Az Uránia teltházas nagytermét ezen az estén főleg nők töltötték meg. Nem véletlenül, hiszen Anna Hints észt-francia-izlandi koprodukcióban készült dokumentumfilmje elsősorban a női erőről, összefogásról és megtartásról szól. Meg egy Észtország déli részén fennmaradt ősi tradícióról, amelyre mindannyiunknak nagy szükségünk lenne. A filmet erre az estére a film producere, Marianne Ostrat kísérte el, akit a sisterhood jegyében Gyárfás Dorka faggatott a film készítéséről és a füst szauna különlegességéről. 

Anna Hints rendező saját személyes élményéből inspirálódott, amikor nekikezdett filmje elkészítésének. Tizenegy éves lehetett nagyapja halálakor, ő pedig édesanyjával, nagyanyjával, nagynénjével és unokatestvérével bevette magát a szaunába. A nagymama ott vallott nekik arról, hogy a nagypapa megcsalta őt, ami életre szóló sebet ejtett rajta és kapcsolatukon is. Mikor kijöttek a szaunából, a nagymama megkönnyebbült, fájdalma enyhült, és a nagypapa temetésén már megbocsátással tudott megjelenni. Anna ekkor döbbent rá arra, hogy a füst szauna egy olyan misztikus hely, ahova az ember beviheti a negatív érzéseit, elengedheti, majd megtisztulva jöhet ki onnan. 

Ez az ősi szertartás a mai napig az élet részét képezi Dél-Észtországban, és kiszakít a 21. századból. A füst szauna szeánszok észt elnevezése magyarra fordítva „fél nap”. Hat órán keresztül fűtik fel, majd a mérges gázok miatt egy órán át szellőztetik ezeket a kémény nélküli, fekete falú, a legtöbbször erdőszélen található kis rönk kunyhókat, amelyben aztán szintén 4-5 órán keresztül tart maga az esemény. Míg a finn szaunában az ember 15-20 percet tölt el, itt 4-5 órán keresztül ingáznak a résztvevők a természet, a közelben lévő víz és a 70-90 fokra felfűtött kunyhó között. 

A színpadon Marianne Ostrat 

Évszázadok óta élőlényként tekintenek az észtek a szaunára, érkezéskor üdvözlik, távozáskor pedig megköszönik neki, amit értük tett. Az élet körforgása is kötődött a kunyhóhoz: a természethez való csatlakozást jelentette, spirituális élmények kötődtek hozzá, az emberek énekelnek, kántálnak benne, generációkon átívelően öröklődtek a szokások. A nők itt adtak életet gyerekeiknek, a halottakat pedig itt mosdatták le utolsó útjuk előtt – ennek azonban prózai okai is voltak, hiszen ez volt az egyetlen helyiség, amelyet fertőtlenítettek.  

Bár a film kifejezetten nőkre koncentrál, az észtek többsége jár szaunába. Mivel a meztelenség része a szeánsznak, régebben a férfiak és nők külön ültek a helyiségben, azonban manapság gyakran veszik igénybe a koedukált szaunákat baráti társaságok, ahol férfiak és nők mindenféle szexuális felhang nélkül ülnek meztelenül egymás mellett. 

Kikerülhetelen volt a kérdés, hogy miképpen lehet rögzíteni a képeket ilyen extrém körülmények között. Mint kiderült, teljesen szokványos kamerával, egy ARRI Alexa Minivel dolgozott az operatőr, és egészen vicces megoldasokat találtak a magas hőmérséklet okozta problémákra. Egyrészt dirket olcsó lencséket használtak, hiszen tudták, hogy a hőségtől repedni fognak, a kamerát pedig még a hideg szaunába helyezték be és a géppel együtt fűtötték fel a szobát, annak érdekében, hogy ne párásodjon be az optika, majd a szerkezetet mindannyiunk által jól ismert kék háztartási jégakkukkal vették körbe, hogy bírja az extrém időjárást. 

Marianne Ostrat és Gyárfás Dorka

Amikor hullanak a könnyek, akkor a szívben felolvad a jég” – hangzott el egy észt mondás a beszélgetésen. Mit tesz a hő a lelkünkkel? Marianne a rendező, Anna gondolatát tolmácsolta, amikor arról beszélt, hogy az ember megrázkódtatásokkor valahogy lefagy, de hő hatására elkezd felengedni az érzés, és lassan elindulnak a szavak is. Ráadásul az ősi hagyományokban a füsthöz a megtisztulást is kapcsolták az emberek. 

Marianne Ostrat már a film elindulásokat felfigyelt a projektre, éppen spirituális korszakát élte – kristályokkal, meditációval, jógával –, amikor az Észt Filmintézet oldalán olvasott a frissen támogatott dokumentumfilmről. Három évvel később, az előző producer halálakor találta meg ismét ez az összesen hét évig készülő alkotás. Megdöbbentőnek tűnik ez az időtartam, hiszen a nézőtérről azt tapasztaltuk, hogy egy kis szaunaközösség néhány asszonya izzadja ki élete nagy traumáit, ám kiderült, hogy közel sem erről van szó. A stáb öt szaunában forgatott, közel ötven történetet és háromszáz órányi anyagot rögzített, amelyből két évig gyúrták össze ezt a mélyen intim történetet. 

Egy arc állandó a vásznon, Kadié, aki tanúja a történeteknek, ő kíséri végig a nőket a tisztulás folyamatán. Melleket látunk, hasakat, combokat, könyököket, női domborulatokat. Felmerült a kérdés, hogy művészi, vagy praktikus funkciója volt ennek a képi megoldásnak, mire a producer elmondta, hogy elsősorban a szereplők szuverenitását szerették volna védeni, azonban sokat segít ez a szűk beállítás a közeg megteremtésében, és a fájdalmas kitárulkozások befogadásában. 



Váratlan információként ér mindenkit, hogy az egyik arctalan történet – azok közül is az egyik legmegrendítőbb – magáé a rendezőé. Nem tervezte a szereplést, csak egyik alkalommal vitte magával a „sauna sisterhood”. Anna történetéhez sok hasonlót meséltek a résztvevők, de a vágó szerint annyira erősen hatott az ő interpretációjában, hogy nem hagyhatták ki a filmből – ráadásul ezzel a részlettel nyertek még támogatást a Sundance egyik fórumán. 

Kadi léket vág a befagyott tóba, befűti a kunyhó kályháját, növényeket gyűjt és hallgat. Kadi hallgatja a női titkokat, a fájdalmas történeteket szülők meggondolatlan szavairól, érintésük hiányáról, coming outról, megerőszakolt kamasztestekről, vagy halva született babákról. És ennél többet nem is tehet, többet ér ez a hallgatás minden mondatnál, tanácsnál vagy sajnálkozásnál. A füstszaunában (és talán a mindennapokban) a jelenlét a fontos. Ahogy Anna Hints filmje beszél a női összetartozásról, az Uránia nézőterén kicsit mi is ennek a közösségnek a tagjai lettünk – nem titkolt szándéka ez a filmnek –, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a producerrel együtt ősi észt rigmusokat kántálunk. 

A Smoke Sauna Sisterhood február 1-től látható a hazai mozikban a Mozinet forgalmazásában. 

A cikk a Mozinettel együttműködésben készült.

Fotók: Mozinet Facebook
Címlapon: Marianne Ostrat és Gyárfás Dorka