Kassovitz magyarországi látogatása nem csupán egy egyszerű utazás, hanem bizonyos értelemben visszatérés a gyökerekhez. Nagyapja, Félix Kassovitz - Kasso - ugyanis Magyarországon élt, és a harmincas években animációs filmeket készített, többek között Macskássy Gyulával és Halász Jánossal.
Ezekből az alkotásokból néhány a Film Maratonon is nagyvászonon volt látható, Kassovitz pedig büszkén mutatja a telefonján a vetítésen készített felvételeit - nagyapja ezen munkáival ugyanis most először találkozott életében.
Mathieu Kassovitz (Fotó: Poscher Dominik)
Félix Kassovitz a háború után rajzolni kezdett, és képeslapokat készített a katonáknak, hogy megélhetéshez jusson. „Az egyik képeslapja eljutott az űrállomásra” - mesélte Kassovitz. Apja, Peter Kassovitz az 1956-os forradalom idején hagyta el Magyarországot, majd Franciaországban telepedett le, ahol később szintén filmrendezőként dolgozott.
Arra is kitért, hogy mit örökölt tőlük azon túl, hogy mindketten a művészet felé fordultak. Szerinte leginkább a humorérzék az, ami generációról generációra továbböröklődött a családban. „Tipikus zsidó-magyar humor: mindig mondasz valami pozitívat, de közben ott van alatta valami nagyon negatív is.”
Hamar Kassovitz legkultikusabb rendezésére, az 1995-ben bemutatott A gyűlöletre terelődött a szó. A rendező úgy gondolja, nem az ő tiszte megválaszolni, hogy az elmúlt 31 évben mi változott a filmben ábrázoltakhoz képest. „Azok, akik megnézik a filmet, maguk is láthatják a különbséget vagy a hasonlóságot a mostani helyzet és az akkori állapotok között. Persze a probléma továbbra is velünk marad. A filmek nem fognak megoldást találni rá.”
Természetesen az Amélie csodálatos élete is szóba került, amely színészi oldalról Kassovitz legismertebb munkája. A filmet ő maga is a legjobbak között tartja számon. „Ez az a film, ami mindenki TOP100-as listáján szerepel. Az enyémen is.”
Sokan róják fel a filmnek, hogy Párizs-ábrázolása túlságosan elrugaszkodott a valóságtól. Kassovitz viszont ezzel nem ért egyet. Szerinte Jean-Pierre Jeunet egy olyan régimódi Párizst mutat meg, amely a maga módján ma is létezik, és akkor is létezett.
Fotó: Poscher Dominik
Kassovitz úgy gondolja, a rendező egyszerűen olyan hétköznapi dolgokat keresett, amelyekből költészetet tudott teremteni. „Megkeresel egy zöldségest, akinek nem túl szép az üzlete, de tudod, hogyan teheted bájossá azzal a bizonyos párizsias hangulattal. Ennyi az egész, amit csinált.”
A régi nagy sikerek után egy aktuálisabb projekt került a középpontba. 2024-ben Kassovitz színészként szerepelt a Kóbor alakulat című élőszereplős Star Wars-sorozatban. „Egyszerűen azért vállaltam el, mert szerettem volna a család része lenni” - mondta nevetve. „Ha megvan rá a lehetőséged, miért ne? És azt is látni akartam, hogyan készül.”
Bár elismeri, hogy a sorozaton dolgozó rendezők érdekes és jó alkotók, a stábot pedig tehetségesnek tartja, magáról a produkcióról már jóval kritikusabban beszélt. „Ez szórakoztatás. Nincs különbség aközött, amit ezekben a sorozatokban látsz, és aközött, amit egy Universal Studios-túrán vagy a Disney Worldben tapasztalsz. Ugyanaz az energia, ugyanaz a cél: pénzt keresni, szórakoztatni az embereket, és rávenni őket, hogy fizessenek a popcornért.”
A Star Wars iránti személyes kötődését ugyanakkor nem tagadja: elárulta, hogy továbbra is az első film, az Egy új remény a kedvence.
