Először Robert De Nirót lőttük be, levelet is írtunk neki

Valóban, szeretem ezt a műfajt, sok klasszikus, amit imádok, ebből a műfajból származik. Ilyen az Igazából szerelem, a Zöld kártya, vagy a Harry és Sally. Úgy pontosítanám, hogy az érzelmes vígjátékokat szeretem. Közel állnak a lelki alkatomhoz. Viszont nem szeretném, ha beskatulyáznának romkom-rendezőnek, egy időre a Seveled lesz az utolsó munkám ebben a műfajban. A humornak viszont mindig helye lesz a filmjeimben, akkor is, ha esetleg drámát rendezek majd.

A Seveled-re a készítés fázisában sokáig Mimi-ként hivatkoztatok. Miért döntöttetek a névváltoztatás mellett?

Amikor beadtam a tervet a Filmalaphoz, még egy hosszú, megfáradt kapcsolatban élő párról szólt, akik egy nem létező terhességet hazudnak a férfi anyjának. A kamu, megszületendő gyereknek adták azt a nevet, hogy Mimi. Másfél, két év múlva egy perspektívaváltás történt, onnantól kezdve szól két, egymás számára ismeretlen emberről a film, és akkor döntöttük el, hogy a nő valóban állapotos legyen. A Mimi cím már nem passzolt a történethez, de gyakorlati okokból még sokáig megtartottuk a pályáztatás miatt – ugye ezzel adtuk be a Filmalaphoz. Aztán másfél évig kerestük a címét, egy kínszenvedés volt, mire megtaláltuk a Seveled-et. Ehhez képest az előző két filmemnek már akkor megvolt a címe, amikor még csak ötlet szintjén léteztek.

(fotó: Intercom)

A Seveled-ben azért egyszer elhangzik, hogy „mi-mi”.

Igen, mert egy adott ponton elgondolkoztunk, mi van, ha mégis megtartjuk a címet az általad említett jelenetre építve.

Mielőtt rendező lettél, filmkritikusként is dolgoztál. A kritikusként dolgozó főhősbe beleírtad a te régebbi énedet?

Nem. A filmből nem ismerjük meg, hogy ő milyen típusú filmkritikus, csak azt, hogy tökéletességmániás a munkájában. A többi a történet szempontjából nem volt fontos. Annyit látunk, hogy ő egy filmrajongó, és nekem könnyebb volt egy ilyen figurával dolgozni, mintha mondjuk egy reál gondolkodású csávó lett volna. Én is filmrajongó vagyok, hálás feladat volt egy ilyen karakterrel dolgozni.

Gergő a filmben gyerekkora óta rajong egy fiktív filmsztárért, Frank Davenportért. Gyerekfejjel te kikért rajongtál?

Steven Spielberg és Harrison Ford.

Gergő gyerekként levelet írt Davenportnak. Te is írtál nekik?

A Három kívánságnak írtam, hogy szeretnék találkozni Spielberggel. De nem teljesítették a kívánságom. Egy másik levelemnek viszont lett foganatja. Melyik évben születtél?

Tenki Réka és Mészáros Béla a filmben (fotó: Intercom)

1984.

Tudod mi történt ‘84 decemberében? Leadta a Magyar Televízió a Csillagok háborújá-t. Én pedig akkora Star Wars-rajongó voltam, hogy írtam nekik egy levelet. Postafiók 1810. Ez volt a Televízió postacíme. Aláírattam az összes osztálytársammal, és azt kértem benne, hogy vetítsék le a trilógia másik két részét is. Lett hatása a levélnek, pár hónappal később leadták…az Így készült A Birodalom visszavág című filmet.

Várjál, jól értem, egy werkfilmet adott le a tévé anélkül, hogy magát a mozifilmet vetítette volna?

Igen, és ez 1985-ben történt, évekkel az 1982-es mozibemutató után. Oké, nem tudhatom, hogy van-e kapcsolat a levél és a vetítés között, de akkoriban úgy éreztem, hogy ez miattam történt, én harcoltam ki, és már a werkfilm miatt is nagyon boldog voltam.

A híres fiktív filmsztárt, Frank Davenportot Luca Bercovici alakítja a Seveled-ben. Játsszunk el a gondolattal, ha tízszer nagyobb a film költségvetése, melyik sztárt próbáltad volna megszerezni?

