Március 6-án mutatják be a mozik Dyga Zsombor Couch Surf című neurotikus vígjátékát, egy tíz epizódból álló szkeccsfilmet, amelyben a kanapé nem csak díszlet, hanem az egyik főszereplő. Kritika a filmről.
A Couch Surf előzetese
Dyga Zsombor a Köntörfalak sikere és egy önhibáján kívül be nem mutatott film (Utolér) kudarca után három évig készítette új, alacsony költségvetésű moziját, a Couch Surföt (olvasd el interjúnkat a rendezővel itt). A tíz epizódból összeálló egészestés mozi egy használati tárgyat, az életünk központi helyét elfoglaló kanapét teszi meg főhősévé; a különálló történetekben ezen a bútordarabon vagy e körül zajlanak az események. A Jóbarátokból a popkultúrába átmentett örök kérdés, hogy ha nincs tévéd, akkor merre néznek a bútorok, itt most fel sem merül, a kanapék nem a tévé felé, hanem a néző felé fordulnak, s a rajtuk helyet foglalókról mesélnek vicces, olykor kissé keserű történetet.
Couch Surf (fotók: Fegyverneky Sándor)
A szkeccsfilm sok szempontból hálás műfaj, főleg, ha független filmként vág bele az alkotó, hiszen az epizódokra tagoltság a szokottnál nagyobb rugalmasságot jelent térben és időben, ami megkönnyíti a szűkös költségvetésből gazdálkodást. Ilyenkor előnyös, hogy nem kell egybefüggő néhány hét alatt levezényelni a teljes forgatást, hanem lehet hónapokra, évekre beosztva készíteni a filmet, lehet változtatni egy-egy történeten, sőt, akár kihagyni vagy utólag kicserélni epizódokat. Dyga Zsombor élt is ezekkel az előnyökkel: bővítette a repertoárt két forgatókönyvíró (Mészöly Ágnes és Köbli Norbert) ötleteivel, pótforgatott, kihagyott, átvariált, és egy összességében szerethető filmet hívott életre állandó alkotótársaival, Marosi Gábor operatőrrel és Czakó Judit vágóval, valamint a zenéért felelős The Uptown Felaz-zal. A látványvilág, az operatőri munka, a díszletek, a világítás minden esetben a történethez igazodik, egészen más hangulata van a hetvenes években egy párizsi utcasarkon játszódó jelenetnek, mint a menő kecóban játszódó kapcsolati válásgnak. A színészek jól működnek az epizódokban, és akad néhány emlékezetes alakítás is, mint például Balsai Mónikáé, vagy a tinédzser szerelmi háromszög lány tagját alakító Döbrösi Lauráé.
A szkeccsfilm, amilyen hálás műfaj az elkészítés szempontjából, olyannyira problémás lehet befogadói szempontból. A filmfogyasztó közönség hozzászokott, hogy másfél-két órában egy történetet mesélnek neki, kevésbé tudunk mit kezdeni azzal, hogy tízpercenként új világba csöppenünk. Mert erről van szó: minden egyes epizód egy külön világ, saját szabályokkal, miliővel, szereplőkkel. A magyar filmben nem ismeretlen a szkeccsfilm, az elmúlt években is készültek ilyen alkotások, a kevésbé sikerült Magyarország 2011, vagy az Enyedi Ildikó végzős tanítványai által készített Nekem Budapest. Utóbbit érdemes megemlíteni Dyga Zsombor filmje kapcsán, mert a két szkeccsfilm összességében nagyon hasonló képet mutat. A Nekem Budapestben volt három kiváló, három jó-közepes és két elégséges darab, ami az összképet tekintve messze nem rossz. A Couch Surf ugyanígy hullámzik, vannak jobban és rosszabbul sikerült történetek, ahogy egy kortárs képzőművész kiállításán is mindig láthatunk jobb és rosszabb darabokat.
Az elképzelt, abszurd országban játszódó Dramaturgia, a pokol várótermébe álmodott Pokol kapuja vagy a hátborzongató Folt hátán folt a leginkább jól sikerült epizódok, de nem kevésbé szórakoztatók és emlékezetesek a kamaszok pikáns szerelmi háromszögének, vagy egy gyerekkori sérelem terápiás feloldásának történetei. Biztos jót tett volna a filmnek, ha elkészül, mondjuk, húsz epizód és a legjobbakból áll össze a mozi, a többit pedig dvd-n, vagy tévében láthattuk volna, de így is színvonalas alkotás született, ami követendő példa a magyar filmesek számára. Dyga Zsombor kérlelhetetlen filmezni akarása és kitartása becsülendő, mint ahogy az is, hogy nem a költségvetéstől és a grémiumoktól teszi függővé az alkotóvágyát. Mivel törénetmesélő és kísérletező kedve töretlen, ha gyakrabban jut lehetőséghez, Dyga az olyannyira hiányolt midcult vonalat erősíthetné, amire nem csak a magyar filmnek, de a magyar nézőnek is óriási szüksége lenne ahhoz, hogy újra egymásra találhassanak.
Még több magazin
magazin
November 15-én kilencedik alkalommal rendezik meg az Inkubátor Program pitchfórumát. A következő napokban szokásunkhoz híven egyenként bemutatjuk az…
továbbmagazin
Heni 36 éves, Barcelonában él és látványtervezőként dolgozik. Heni nagyon szeretne anyuka lenni, de nem talált olyan párt, akivel szívesen alapított…
továbbAz alkoholbetegség, a sehová sem tartozás témakörét járja körbe Till Attila harmadik nagyjátékfilmje, az És mi van Tomival?, ami október 31-én kerül a mozikba
Közelebb hozni a periférián élő embereket – Így készült az És mi van Tomival?
Ezt a napot kéne valahogy túlélni pia nélkül
Október végén érkezik a mozikba Till Attila új filmje
a teljes dossziéOktóber 29-én indul az első BIFF, azaz a Budapest International Film Festival a Corvin moziban. A november 3-ig tartó eseményen olyan filmeket láthat először a magyar közönség, mint a Velencében körülrajongott The Brutalist, Andrea Arnold legújabb könnyfakasztója, a Bird vagy épp a német Oscar-nevezés, A szent füge magja.
Horváth Kristóf: Ez egy tiszta lappal induló fesztivál
Keményen dolgozó kisemberek a BIFF-en
A brutalistát is elhozza nekünk a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál
a teljes dossziéSzimler Bálint első nagyjátékfilmje a hazai poroszos oktatási rendszer hétköznapi kudarcain keresztül mutat rá azokra a beidegződésekre és komplexusokra, amik össztársadalmi szinten is nehezítik az életünket.
Ha a szolidaritás tantárgy lenne, biztosan megbuknánk belőle
Mészöly Anna: Csendes, különös lázadásaim voltak
Filmhu podcast #98: Szimler Bálint és Osváth Gábor
a teljes dossziéRendezőnők a magyar filmtörténetben
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.
Dr. Balázs Mária, aki öt percig gondolkodhatott, hogy lesz-e ő az első magyar filmrendezőnő
Filmhu podcast #88: Szederkényi Olga és a magyar filmrendezőnők
Riedl Klára, a filmrendezőnő, aki “magyar népi filmmel” futott be 1939-ben
a teljes dosszié