A kísérleti narratívák fő jellemzője a stilizáltság a történetmesélés, cselekményvezetés rovására. Ezekben a filmekben a stílus dominál. Ilyen a Szkafander és pillangó, melynek cselekménye elhanyagolható, mert mindenekelőtt egy belső világot igyekszik bemutatni. Ez a műfaj sosem direkt, inkább utalásokkal igyekszik mesélni, minél távolabb a valószerűségtől. (Dancyger további példái: Lé meg a Lola, Szerelemre hangolva, Greenaway filmjei.)
Az egyéni látásmódú filmek legtöbbször auteur-központúak, bár akadnak kivételek. Gyakran felkavaróak, és koncepcióra épülnek. A koncepció az író, alkotó érzéseit igyekszik visszaadni. Sokszor nincs megoldásuk. Ahogy a legtöbb ember az életet egyre bonyolultabbnak éli meg, az egyéni látásmódú műfajok fontossága felerősödik. Szerzőik nem a szórakoztatásra helyezik a hangsúlyt, hanem ennél közvetlenebbül próbálják elérni a közönségüket.
Dancyger előadását azzal zárta, hogy a hagyományos műfajok szerzőire is egyre jellemzőbb a kísérletezés, ők is egyre jobban figyelembe veszik a világ eseményeit, az elvárások változásait a történetmesélés során.
