Mads Mikkelsen: Igyekszem. Három hónapot forgattunk a Babelsberg Stúdióban, a stábban mindenki német, füleltem, felszedtem, amit lehet, és igyekeztem sokat beszélgetni másokkal, de két sör után teljesen folyékony a németem igyekezet nélkül is.
Itt a Zöld hentesek-ben izzad
Filmhu: És ez még hány nyelvre igaz?
M.M.: A sör csak a németre, amúgy nyolc nyelven vagyok képes játszani. Mindegyiket szeretem, de ha össze kellene őket hasonlítanom, azt gondolom, hogy a német mögött több az identitás, mint az angol mögött.
Filmhu: Az ajtó előtt szintén egy német koprodukcióban forgatott Flammen&Citronen címen. Flame és Citron a dán ellenállás hősei, akik egyszerűen kinyírták azokat a honfitársaikat, akik a nácikkal kollaboráltak. A második világháborús dán részvételt hogyan tanították önnek, mikor iskolás volt?
M.M.: Inkább igyekeztek agyonhallgatni, mintsem beszélni róla. Hosszú ideig tabu volt a téma, mert a dánok inkább hallgatnak arról, amire nem büszkék. Az ellenállásban kilencszáz ember vett részt, míg vagy hétezren a nácik oldalán harcoltak - a dánok tehát nem éppen az altruizmusukról híresek.
Itt Igor Stravinskyként érzékeny és figyelmes
Filmhu: Mennyire forgatta fel az életét és karrierjét Le Chiffre figurája, akit a Casino Royale mega-hollywoodi produkcióban alakít?
M.M.: Persze, hogy egy csapásra ismert lettem, de ez tiszta matematika. Egy James Bond-film sokkal több nézőhöz jut el, mint egy dán Dogma-film. Már mikor a forgatókönyvet elolvastam, tudtam, hogy színészileg valami gyökeresen mást kell csinálnom, mint eddig, mert mást várnak tőlem.
Filmhu: Soha nem dolgozott még együtt a leghíresebb dán rendezővel Lars von Trierrel. Azt mondják Lars híresen fukar a színészek gázsiját illetően. Ezen bukott meg netán az együttműködés?
M.M.: Ugyan, Larssal el sem jutottunk odáig, hogy a gázsimról tárgyaljunk. Egyszer kérdezte meg, hogy dolgoznék-e vele. Én mondtam, hogy mutassa a forgatókönyvet, és akkor el tudom dönteni, de mivel az nem volt, nem vállaltam a szerepet. Azóta pedig nem kérdezett.
Barbár izomkolosszusként a Valhalla Risingban
Filmhu: Ha jól számoltam, az elmúlt évben három filmet is forgatott. Ilyen tempó mellett mikor látja a család?
M.M.: Sokat dolgozom távol az otthonomtól, de szerencsés esetben a sok távollét után hónapokig nem vállalok semmit, most is hét hónapot töltöttem otthon egyhuzamban. A másik variáció, hogy viszem őket magammal, aminek nem mindig örülnek, mert néha nem kedvük szerint való helyszínekre kényszerítem őket. Ilyen volt Skócia is, amit halálosan untak, mert semmi mást sem lehetett csinálni, mint bakancsot húzni és domboldalon meg a hegyekben kóricálni. Amúgy, ha otthon, Koppenhágában dolgoznék, akkor sem látnának többet, mert akkor viszont mindennap kéne dolgoznom a szerényebb gázsi miatt.
Filmhu: Ezek szerint inkább a pénz határozza meg, hogy milyen szerepeket vállal el?
M.M.: Dehogy, kicsi szerepeket is szívesen elvállalok, ha érdekes, a zsánerek közt viszont egyáltalán nem válogatok, mert nincs kedvenc zsánerem. Nem is szeretném letenni a voksom egyik mellett sem, mert akkor nem járhatnám a világot.
Sármos főgonosz a Casino Royaléban
Filmhu: Mindenki másképp csinálja. Ön improvizálós, beleélős, panelből építkezős, vagy netán a példaképeket utánzós típus?
M.M.: Remélem, hogy még soha nem utánoztam senkit. Nekem az adott jelenet a fontos, de nem improvizálok, inkább felépítem az elejétől a végéig. Tudnom kell, hol kezdődik a jelenet és hova kell kifutnia a rendező érzése, kérése szerint.
Filmhu: Pályája elején számos tévésorozatban is játszott, a dánok máig imádják a Unit One-ban nyújtott rendőrfelügyelő megformálásáért. Ma is vállalna sorozatot?
M.M.: Dániában a televíziós műfaj nem igazán számít művészetnek. A film lehet misszió, de a tévé sohasem, nem az a dolga, hanem az, hogy boldoggá tegye az embereket öttől ötvenöt éves korig. Ez eleinte meglehetősen frusztrált: például felügyelőként egyetlen bűntényt sem láttam a filmben, de lehet, hogy ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel. De megtaláltam benne, ami boldoggá tett, és csak addig csináltam, amíg élveztem.
Filmhu: A következő filmje ismét egy német koprodukció lesz, a három muskétás feldolgozása, ahol ön Rochefort, és Chritoph Walz játssza Richelieu-t - tehát ismét a rosszfiút adja. Mi újat lehet még a történetről, vagy Rochefort-ról mondani?
M.M.: Igen, Christoph lesz az én bad-guy főnököm. Abban biztosan más leszek az eddigiektől, hogy nincs szakállam, vagy nem leszek félszemű. Amúgy Münchenben forgatjuk, pont a sörfesztivál ideje alatt, már előre örülök… Egy igazi sármos, magával ragadó old school film fog készülni, amit én személy szerint nagyon szeretek, és már nagyon hiányzott, mert remekül megírtak karakterek vannak benne.
A jóságban töretlenül hívő lúzer papként az Ádám almáiban
Filmhu: Azt gondolnám, hogy egy ilyen kaliberű színész, mint ön, mindent el tud játszani. Alakított már olyan karaktert, akin változtatott, mert nem illett önhöz, vagy nem jól volt megírva?
M.M.: Minden karaktert meg lehet formálni, ezért vagy színész. Drasztikusan még soha nem változtattam meg az általam játszott karaktert, mert azt gondolom, hogy egy film esetében a sztori ennél fontosabb. És különben sem tarthatod fel a munkát a te személyes problémáiddal, mert pénzt és időt pazarolsz, ami forgatás közben halálos vétek.
