A nádkunyhóhoz a valóságban persze könnyebb odatalálni, eredetileg a The Last Kingdom című sorozathoz építették egy Etyek melletti horgász-tó partján, azóta jelentősen leromlott az állapota, Tyekvicska Virág látványtervező formálta át úgy a csapatával, hogy hűen tükrözze a 19. századi mocsári emberek szegényes életkörülményeit. Mintha egy néprajzi múzeum szabadtéri tárlatán lennék, csak minden kicsit koszosabb és riasztóbb. A népi romantikát maga alá gyűri az élet nyomorultsága. Érdeklődve nézegetem a kunyhónak némi otthonosságot kölcsönző, egyszerű használati tárgyakat, a kényelmetlennek tűnő fekhelyeket, a gerendára akasztott, kibelezett nyúltetemet. Magamba szívom a lápi hangulatot, és a stábbal együtt izgatottan várom a piócákat.
A jelenet fontos kelléke a piócapörkölt, ezzel kínálja a Guzselák házaspár a vendégeit. „Amíg nem csapolták le a mocsarakat, nagyon sok ember élt a mocsárból. Csigákat gyűjtöttek, teknősbékát, halakat, rákokat, azt árulták, azt ették, ami helyben elérhető volt. A hagymás piócapörkölt is egy létező étel volt, összegyűjtötték és megették a piócákat. Megtaláltuk a pörkölt receptjét” – magyarázza Csuja László rendező.
Csuja László / fotó: Varga Dénes
Na de pontosan mihez kell a nádkunyhó és a hagymás piócapörkölt? Ötven éve jelent meg a magyar easternek leghíresebb képviselője, a Talpuk alatt fütyül a szél, ezt a hagyományt folytatja Az utolsó betyár. Elégikus hangvételű, slow westernt ígér a rendező, a történet szerint az idősödő haramia, Angyal János egy börtönszökés után fiatal segítőjével, Miskával menekül a tenger felé a csendőrök elől. A fiú feltétel nélkül tiszteli a legendás banditát, az út során azonban fokozatosan összeomlik a betyárról kialakított kép, és feltárul előtte Angyal valódi arca.
„Egyértelműen Az utolsó betyár” – válaszolja Csuja, melyiket tartja a legnehezebb munkájának a három nagyjátékfilmje közül. „Sokkal technikásabb, mint az előző kettő. Virágvölgy volt még nehéz, mert első film volt, és mert voltak benne akciójelenetek, és rengeteg helyszínt használtunk. De ez annál is bonyolultabb. Itt western akciójelenetek vannak, és víz, nagyon sok víz.”
„Ráadásul ez a legkisebb költségvetésű filmem” – folytatja. „Tehát ez egy független film, ami szakmai összefogással, magánadományokból készül. Az emberek jelentős része lelkesedésből és szolidaritásból van itt, nem azért a kevés pénzért, amit fizetni tudunk. Ennek megvan a maga előnye, hiszen sokkal jobb a hangulat, ugyanakkor rendkívül küzdelmes is, mert limitáltak a lehetőségeink.”
Közben megérkezik Tyekvicska Virág látványtervező egy nagy tál piócával, amik valójában nem is azok: „Piócát nem használhatunk, mert védett állat, és nem is lehet kereskedelmi forgalomban kapni. A nadály az, ami a legjobban hasonlít rá.”
Tyekvicska Virág, Monori Lili és nadályok, illetve műpiócák / fotó: Varga Dénes
„Ma reggelre beszéltük meg, de nem érkezett meg a horgászboltba a rendelés” – kezd bele a nadályvadászat elmesélésébe. „Hiány van belőlük, azt hiszem, hogy pont most párzanak, ezért itthon nem lehet őket befogni, és külföldről érkeznek. Azt mondták, hogy nem fogunk sehol találni az országban, de azért elkezdtünk telefonálni.” Végül lemondtak róluk, és már vezettek a forgatási helyszín felé, amikor a hatodik boltból azt a választ kapta, hogy van nadályuk. A látványtervező megemlíti, a békalencse beszerzéséből is hasonlóan kalandos történet lett.
Tyekvicskának is Az utolsó betyár a harmadik nagyjátékfilmje, és ő is ezt jelöli meg a legnehezebbnek. „Összetett kaszkadőrös jelenetek vannak, illetve ki vagyunk szolgáltatva a természet törvényeinek. Komoly kihívás, hogy sok helyszín, ahol eredetileg forgatni akartunk volna, kiszáradt, tűzgyújtási tilalom van, nem adott engedélyt a nemzeti park vagy a tájvédelmi körzet.”