Konkrétan ez volt a cél, belerakni a filmbe egy igazi világsztárt. Az ötlet onnan jött, hogy a forgatókönyv irásakor azzal volt tele a sajtó, hogy Harrison Ford Magyarországon kerékpározgat. Eszünkbe jutott, hogy Andy Vajnának még kapcsolatai is vannak ezekhez a sztárokhoz. Először Robert De Nirót lőttük be, levelet is írtunk neki. Lehetetlennek hangzik, de mi abban bíztunk, hogy Andy-vel cégtársak voltak a Nobuban, és ismerik egymást, de Andy nem aktivizálta magát. Aztán Schwarzeneggert akartuk, nálunk forgatta ugye a legújabb Terminátor-filmet, de azt éreztük, hogy Andy nem lelkesedik az ötletért. Végül nagyon örültem, hogy Luca vállalta.

Orosz Dénes, Tenki Réka, Mészáros Béla és Básti Juli a díszbemutatón (fotó: Intercom)

Mészáros Béla már egy kisfilmedben is feltűnt, azóta viszont csak mellékszerepeket kapott tőled. Az elejétől fogva neki szántad Gergő karakterét?

Tudtam, hogy a következő nagyjátékfilmemnek a Béla lesz a főszereplője, Gergőt eleve ráírtuk. Ez végig egyértelmű volt.

Viszont Tenki Réka nem volt egyértelmű választás, ha jól tudom, először nem is találtad megfelelőnek a szerepre.

Volt egy vágyam, hogy egy ismeretlen színésznőt találjunk Saci szerepére. Réka csodálatos volt ugyan a castingon, de engem az hajtott, hogy keressünk egy új arcot. Később jöttem rá, hogy ez az egyszerre humoros és érzelmes szerep sok mindent kíván, lelki érettséget, színészi mélységet és technikai tudást egyaránt. Egy hónappal a forgatás előtt pánikolva riadtam fel az álmomból, és azt mondtam a feleségemnek, hogy a Rékát akarom. Ő ezt szerencsére nem értette félre. Sokan, sokfélét mondtak, kit kellene választanom, össze voltam zavarodva. Ez egyszer csak lehullott rólam, és rájöttem, hogy Réka a legjobb választás. Finoman szólva örülök, hogy ő lett Saci.

Básti Juli volt a kedvencem a filmben. Mesélj a közös munkáról.

Nagyon tetszett, hogy őszintén lehetett vele beszélni érzékeny témákról. Például a viszonyáról az édesapjával. Hozzám hasonlóan ő is önmarcangoló típus, erről remekül el tudtunk beszélgetni, és egymásra hangolódtunk. Elképesztő volt számomra, hogy mennyire mai a jelenléte, mindent ért az aktuális jelenségekből. Nagyon örülök, hogy megismerhettem, és hogy ennyire nyitott volt.

Orosz Dénes és Tenki Réka a forgatáson (fotó: Intercom)

Rendezés mellett te előzeteseket is készítettél. A Seveled trailerét is te csináltad?

Tíz éve volt életemben egy olyan időszak, amikor nagyon sok előzetest néztem, nagyon érdekeltek, és tudtam, hogyan kell korszerű előzeteseket szerkeszteni, amiket aztán Kovács Zoltán vágóval csináltunk meg. Mivel most rengeteg más feladatom volt, a trailert kiadtuk másnak. Duszka Peti készítette el, aki egy csodálatos vágó. Írótársammal, Várady Zsuzsival találtuk ki a történetvázat, aminek szerepelnie kellett benne, néha én is ott ültem, és alakítottunk rajta, de a munka dandárját Peti csinálta.

Jól sejtem, hogy egy vígjátéknak nagyon nehéz előzetest készíteni? Szerepelnie benne minél több jó poénnak, de nem szabad az összeset ellőni.

Igen, így van, ez egy nagy küzdelem. Szerintem a mi előzetesünk nem lő le minden poént, sok minden meghagytunk, hogy majd a filmben lehessen először látni, hallani őket. Az előzetes a romkomnak nem az érzelmes, hanem a vígjátéki oldalát erősíti. A Seveled szerintem érzelmesebb, mint a trailer.

Egy vígjátéknál a karakterek írásakor is mehet az egyensúlyozás: legyen vicces, de ne menjen át karikatúrába.

Attól függ. Egy mellékszereplő esetében dolgozhat az ember erősebb ecsetvonásokkal. Lásd például Spike-ot a Sztárom a párom-ban. (Hugh Grant dilinyós szobatársa – a szerk.) Két ecsetvonásból megvan, ő egy karikatúra, de ezzel semmi baj nincsen, hiszen ő egy mellékszereplő.

