A Magyar Filmművészek Szövetsége tudatta, hogy a Balázs Béla-díjas, Kiváló művész, Kossuth-díjas filmrendező április 7-én hunyt el otthonában, szerettei körében. Végső nyugalomra helyezése szűk családi körben történik.
Szomjas György 1940-ben született Budapesten, tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd 1964-től a Színház és Filmművészeti Egyetemre is felvételt nyert. 1969-től öt éven volt a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja, ahol főképp szociológiai filmprogramokat támogatott. Dokumentumfilmesként indult, majd a játékfilmek felé fordult, és leforgatta az első magyar easterneket (Talpuk alatt fütyül a szél - 1976, Rosszemberek - 1979).
Munkásságát meghatározta a zene, több műve is eköré épül; hol a rockzene (a P. Mobil és a Hobo Blues Band tagjaival készített Kopaszkutya - 1981), hol pedig a népzene világába invitálta nézőit. Grunwalsky Ferenc operatőrrel meghatározó szatírákat készített a budapesti munkásvilágról (Könnyű testi sértés - 1983, Falfúró - 1985, Roncsfilm - 1992).
Híve volt a táncházmozgalom és az autentikus népi zene megörökítésének, amiben kezdettől fogva részt is vett. (Játékfilmes formában a 2003-as Vagabond című filmben foglalkozott a témával, amelyről itt mesélt nekünk.) Játékfilmet (A Nap utcai fiúk) utoljára 2007-ben, dokumentumfilmeket (Kopaszkutya Kettő és Dumafilm) pedig 2011-ben láthattunk tőle.
1995 óta a Magyar Filmművészek Szövetségének főtitkára, 1999-től az Európai Filmakadémia tagja volt. Több elismeréssel és kitüntetéssel jutalmazták: A filmszemle díja (1984, 1986, 1990, 1993, 1995), brüsszeli Aranykor-díj (1985), Balázs Béla-díj (1986), a filmkritikusok díja (1987, 1989), a filmkritikusok B. Nagy László-díja (1993), 1996-ban megkapta a kiváló művészi címet.
2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki következetes és folyamatos, magas művészi színvonalon elkészített hiánypótló, közönségsikert arató játékfilmjeiért, a művészeti közéletben betöltött tevékenységéért.
