Szabó István és a magyar filmgyártás utóbbi két évtizedben legismertebb filmje ma már iskolai tananyag.
Klaus Mann magyarul is megjelent, de nem igazán nagyra értékelt regényéből Szabó olyan, bizonyos tekintetben bravúros filmet készített, mely egyszerre látszik konzervatívnak és "modernnek". Klaus-Maria Brandauer először játszott főszerepet a magyar rendezőnél, akinek több későbbi opusza (Redl ezredes, Hanussen) szintén rá épül. A rendkívül szuggesztív, talán a német színjátszás expresszionista hagyományaiból is merítő Brandauer-Hendrik Höfgen modellje Gustav Gründgens volt, neves és tehetséges baloldali német színész a harmincas évek elején. Fritz Lang klasszikussá vált M - egy város keresi a gyilkost - a végső földalatti nagy bűnöző-gyűlés jelenetben ő vezeti a tolvaj-szakma számonkérő bizottságát. Érdekes összevetni a filmet a francia színházi rendező, Ariane Mnouchkine Mephistójával: két különböző szemlélet és világ ugyanabból az irodalmi alkotásból, ez is tananyag lehetne.
Szabó István rátalált Brandauerre, s ez fontos fordulatot hozott. Más kiváló színészek is erősítik a Mephistót. A náci tábornokot játszó Rolf Hoppe, Krystyna Janda (Wajda felfedezettje), és külön emlékezetes Cserhalmi György az őszinte és naiv náci szerepében, akit Höfgen nem véd meg, s aki életével fizet buta naivságáért.
Két kis jelenetet idéznék fel: az egyikben a már náci Németországban hivatalossá váló, múltját feladó színészt Párizsban egy kávéházban felpofozza valaki. Ezt a valakit a neves angol filmkritikus, David Robinson játssza. A másik rövid villanás: maga Szabó jelenik meg, egy művien hatalmas náci rendezvényen fényes lépcsősoron áll, körülötte fekete horogkereszttel vörös náci zászlók, és kesernyés félelemmel, halkan valami ilyesmit mond a szomszédjának: "és nekünk még tapsolnunk is kell ehhez". A Mephisto természetesen nemcsak a náci diktatúra gerinchajlító nyomásáról szól, hanem a tisztességtelenség lassú útjáról, az erkölcsi önfeladás ezernyi okkal igazolható folyamatáról. "Mit akarnak tőlem? Én színész vagyok, az én feladatom, hogy játsszam! És Hamletet meg Mephistót eljátszani minden rendszerben vállalható feladat, sőt hivatás." A Mephisto épp azért értékes, mert ez az azóta, más történelmi helyzetekben is szokásos önigazolás igen, de a film nem egyszerűsít.
A kollaboráns-lét, a művész lehetőségei a diktatúrában. Napi emberi, és távlatos történelmi szempontból is vizsgálható csapdahelyzet. Höfgen csak "elfogadja" a hatalom kegyét és kitüntetéseit. Látszólag nem tesz érte semmit. De minden felkínálkozó gesztusa karriervágyról árulkodik, a szűkölő kamasz karriervágyáról. De van dacoló kamasz is, és nyilván Höfgen nem akar dacolni, vagy csak pályájának akadályozóival akar dacolni, nem a politika és a hatalom szavával. Önáltatás is van gesztusában, szavaiban: neki nem csak színészként, hanem direktorként és "fontos közéleti emberként" is szerepelnie kell, ennek súlyát viszont nem látszik észrevenni. A legnagyobbat mindig önmagának hazudja, fontosnak és nélkülözhetetlennek festi önmagát, s csak a náci generális józanítja ki, amikor ordítva figyelmezteti: valójában nulla, porszem, eltiporható jelentéktelenség. A film Höfgen víziójával fejeződik be: hatalmas arénában áll, reflektoroktól elvakultan. Nem segített az alkalmazkodás...
A nagyköltségű német-magyar koprodukció magyar alkotói közül Koltai Lajos, az operatőr sem feledhető: Koltai is ezzel a filmmel vált világszerte ismert és keresett szakemberré, aki azóta Szabónak majdnem minden filmjét fotografálta. Ma többet dolgozik külföldön, mint itthon.
A Mephisto kevéssé emlékeztet Szabó korai filmjeire, az Álmodozások kora és az Apa rokonszenves ifjontiságára. Történelem-ábrázoló film, nem tus, nem szénrajz, nem akvarell, hanem a professzionisták nagyértékű olajfestménye. A Mephisto azon ritka filmek egyike, amely kritikai, szakmai és közönségsikert egyszerre aratott. Bizonyára mindenki tudja, hogy "a nem angol nyelvű filmek kategóriájában" Oscar-díjat is kapott. A nemrégi "Legjobb magyar 12"-be viszont furcsa módon nem került be, azon a listán a hatvanas évekbeli Szabó, az Apa maradt fenn. Ennek tanulságain sokat lehetne gondolkozni.

Bikácsy Gergely

Mephisto (1981) - Rendezte: Szabó István. Írta: Klaus Mann Mephisto című regényéből Dobai Péter és Szabó István. Kép: Koltai Lajos. Zene: Tamássy Zdenkó. Hang: Fék György. Vágó: Csákány Zsuzsa. Díszlet: Romvári József. Jelmez: Gyarmathy Ágnes. Koreográfus: Ligati Mária, Szirmai Béla. Szereplők: Klaus Maria Brandauer –Szakácsi Sándor (Hendrik Höfgen), Karin Boyd - Káldi Nóra (Juliette), Bánsági Ildikó (Nicolette von Niebuhr), Krystina Janda - Kútvölgyi Erzsébet (Barbara Bruckner), Rolf Hoppe – Szilágyi Tibor (A Tábornagy), Cserhalmi György (Hans Miklas), Christine Harbort - Csomós Mari (Lotte Lindenthal), Kishonti Ildikó (Dora Martin), Major Tamás (Kroge). Bánfalvi Ágnes (Angelika Siebert), Tordai Teri (Lennie), Hernádi Judit (Rachel), Gencsy Sári (Bella Höfgen), Kun Vilmos (Knorr felügyelő), Zdieslaw Mrozewski (Bruckner tanácsos), Bánffy György (Faust). Gyártó: Objektív Stúdió – Manfred Durniok Produktion. 154 perc. Bemutató: 1981. október 8.

m1 - november 17. péntek 20.00