Collection. Mészáros Márta Örökbefogadását 50 éve mutatták be, de aktuálisabb, mint valaha.
Egy kazánházban is jobb áttelelni, mint a lesorompózott lakóparkban
Radu Jude a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott új filmje egyszerre bolondos szatíra és dacos társadalomkritika. A Kontinental ‘25 egy kolozsvári végrehajtó identitásválságán keresztül tudósít a világ szánalmas állapotáról, miközben egy percig sem kíméli a rossz ízlést, az emberi kicsinyességet, de szóba kerül a magyar-román ellentét és Trianon is.
Beszélnünk kell Jeremyről
Sophy Romvari, Blue Heron című bemutatkozó egész estésében saját gyermekkori emlékeinek mélyére merül, és azok tükrén keresztül láttat egy mentális nehézségekkel küzdő közeli családtagot, a cselekményt egyetlen kritikus nyárba sűrítve. A recept ezúttal is működik: a vakáció és a felhőtlenség évszakát keserű panírba forgatja, a napfényes felszínt tragikus momentumokkal repeszti, amit asszociatív, emlékszerű dramaturgiával kísér.
Elfojtásból és szervilizmusból emelt országban nincs olyan, hogy jutalom
Dárday István és Szalai Györgyi alkotása, a Jutalomutazás elsősorban a Budapesti Iskolára jellemző fikciós dokumentarista stílus megalapozása okán került a magyar filmtörténeti kánonba. Fél évszázaddal később azonban nemcsak elbeszélői újításai miatt érdemes újra elővenni, hanem mert – a népszerűbb magyar szatírákkal ellentétben – az államszocializmus abszurditására nem allegorikus módon és nem is a rendszer elitjén gúnyolódva világít rá.
Egy dél-koreai rendező látja a legtisztábban, mennyire egy elfuserált világban élünk
A Squid Game-ből ismert Lee Byung-hun egy jól kereső, középosztálybeli papírgyári alkalmazottat alakít, akit 25 év munkaviszony után váratlanul kirúgnak. Park Chan-wook fekete komédiája vérbő fordulatok és gyakran az abszurditásig fokozott humor segítségével vezeti le, miért is következik a kapitalizmus természetéből a vetélytársak meggyilkolása. Újabb mesterművel bővült az életmű.
