Ernelláék Farkaséknál a Maladype Színházban
A zárt helyszín fontos hangulati eleme a film és a színdarab világának is: a négy fal közé „beszorult” két családot nem csak az anyagi problémák, a társadalmi helyzetük és a gyereknevelésben vallott eltérő nézeteik ugrasztják össze, hanem a bezártságból adódó feszültség is. Hajdu Szabolcs Karlovy Vary előtt sokat mesélt nekünk a színdarab kialakulásának körülményeiről, az előadás hivatalos leírásában pedig így értelmezte Ernelláékat:
„Megpróbálunk magunkról beszélni. A vágyainkról, a kételyeinkről, a szorongásainkról. A hétköznapjainkról, a családról, a gyerekekről, a szüleinkről. Talán ha magunkról beszélünk, sok mindenki másról is beszélünk. Nem vagyunk különlegesek. A problémáink hasonlóak. A dolgok itt vannak körülöttünk csak meg kell ragadni őket, és elmesélni valahogy. Filmen vagy levélben, buszmegállóban vagy telefonon mindegy. Most színházban. Hagyjuk a formaságokat, csak beszéljünk, mondjuk el, amíg tudjuk, amíg lehet. Adjunk hírt egymásnak, egymásról.”
Hajdu első színházi rendezése a 2001-es Tamara volt, melyet saját társulatával, a Szabad Vegyértékek Színházával állított színpadra a Stúdió K színházban, majd három évvel később ugyanezen a címen elkészítette a darab filmes adaptációját is. Ernelláékhoz hasonlóan a Tamara is egyetlen fojtogató térben játszódik, minimál-komédia, amelyben két férfi és két nő van összezárva egy vidéki házban.
Tamara
A növekvő hőségben mindenki a másikon vezeti le a feszültséget, apró gesztusokkal és sértésekkel egyre több tragikomikus szituációba keverik egymást a főhősök. Egy 2001-es Filmvilágban megjelent interjú szerint Hajdu tudatosan minimalizálta a teret a darabban, és a három évvel utána forgó filmben is – a szereplők mögötti ablakon túl mindig valamilyen vidéki táj látható, ezzel érzékeltetve a szereplők közti érzelmi távolságot. Mindkét esetben az egyszerű, tudatos formavilágra törekedett.
Mundruczó Kornél is a magyar kortárs színházi szcéna egy nagyon izgalmas alakja, aki legalább olyan aktív színpadi rendezőként, mint filmkészítőként. Filmjeinek túlvilági, kísérletező hangulata éppúgy működik a színpadon is ahogy a filmjeiben – a forgatásra, a rendezésre utaló önreflektív elemek rendszeresen visszatérnek a darabjaiban, mint ahogy filmjeire is gyakran jellemző a teátrális, minimalista stílus.
Színpadi és filmes elemek mosódnak össze 2007-es színdarabjában, A Frankenstein-tervben is: a történetben Rába Roland alakítja a filmrendezőt, aki egy készülő horrorfilmjéhez keresi a főszereplőt. A hosszú, kilátástalannak tűnő castingon egyszer csak feltűnik egy szótlan fiú, aki rögtön megbabonázza a kíváncsi rendezőt. A forgatás során azonban különös bűnesetek történnek, a szelíd fiúból pedig előtör a zabolátlan szörnyeteg. Főhősének természetéről az előadás idején beszélt a rendező:
„A Frankenstein lényege egy olyan lázadás (a szörny lázad a puszta létével), mely kinyitja a gondosan lereteszelt zárakat és szembesít azzal, hogy normalitásunk nagyon esetleges és ingatag alapon dőlt csak el, tulajdonképpen a többség elvén. A szembesítés a „szörny” megjelenése, mely valódi és emberi és mindent kibillent a maga rendszeréből, mert létezésével hívja fel a figyelmet arra, hogy hogyan ítélkezünk. Mert minden pillanatban azzal kell szembesüljünk, hogy nem hozzá vagyunk hasonlóak, hanem mindenki máshoz.”