Mathieu Kassovitz a Kóbor alakulat című sorozatban
Kassovitz korábbi interjúkban már többször is említette, hogy a művészet egyfajta újrahasznosított iparág: mindenki vesz valamit más alkotóktól, ő maga sem kivétel. Elmondása szerint például Martin Scorsese és Spike Lee is fontos inspirációt jelentett számára. „Én is csak része vagyok annak a filmes mozgalomnak, amely megőrzi a hagyományt. Nem találok fel semmi újat, hanem továbbviszem azt.”
Kassovitz szerint a mozi ma már alapvetően más, mint korábban, és úgy látja, hogy a filmkészítéshez szükséges tudás megszerzésének módja is teljesen átalakult. „Szerintem a mozi halott. Ma egy tizenöt éves gyerek, aki mögött semmilyen filmes kultúra nincsen, és csak az elmúlt két év alkotásait látta, ugyanúgy készíthet filmet. Régen tanulnod kellett. Nem nyúlhattál hozzá egy kamerához, ha nem voltál profi, és még ha hozzá is nyúlhattál, azt sem tudtad, hogyan kell működtetni. Ma felmész a YouTube-ra, és mindent megtanulhatsz. Ez már egy teljesen más korszak, és szerintem egyáltalán nem ugyanaz a művészet.”
A közelmúltban mozikba került Backrooms – Hátsó szobák kapcsán is szóba került, hogyan változtatta meg a YouTube a filmesek előtt álló utat. A rendező – és a film alapjául szolgáló rövid videósorozat készítője -, Kane Parsons ugyanis eredetileg saját YouTube-csatornáján publikálta munkáit. Kassovitz szerint a platform bizonyos értelemben átvette a korábbi rövidfilmes fesztiválok szerepét. „Ma már ott a YouTube. Saját magad producere lehetsz, és az elejétől a végéig egyedül készítheted el a filmedet, akár egy iPhone-nal.”
Hozzátette, hogy a technológia fejlődésével ma már az AI is egyre inkább része ennek a folyamatnak. „Ha beleteszed az AI-t bármelyik ilyen vágóprogramba, már beszélhetsz a géphez, és megvághatsz vele egy filmet. Én is ezt csinálom. Ez már egy teljesen más világ.”
Kassovitz utolsó rendezése, a tizenöt évvel ezelőtti Lázadás óta nem készített új játékfilmet. A hosszú kihagyást részben a mozi jelenlegi állapotával magyarázza. „Szerintem ez már nem mozi, és nem szeretem ezt a cirkuszt. Nézek filmeket, de nem szeretem őket. Még a jó filmek sem érdekelnek, mert már láttam őket korábban. Tudom, honnan jönnek, mely korábbi generációk filmjeiből építkeznek. Az egyetlen dolog, ami még meg tud lepni, egy jó forgatókönyv.” Kassovitz szerint azonban már szinte minden történetet elmeséltek valamilyen formában. „Tízezer film van elképesztő történetekkel, amelyeket már korábban megcsináltak. És egyszerűen nincs időd megnézni az összes szart, ami ma megjelenik.”
Fotó: Poscher Dominik
Mathieu Kassovitz legújabb filmje jelenleg is készül. A projektet mintegy húsz éve fejleszti: Edmond-François Calvo és Victor Dancette A Nagy Háború! című, gyerekeknek szóló képregényét adaptálja, amely a második világháború eseményeit farkasok és nyulak történetén keresztül meséli újra. Felvetődik hát a kérdés, hogy miért döntött úgy ennyi év kihagyás után, hogy mégis új filmet készít. Mi lesz az, amivel meg tudja lepni a nézőt, és ami valóban újdonságot jelenthet?
„Új eszközökkel, AI-eszközökkel készítjük.” - érkezik a gyors válasz.
A jelenlegi helyzetet Kassovitz ahhoz az időszakhoz hasonlítja, amikor a kilencvenes évek elején megjelent a CGI. „Olyan helyzetben vagyunk, mint amikor 1992-ben felfedezték a CGI-t. Azt mondták: basszus, tudunk csinálni egy T-rexet. De hogyan készítsünk T-rexet? Hogyan forgassunk vele egy jelenetet, ha valójában nincs ott? És hogyan tegyük annyira jóvá, hogy a közönség megijedjen tőle?"