És ha meg is kapják az engedélyt a forgatáshoz, szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Például volt, hogy nem áshattak ki egy gödröt a pusztában – sírhoz kellett volna –, vagy nem ültethettek át egy kórót, hogy látszódjon a kép sarkában. „De igazából ez nem gond, mert a természet minden film előtt áll” – teszi hozzá Tyekvicska.
Utolsó vacsora orgazdáéknál
Jöhet a forgatás, megjelenik lassú, de biztos léptekkel Kulka János, viseltes, durva anyagú fekete kabátot visel, arcát dús fehér szakáll fedi. Monori Lilit az egészségügyi személyzet támogatja a rövid, de göröngyös ösvényen a kunyhóhoz, Derzsi Jánost kerekesszéken tolják a helyszínre. Ezen meglepődöm, de amint elfoglalják a helyeiket a tűzrakóhely körül, és próbálni kezdenek, rögtön erőre kap a két idős színész, az orgazdává átvedlő Derzsi kemény hanglejtése, éles nevetése tekintélyt parancsol.
A csendőrök elől menekülő betyár és fiatal társa ideiglenesen menedékre lel ugyan, de közös étkezésük a mocsári házaspárral a legkevésbé sem baráti. A nő piócákat vagdos a gőzölgő bográcsba, közösen cukkolják a pörkölttől irtózó fiút, hogy aztán Angyal úr jóízűen kanalazzon belőle. Monori Lili egyébként műpiócákat aprított, a nadályoknak a forgatáson nem esett bántódása.
Mundruczó Mihály, Derzsi János, Kulka János, Csuja László és Monori Lili / fotó: Varga Dénes
Persze, ez egy forgatás, elrontják a színészek a szöveget, újrakezdik, körülöttem stábtagok mozognak a felvételek közötti szünetekben, de a helyszín, illetve Kulkáék szuggesztív aurája így is elmozdít a film kegyetlen világába. Hiába lápvidék, és nem préri, érződik a westernhangulat, kevés kiejtett szóból is összeáll a kép, hogy régi sérelem, alighanem múltbéli árulás árnyékolja be Angyal úr és Guzselákék találkozását.
„Leültem neki tíz évet, majd te is le fogsz, ne félj” – figyelmezteti a házigazda Miskát, de tovább már nem mondhatja, mert a felesége durván leteremti. A film fekete humorából is ízelítőt kapok, az orgazda férfi felhúzza a nadrágját, és a lábán megvillannak a vérszívó piócák harapásnyomai. „Magamon hízlaltam őket” – mondja köhécselve-röhögve.
Kíváncsi voltam, hogyan teremtették meg a 19. századi lápi ember életkörülményeit, ezért az egyik hosszabb átállás során a látványtervezőhöz fordulok. „Történelmi kutatást végzek. Segít, hogy a családomon belül van történész, különböző archívumokhoz való hozzáférés, és néprajzi kutatóval is beszéltem. Erről a világról ebből a korból fényképek, vizuális anyagok alig vannak, írásos dokumentumokat olvastam és rengeteg festményt néztem meg, azokból állt össze a kép. Fontos volt a történelmi hitelesség, de más szempontok is előtérbe kerültek, hiszen egy film stilizált világát akartuk megalkotni.”
Kulka János filmben használt fényképe / fotó: Varga Dénes
A kis költségvetés miatt kreatív módszerekkel kellett összerakni a film látványvilágát, magyarázta Tyekvicska Virág, kellettek a támogatók, például három különböző kellékraktárból válogatták össze a tárgyakat, rengeteg szívesség árán. (A berendezés túlnyomó részét és a kellékes csapatot Tápai Misi biztosította koproducerként a Kreatív Mozi részéről, de a Prop Club és az Artikel is beszállt kellékekkel.) És volt, amit Virágék készítettek el. „Az egyik kedvenc tárgyam a kagylóból készített kanál. Amikor a lápi világot kutattam, a néprajzi könyvek több konkrét tárgyat is megneveztek, ez volt az egyik. A Duna-parton gyűjtöttünk hozzá kagylót, a kellékesünk pedig összerakta. Ezzel étkezett az előbb Kulka János.”