A 2010-es Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című filmváltozatban már maga Mundruczó alakítja a castingoló filmrendezőt. A film a 63. Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt, 2011-ben pedig a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb rendezésért, és Erdély Mátyás munkájának köszönhetően a legjobb fényképezésért járó díjat is.
Mundruczó ugyanebben az évben forgatta le a Niebelung-lakóparkot Térey János írása alapján, amelynek középpontjában egy univerzális lakópark áll. Ez az ütött-kopott tér maga a velejéig romlott világ, amely egy felsőbb, isteni hatalom szerint megérett a pusztulásra - a társadalom tagjai mindannyian elkényelmesedett, romlott polgárok, akik egy családi vállalkozást vezetnek. A filmre adaptálás ebben az esetben csak félig-meddig igaz, a rendező ugyanis a Krétakör társulat egyik utolsó előadását vette filmre, amint az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, a Lipót romos falai közt előadják az utópisztikus történetet.
A látszólag vágás nélkül felvett színdarabot időről időre ismét önreflektív elemekkel szakítja meg: egy narrátor besétál, megjegyzéseket fűz az eseményekhez, majd átvezet minket a következő jelenetbe, az eredeti előadás nézői bábukként vonódnak be a film szövetébe, emellett a kamera mögött álló stáb is szerves részét képezi a történetnek. A stilizált, gyengén világított közegben felvett, fekete-fehér képek sodró lendülete, egyre inkább fokozza az őrült hangulatot.
Szép napok
A 2002-ben készült Szép napok az egyetlen kivétel a felsorolásban, itt ugyanis a film 10 évvel megelőzte a színházi feldolgozást. A film főhőse a 17 éves Maja, aki munkahelyén, egy mosodában szüli meg titokban a gyermekét, majd jó pénzért eladja őt Máriának, aki mindennél jobban vágyik egy kisbabára. Minderről csak Mária öccse, Péter tud, aki a nevelőintézetből szabadulva,el akarja hagyni az országot.
Szép napok színházban / Fotó: Thomas Aurin
A drámai téma ellenére, Mundruczó csavart egyet a tálaláson, és 2012-es színházi adaptációjában musical és sci-fi elemekkel tűzdelt, „proletár operettet” csinált a drámai történetből egy német színházban. Előreugrott 2030-ba, az Európai Unió megszűnésének feltételezett idejére, ahol Péter fiatal görög bevándorlóként érkezik meg a nővéréhez Németországba, aki épp megvásárolta kisgyermekét.
Schilling Árpád rendezőt főként gazdag színházi munkásságáról ismerhetjük, 1995 és 2011 között majdnem 40 színdarabot rendezett itthon és külföldi színházakban is. Első és egyetlen fikciós nagyjátékfilmjében is az egyik saját színdarabját, a Nexxt-et dolgozta fel - a darabot 2000-ben mutatták be, a film pedig egy év múlva került a mozikba. Egy nézőpont szerinti utópisztikus vagy disztópikus, elképzelt világban a legnépszerűbb tévéműsor házigazdája Frau Plastic Chicken (Udvaros Dorottya), aki élő adásban szereti leleplezni az emberi gonoszságot. Az egyik este két híres bűnöző is a vendégek között van, de a show sajátos játékszabályai különös erőket szabadítanak fel a stúdióban, és végül már nem tudni, kinek a kezébe kerül az irányítás.
Schilling extrém és erőszakos társadalomkritikájával a már említett filmekhez hasonlóan szintén egyetlen térben űzi az ördögi játékot, ahogy Feketeország című színházfilmjében is. Mundruczó Nibelung-lakóparkja mellett a Feketeország is a mára kultikussá vált Krétakör Társulat előadását követi végig. A szatirikus, groteszk színdarab nem lineáris történetet követ, hanem sok kis eseménylánc sorozata, melyet a rendező telefonjára érkezett SMS-ek inspiráltak. A Feketeország az utóbbi évek egyik legsikeresebb előadása volt, melyet több országban vetítettek.