(fotó: Intercom)

Ez a Seveled-re is érvényes, a mellékszereplőknél vastagabban fogott az ecset. Ezek szerint te követed a romkom szigorú szabályait?

Zsuzsival úgy álltunk a romkom szabályaihoz, hogy néha követtük, néha viszont figyelmen kívül hagytuk őket. Fontosabb volt, hogy megtaláljuk két ember kémiáját, mint hogy megfeleljünk a szabályoknak. Természetesen ez egy kötött zsáner, és megtalálhatóak a filmben a standard elemek, de én már egyre kevésbé hiszek a tiszta műfajokban. Azt látom, hogy keverednek, egy szuperhősfilmben is sok műfaj tud keveredni.

Mi volt a célod a Seveled-del? Megnevettetni a nézőket, adni nekik egy kellemes estét? Vagy ennél mélyebb célokat is megfogalmaztál magadban?

Ezzel kapcsolatban hadd induljak a Joker-től. Ha kielemezzük, látjuk, hogy a történet nem egy ördöglakat, akár közhelyesnek is mondható. Mégis van benne valami, ami megszólította a nézőket, és ezáltal a zeitgeist részévé vált. Vagyis ebben az esetben az egész több, mint a részek összessége. Egy egyszerű munkásember ült mellettem a moziban, és komoly kapcsolat jött létre közte és egy társadalmi dráma között. Nem hiszem, hogy ezt Todd Philips tudatosan csinálta. Persze, lehet mondani Joaquin Phoenix csodálatos alakítását, de nem gondolom, hogy ezzel megfejtettük a film titkát.

Nem akarom magunkat a Joker alkotóihoz hasonlítani, mindezt csak azért hoztam fel, hogy érthető legyen: Zsuzsival egy idő után sok, elme által megfogalmazható célt hagytunk a francba. Volt persze eleinte jópár ilyen célunk: hogy ne legyen buta a film, vagy hogy ne vicceljük el, nyugodtan lehetünk komolyak. Azt is célnak tekinthetjük, amikor azt mondtam Lócinak a dal írásakor, hogy nem érdekel, ha nem lesz sláger, csak legyen egy jó, tartalmasabb dal. Először, két éven át aggyal dolgoztunk, aztán már az ösztöneinkre hallgattunk, az érzelmeket akartuk felszabadítani, és sok döntésünket emiatt nem tudom reálisan megindokolni. Ez most nagyon közhelyes lesz, de azt akartuk, hogy legyen valami szív ebben a filmben.

Básti Juli, Mészáros Béla, Mészáros Máté és Rezes Judit a filmben (fotó: Intercom)

Egy vígjáték forgatókönyvét írod, leírsz egy humorosnak szánt jelenetet. Mikor derül ki számodra, hogy az tényleg vicces? Amikor elpróbálod színészekkel?

Még akkor sem biztos. Van egy jelenet a filmben, ahol biztos voltam abban, hogy nevetés lesz. Amikor Tenki Réka nekiugrik a banki alkalmazottnak. És mégsem nevetnek itt a nézők. De nem bánom, mert így is működik a jelenet, csak nem úgy, ahogy én elterveztem. Más érzelmet vált ki. Talán te meg tudod mondani, miért nincs nevetés.

Én sem nevettem. Talán azért, mert váratlanul jött, és inkább meghökkentem rajta.

Visszatérve a kérdésedre, csak a legvégén lehetsz biztos a dolgodban, amikor a közönség sokadszorra ugyanott nevet. A vígjáték egy kiszámíthatatlan műfaj.

A filmben megjelenik a magyar sajtó nehéz helyzete, például az, hogy egymás után zárnak be a hazai újságok. Ezt az igencsak aktuális, politikai és gazdasági okokra visszavezethető problémát miért emelted át a Seveled világába?

A film írásakor történt, hogy egy adott orgánumnál felállt a csapat és távozott. Azt gondoltuk Zsuzsival, ha egyszer a főszereplő újságíró, akkor ennek helye van a Seveled-ben. Célunk volt, hogy az eddigi filmjeimhez képest a Seveled közelebb álljon a magyar valósághoz. Az első kettő egy masnival átkötött álomvilágban játszódott, ezt közelebb akartuk húzni a földhöz. A romantikus komédia szerintem abban a miliőben is működik, amiben élünk, nem kell elrugaszkodni egy felsőosztálybeli környezetbe. Ez például nem abban játszódik. Újságíróként neked bántó volt a közeg ábrázolása?