A nap lemenőben, vészesen fogy a fény, amikor a nappali forgatási tervből még egy snitt hátra van. Csuja feszülten figyeli a monitort, kisköltségvetésű filmbe nem fér bele a csúszás. Angyal úr másnap reggel elköszön a házaspártól, aranyat dob a hozzá mindvégig ellenségesen viszonyuló asszony elé, és egy fényképet tűz a nádkunyhó egyik gerendájára. A kamera hosszan elidőzik a fotón, Angyal úr a saját arcképét hagyta ott búcsúajándékként. Szenvtelen, szinte teljesen néma búcsú, ami alighanem az egész film hangulatát is tükrözi: a betyárvilág letűnőben van, itt minden utoljára történik, itt szinte mindenki már csak keserű, megroggyant árnyéka egykori önmagának.
Egy cinikus gyilkos bőrébe bújik Kulka János
„Teljesen újszerű lesz Kulka ebben a szerepben, egy olyan oldalát ismerheti meg a közönség, amit eddig nem láthatott” – mondja el Csuja, aki arra is kitért, hogy tekintettel voltak a tíz éve stroke-on átesett színész állapotára. „Arra külön odafigyeltünk, hogy mindig tudjon pihenni. Három napnál többet sosem forgattunk vele egyhuzamban.”
„Féltettük őt az elejétől kezdve, nehéz volt, hogy nem tudtuk előre belőni, mennyire fogja bírni a hosszú forgatási napokat” – meséli Szijártó Anna producer. „Azt kell mondjam, jól bírja a gyűrődést. Sőt, az elemében van, minden fizikai korlátot felülír benne, hogy a főszereplője a filmnek. Látszik rajta, hogy ő ezért él, ez az élet értelme számára.”
Csuja László és Kulka János a forgatáson / fotó: Ábrahám Viktória
A producer egy konkrét példát is felhoz: „El kellett esnie az egyik jelenetben, és ezt a dublőrjével akartuk felvenni. Nézte János a monitort, és mondta, hogy szarul néz ki, megcsinálja ő. És tényleg megcsinálta, mint Tom Cruise. Jól nézett ki, és semmi baja nem lett.”
És hogy miért lesz meglepő Angyal úr karaktere? „Cinikus gyilkos lett Kulka János, aki egykor a testi örömöknek is sokat áldozott, de ez már mögötte van. A régi dorbézolások és gyilkolászások emléke azért fel-felcsillan a filmben. Clint Eastwood szikárságához képest egy sokkal érzékibb karaktert képzelj el: szereti az élvezeteket, inni a jó bort, elcsábítani a parasztlányokat. És van egy szadista hajlama, szóval senki ne várjon egy kizárólagosan pozitív hőst.”
Amíg az idős betyárt egy színészlegenda játssza, addig a fiatal társát alakító Mundruczó Mihálynak ez élete első filmszerepe. Csuja szerint a tapasztalat hiánya nem fog látszódni a vásznon: „Zabezsinszkij Éva fedezte fel őt, és méltó partnere lett Kulkának. Nemzetközi színvonalú debütálás, amit csinált, ha úgy dönt, hogy színész szeretne lenni, akkor nagy jövő előtt áll ebben a szakmában.”
Nádkunyhó a csapó mögött / fotó: Varga Dénes
Naplemente után kései ebédszünet következik, ahol pár szót tudtam váltani Kulka Jánossal. Csuja Lászlónak nem kellett győzködnie, a színész elolvasta a pár oldalast szinopszist, és igent mondott. Látszott rajta, hogy nagy örömet jelent neki ez a főszerep. Nem fog lovagolni a filmben, ezt egy ügyes megoldással hidalták át, a történet elején egy csendőr combon lövi, onnantól kezdve gyalog menekül Angyal úr. Mosolyogva azt is elárulta, hogy kényelmetlennek találja a film kedvéért növesztett szakállát, első dolga lesz leborotválni a forgatás végeztével.
Vége a szünetnek, a nádkunyhóban játszódó éjszakai jeleneteket tervezik felvenni, ám komoly probléma merül fel. „Rosszul vagyok” – jelzi többször a kunyhóba a mentősök által betámogatott Derzsi. Erre reagálva a rendező és a producer gyors tanácskozást tart, majd berekesztik a forgatást. Az idős színészt a helyszínen lévő mentősök megvizsgálják, majd a lánya társaságában kocsi szállítja vissza az otthonába.