Szerinte az AI-eszközökkel most hasonló ponthoz érkeztünk. „Olyan dolgokat tudunk létrehozni, amilyeneket még senki nem látott, de nagyon okosnak kell lenned ahhoz, hogy jól használd őket. És ez rengeteg munka. Egyáltalán nem varázslat.”
Éppen ebben látja az AI egyik érdekes tulajdonságát is: bizonyos értelemben visszahozhat valamit a régi filmkészítés kiszámíthatatlanságából. „Amikor megpróbálsz létrehozni valamit, soha nem pontosan azt kapod, amit szeretnél. Ez különbözik a CGI-től. A CGI hosszú időt és rengeteg embert igényel, de végül pontosan azt kapod, amit akarsz. Minden tökéletesen kontrollált.”
Kassovitz azt is elmondta, hogy nem kedveli a CGI-filmeket, mert szerinte folyamatosan érezni rajtuk a számítógép jelenlétét. Az AI-ban viszont éppen az ellenkezőjét látja. „Ha jól van megcsinálva, két perc után elfelejted, hogy az egészet számítógép készítette, és egy teljesen korlátlan kreatív tér nyílik meg előtted. Ez nagyon érdekes.”
Fotó: Poscher Dominik
Szerinte ugyanakkor az AI használata rövid időn belül nem opció, hanem szükségszerűség lesz. „Vagy kivonulsz a világból, eldobod a telefonodat, vagy minden egyes nap használni fogod. Mert nincs más választásod. Ez a jövő, és a filmek is ilyenek lesznek.”
Kassovitz úgy véli, a változás akkor gyorsul majd fel igazán, amikor egy olyan film kerül moziba, amely látványosan használja az AI-t, és pénzt is termel. „Amint lesz egy film, ami nagy bevételt hoz - nem egy teljesen AI által készített film, hanem egy olyan, amelynek a látványvilágában használják az AI-t -, az emberek pedig fizetnek érte, onnantól kezdve többé nem akarod majd elővenni a kamerát.”
Szerinte hamarosan az is értelmetlenné válhat, hogy egyetlen jelenet miatt teljes stábot és technikai apparátust kelljen mozgatni. „Két év múlva, amikor a producer azt mondja, hogy ‘le kell zárnunk az utcát, hogy a színész elsétáljon innen oda, lámpákat kell vinnünk, és esőt kell csinálnunk egy régi utcában’ - mindezt egyetlen jelenet kedvéért -, azt fogod mondani: menj, forgasd le. Ne zárd le az utcát, forgass nyugodtan körülötted lévő emberekkel, öltözz úgy, ahogy akarsz, aztán majd mindent újracsinálunk utólag.”
Kassovitz hosszú okfejtése különösen aktuálisnak tűnt annak fényében, hogy nemrég két nagy AI-cég is figyelmeztette a nyilvánosságot a technológia veszélyeire. A rendező szerint azonban érdemes különválasztani az AI különböző felhasználási területeit. „Ez egy másik probléma. Nem arra használjuk az AI-t, hogy a bankokat irányítsuk. De ugyanaz a technológia tényleg mindenkit megölhet.”
A filmipar jelenlegi helyzetét tovább bonyolítja, hogy Kassovitz szerint a produkciók már most is egyre inkább egyformává válnak. „Minden film ugyanúgy néz ki, és most még inkább, mert ott vannak a platformok, amelyek nagyon konkrétan meghatározzák, hogyan kell kinéznie egy filmnek.” Az AI szerinte ezen is változtathat: „Most hivatalosan egy tizenöt éves gyerek is készíthet egy lenyűgöző űroperát.”
A helyzet egyik legérdekesebb ellentmondása pedig szerinte éppen az, hogy az összes AI-film arról szól, hogy az AI milyen rossz. „Mindegyiknek az a témája, hogy a jövő borzalmas, és mindannyian meg fogunk halni. Nagyon érdekes időszak ez a filmek számára” - zárta gondolatait a francia rendező.