Orosz Dénes, Bodrogi Gyula és Cserhalmi György a forgatáson (fotó: Intercom)

Nem volt bántó, de az a szerkesztőség nem volt reális. Rendezettebb, dizájnosabb, tisztább, mint egy valódi szerkesztőség.

Szerintem létezik ez a típus, de az is igaz, hogy ez inkább reklámügynökségekre jellemző.

Igen, ahhoz jobban hasonlít. Volt az az idegesítő srác a filmbéli szerkesztőségben, aki angol szavakat vegyített a mondataiba. Na, neki egy hét alatt kiszívták volna a vérét, ezzel a viselkedéssel nem maradt volna meg egy szerkesztőségben.

Lehet.

De most megint ott tartunk, hogy a romkomok mellékszereplői karikatúrák.

Elképzelhető, hogy nagyon hiteles lenne néhány monitorra meredő ember a háttérben, viszont dögunalmas karakterek lennének. Lenne négy ugyanolyan ember, aki hallgat, illetve néha filmekről beszélget.

Ezt most nem csak a Seveled-re mondom, hanem általánosságban a mai romkomokra. Engem zavar, hogy ebben a műfajban mintha elvárás lenne, hogy a lakások, belső terek mindig rendezettek, dizájnosak, tiszták legyenek, mintha az egész világ egy IKEA-katalógus lenne.

(fotó: Intercom)

De ez pont nem igaz a Seveled-re. Ha megnézed, Gergő lakásában olcsó, deszkákból összeácsolt bútorok vannak. Cél volt számunkra, hogy a Seveled kinézete ne legyen ikeás, és így válogattuk össze a bútorokat. A másik pedig, neked nincsenek ikeás bútoraidat?

De, vannak.

Akkor pedig miről beszélünk? Gergő lakását úgy rendeztük be, hogy az ne high class legyen. Ebbe szerintem belefér, hogy projektoron nézze a filmeket. Nem vagyok gazdag, van egy projektorom, amit 60 ezer forintért vettem. Bár keveset látjuk, de az anya lakása sem reklámos, hanem klasszikus kinézetű. Nézd meg a kórház belső tereit, a rendelőt.

Meggyőztél.

Tudatosan készültünk arra, hogy ez a film már ne legyen túlpozicionált.

(fotó: Intercom)

A magyar romkom ellentmondásos helyzetben van: a közönség a nézőszámok alapján hálásan fogadja, mi, kritikusok viszont jellemzően elégedetlenek vagyunk vele. Te próbálsz ezen a helyzeten változtatni?

Nem tudok törődni ezzel a helyzettel, én csak csinálom azt, amit szeretek. Érzékeny témára kérdeztél rá. Természetesen találkozom egy-két színvonalas kritikával, bizonyos esetekben viszont azt érzem, hogy az adott kritikusból hiányzik az empátia. Ne érts félre, nem várom, hogy imádja a filmet. De az zavar, ha például személyeskedő, szakmaiatlan hangot üt meg a cikkében, a Twitter-bejegyzéseiben, amelyeknél érdemes lenne belegondolnia, hogy mit okoz vele a másiknak. Bár lehet, hogy pont ezért csinálja. Főleg akkor, ha bevallottan nem látta a filmet, viszont komoly energiát fektet abba, hogy fikázza. Ez színtiszta rosszindulat. Talán azért engedi meg magának, mert soha nincs annyira kitéve a nyilvánosságnak, mint mondjuk egy rendező.

Voltam kritikus, tudom miről van szó, az egy könnyebb dolog, nem méretsz meg úgy, mint egy rendező a filmjével, és nincs következménye sem. Meglehetősen előítéletes dolognak tartom például azt, ha két filmem alapján rögtön belehelyeznek egy dobozba.

Akkor én is egy dobozba raktalak az első kérdésemmel, hogy miért mindig romkomot csinálsz?

Teljesen természetes, hogy felvetődik, hiszen csináltam két romkomot, aztán még egyet. Naná, hogy szóba kerül, ezzel semmi gond nincsen. Azzal van a gond, ha már előre azt feltételezik, hogy hiányozni fog a minőség.

Gergő, a filmkritikus szerinted mit szólna a Seveled-hez?

Fogalmam sincs.

Fotók: Intercom