„Nincs nagyon más, aki el tudja játszani a mocsári házaspárt” – válaszolja Csuja, miért akarta Monori Lilit és Derzsi Jánost a filmjébe. „Egyrészt szerettem volna megadni a tiszteletet ennek a generációnak, másrészt nagyon régóta akartam velük dolgozni, mert fantasztikus színészek.” Monori a hatvanas évek óta játszik filmekben, hosszú munkakapcsolat fűzte Mészáros Mártához, de dolgozott Reisz Gáborral és Mundruczó Kornéllal is, Derzsi összesen hat Tarr Béla-filmben szerepelt, utoljára A torinói lóban szenvedte el a világvégét. Mindketten sokat foglalkoztatott és legendás alakjai a magyar filmművészetnek.
Derzsi János jelmezben / fotó: Fülöp András
Érthető, miért pont ők kellettek a mocsári házaspár megformálásához, koruknál fogva viszont megkülönböztetett figyelmet érdemelnek egy forgatáson. Csuja elmondása szerint ezt meg is kapták: „Azon a két napon, amikor jelen vannak, mindig kíséri őket két mentős, jön Derzsinek a lánya, mindent megtettünk azért, hogy biztonságban legyenek.” Ezzel együtt végig „komoly lelkiismereti küzdelem” volt Csuja számára, hogy meddig mehet el, mennyire fáraszthatja le őket.
„Nagyon megijedtem, nem tudtam aludni aznap éjszaka” – emlékszik vissza Derzsi János rosszullétére a rendező, amikor néhány nap múlva felhívom. Elmeséli, hogy ha már nem tudott aludni, éjszaka átírta a következő napra eső jeleneteket, tehermentesítve Derzsit, átadva a szerepe egy részét Monorinak. „Másnap eljött, és szépen megcsinálta. Jobb hangulatba került. Miután a mentősök megvizsgálták, azt is leforgattuk vele, ami előző napon elmaradt.”
Varázsszóként működött Kulka János neve
„Laci jó érzékkel akkor talált meg nagyjából két éve, amikor a reklám világából akartam váltani a filmek felé. Kicsi ez a szakma, hamar elterjednek a hírek” – emlékszik vissza a közös kezdetre Szijártó Anna producer. „Egy másik filmtervével keresett meg, amit Erdélyben szerettünk volna leforgatni, de az utolsó pillanatban összeomlott. Szinte azonnal átnyergeltünk Az utolsó betyárra, közben a kreatív csapat maradt ugyanaz: Zabezsinszkij Éva forgatókönyvíró, Kis Márton operatőr és Tyekvicska Virág látványtervező, majd hamar kiegészült Szlávik Juli jelmeztervezővel.”
„Nagyon bírom őt emberileg és szakmailag is, generációjának az egyik legérdekesebb rendezője. Szeretem a munkáiban, hogy határfeszegetőek, hogy érzékenyen szociálisan, de nem szociofilmeket csinál – ez nekem fontos, ilyen típusú magyar filmből már sok készült. Minden munkájában van valamiféle műfaji játék, mágia, furcsaság, egy extrém karakter, ami mindig is nagyon vonzó volt számomra.”
Szijártó szerint a műfaji játék és a furcsaság Az utolsó betyárra is igaz lesz, továbbá több olyan elem is van benne, ami a valóság és a képzelet határán egyensúlyoz. A projektben az is vonzotta, hogy Kulka János lesz a főszereplő: „Inspirálta a könyvet, tehát a karaktere és a filmbéli főszereplő között vannak hasonlóságok, ez is egy izgalmas aspektusa a projektnek. És mindig jó látni egy ilyen kaliberű színészt látni visszatérni a vászonra.”
Tyekvicska Virág, Csuja László és Zabezsinszkij Éva / fotó: Fülöp András
Felvetem, hogy a western sokak szerint egy poros, idejétmúlt zsáner, nem lát ebben kockázatot? „Ha van benne játék és frissesség, akkor nem, és megígérhetem, hogy ebben a filmben lesz” – válaszolja sejtelmesen. „Van egy szilárd elképzelésünk egy westernről, amit ez a film fel tud forgatni” – csatlakozik a gondolathoz Tyekvicska Virág.
