Az elmúlt hónapokban fejlesztett forgatókönyvek és az alkotók prezentációi alapján az NFI által felkért szakmai zsűri, valamint a meghívott szakmai közönség választotta ki az 5 nyertes filmtervet a 10 döntős közül. A zsűrit Borsos Erika, az Art-Mozi Egyesület alelnöke, Kis Hajni és Hartung Attila rendezők, Lukácsy György filmkritikus és Osváth Gábor producer alkotta. A címekre kattintva további részleteket lehet olvasni a filmtervekről.
Az Inkubátor Program 7.0 nyertesei:
Berényi Andor: Könnyű Álom (bűnügyi dráma, a közönség szavazta be)
Zsolt egy nincstelen stróman, aki egyedül próbál gondoskodni beteg édesanyjáról. Az őt alkalmazó cégháló elhiteti vele, hogy segítenek rajta, amiért cserébe egyre mélyebbre kell süllyednie a bűn világában. Az alkotók eredetileg egy dühös filmet akarta csinálni, és ordítani a társadalmunkról, ezért lett a Könnyű Álom a felszínen egy bűnfilm. Viszont ahogy egyre mélyebbre ástak, a fókusz megváltozott, az érzelmeik és a személyesség felülkerekedtek. Így lett a filmjük anya és fia története, akik hiába kívánják egymást a pokolba rengetegszer, képtelenek elszakadni egymástól.
Dávid Attila: Távolság (családi dráma)
A film egy darabjaira hulló házasság története, ahol a tét már nem csak a kapcsolat megmentése, hanem az egyik fél életben tartása. A rendező egy házasság nehézségeit szeretné bemutatni, ahol egy mélyen fekvő trauma láthatatlanul meghatározza a szereplők mindennapjait. Attilát érdeklik a feldolgozás hiányából fakadó utólagos szövődmények, amik lassan ellehetetlenítenek egy kapcsolatot. Arra is keresi a választ, hogy ilyen bomlasztó körülmények között két ember meddig képes kitartani egymás mellett.
.jpg)
Hernádi Ambrus: A gondozó (dokumentumfilm)
A film az 54 éves Zsuzsáról és családjáról szól, aki a deviza hitelek törlesztése és a házuk évek óta húzódó felújítása miatt Németországba jár gondozni egy 93 éves német hölgyet. Zsuzsa folyamatosan szembesül a német idilli nyugdíjas léttel, miközben az otthon hagyott betegeskedő anyja és a labilis férje miatt kérdésessé válik a kijutás és ezzel együtt a megélhetésük is. A film terve már évek óta megvolt a rendező fejében: "édesapám betegsége miatti nyugdíjazása nagyon meghatározó élmény volt számomra. Mellette közelről tapasztaltam meg, hogy milyen fájdalmas tud lenni a mellőzöttség, illetve mekkora felelősség a gyereknek a szülő gondozása és a méltóságának megtartása." Ambrus belemerült a külföldi idősápolás témájában, és nagyon kíváncsivá tette az a kölcsönös kiszolgáltatottság, ami a nyugati, rohamosan öregedő társadalmat és a munkát kereső Kelet-Közép Európaiakat összeköti és egymás mellé rendel akár sok száz kilométerre élő teljesen idegen embereket.
Nagy Borbála: A világ eredete (társadalmi dráma)
A világ eredete három nőről szól három európai városban, akik különbözőképp próbálnak választ adni az anyaság kérdésére: egy abortusz, egy mesterséges megtermékenyítés és egy örökbefogadás történetét meséli el a film. A rendező évek óta kutatja ezt a témát: "Az életkoromból is fakad, hogy újra meg újra előkerül a gyerekvállalás kérdése, amikor barátokkal beszélgetünk arról, hogy hogyan szeretnénk élni." A világ eredete című filmben összegezni szeretné ezt a sok beszélgetést, illetve azokat a dilemmákat, amik a felszínre jöttek. Nagyon izgalmas és ambivalens terület ez, hiszen életünk egyik legfontosabb kérdéséről van szó.
Rudolf Olivér: Anyám, a szörny (abszurd családi dráma)
Éva egy negyven körüli anya, aki csalódott az életében, és belefáradt abba, hogy jelentéktelennek érzi magát. Egy szörnymaszk mögé rejtőzve találja meg önmagát. Fellázad az életét megkeserítő kompromisszumok és a világ ellen. A maszkkal még inkább elrejtőzik és mégis ezáltal szabadul fel. "Ez a kettősség foglalkoztat, és az, hogy ha ez az ámokfutás megkezdődik, mi lesz a hátrahagyott világgal. Milyen következményei lesznek Éva szörnymaszkos lázadásának a kamaszlánya sorsára, aki egyedül maradt? Anya és lánya végtelenül magányosak és kétségbeesetten küzdenek ez ellen. Ez a küzdelem érdekel, és az, hogy egyáltalán visszatalálhatnak-e egymáshoz."