A film másik producere, Pataki Ági sem aggódik a választott zsáner miatt: „Annyira izgalmas fordulatok vannak benne, és olyan mélységei vannak, hogy a műfaja csak másodlagos. Nagyon sok forgatókönyvet olvasok, most pedig még többet, hogy bekerültem az NFI-hez. Azt gondolom, hogy érzem, mi a jó és a rossz könyv közötti különbség. És ez egy nagyon jó könyv.”
Állami támogatásért nem pályáztak, tudták, úgy sem kapnának, nehéz volt előteremteni a film gyártásához szükséges összeget, ezért is van számos koproducere a filmnek. Pataki viszont azt is hozzáteszi, Kulka János neve varázsszóként működött a pénz összekalapozásakor, „mindenki bízott benne, mindenki iszonyatosan tiszteli és szereti őt. Többen el sem olvasták a könyvet, csak meghallgatták a pár mondatos összefoglalóm, hogy miről szól, és rábólintottak. Oké, benne vagyunk.”
A mecénások egyike Herendi Gábor rendező, aki aznap pont aznap kilátogatott ki a forgatásra. „A film egyik producere, Kovács Gábor keresett meg, és annyira tetszett az ötlet meg a forgatókönyv, és annyira szeretem Kulka Jánost, hogy rábólintottam” – erősíti meg Pataki szavait.
_fülöp_andrás.jpeg)
Szijártó Anna, Ladányi Andrea és Csuja László / fotó: Fülöp András
A göböljárási horgásztóról Szijártó elárulj, hogy fél évig keresték a helyszínt, a kevés pénz miatt az is szempont volt, hogy közel legyen Budapesthez. „Fontos volt, hogy szívesen lássanak bennünket, szinte mindegyik helyszínünk egyben támogatója is a filmnek, vagyis kedvezményes áron forgathatunk náluk.”
A történet sajnos nagyon is ismerős, Az utolsó betyár a többi szerény költségvetésű függetlenfilmhez hasonlóan számos producer, koproducer és további támogató bevonásával tudott eljutni a forgatásig, ahol aztán a stáb a produkció iránti elkötelezettség miatt vállalja, hogy a szokásosnál alacsonyabb fizetésért dolgozik. Csuja, Pataki és Szijártó egybehangzóan állítja, hiába áll rendelkezésre kevés pénz a kosztümös filmjükre, ez nem fog látszani a végeredményen, egy kimondottan látványos westernt ígérnek.
Miért nem vártak 2027-ig? – adódik a kérdés. Addigra feláll az új filmtámogatási rendszer, ahová pályázhattak volna támogatásért. „Nagyon szerettünk volna már dolgozni” – feleli Szijártó Anna. „Ha jól számolom, Lacinak az erdélyi filmje már a harmadik filmterve volt a sorban, amit kidolgozott az utolsó részletig, aztán mégsem indult el. Én is évek óta próbálkozom azzal, hogy induljon el az első nagyjátékfilmem. Egyszerűen türelmetlenek voltunk, és neki akartunk indulni.”
„Jelenleg iszonyatos mennyiségű filmterv van feltorlódva” – tér át a másik okra. „Szerintem éveknek kell eltelnie, hogy mindazok megkapják a lehetőséget, akik az utóbbi 10 évben vagy nulla pénzből forgattak, vagy egyáltalán nem forgattak. Lehet, hogy fél év múlva már lehet pályázni, de kevés pénzért fognak nagyon sokan versengeni.”
.jpg)
Lesz pusztaság is a filmben / fotó: Földi Ádám
És ha már western, Szijártó megnyugtat, a nádas mellett lesz pusztaság is a filmben. „Csákvár környékén forgattunk a legtöbbet. Dimbes-dombos, szikes, kihalt tájat kerestünk, és ott megtaláltunk nagyjából minden szükséges helyszínt.”
„Az előző két hetet egy puszta közepén töltöttük, és az egyik legnyugodtabb forgatás volt, amiben valaha dolgoztam” – mondja el Tyekvicska Virág. „A bázisunk végig egy helyen volt, teljesen átvettük a pusztai létet. Ha tűzött a nap, hozzászoktunk, hogy égeti a bőrünk, ha fújt a szél, azt sem bántuk, és ha ránk esteledett, néztük a csillagokat.”
Az utolsó betyár előreláthatólag 2027-ben kerül majd a mozikba.
