Már a párkapcsolatok szintjén is figyelemre méltó az a hosszan tartó hűség, amivel Orosz Dénes rendező a romantikus komédiákhoz viszonyul. A 2009-es Poligamy és a 2013-as Coming Out után ismét ehhez a műfajhoz nyúlt, ezúttal egy felelősségvállalástól viszolygó filmkritikus és egy szabadszájú, állapotos sztriptíztáncosnő példáján keresztül próbálja megerősíteni a hitünket abban a romkom-alapigazságban, hogy a szerelemért érdemes küzdeni és megváltozni. A rutin, a lelkesedés és a szívet melengető üzenet tehát megvan, a Seveled mégsem tud kitűnni a tömegből. Egy idő után fontosabbá válik a gyors tempó fenntartása az életszerűségnél; ahelyett, hogy legalább a három főszereplő személyiségét elmélyítené, inkább azért küzd, hogy mindenki boldogan révbe érjen, méghozzá úgy, ahogy az a romantikus komédiák nagykönyvében meg van írva számára.
Básti Juli és Tenki Réka (fotó: InterCom)
Pedig biztatóan kezdődik a film, frappánsan mutatja be a szoknyavadász Gergő (Mészáros Béla) legszembetűnőbb jellembeli hiányosságát: úgy fél az elköteleződéstől, mint embercsempész a közúti ellenőrzéstől. Elég neki egy apróság, például ha az alkalmi partnere musicalt hallgat szex után, és máris menekülőre fogja. Iszonyú kényes mások vélt vagy valós ízlésbéli hibáira, így aztán a nemrég beköltözött szomszédjával, a harsány Sacival is elég pár mondatot váltania, hogy kialakuljon a kölcsönös ellenszenv. Ez alighanem így is maradna az idők végezetéig, hiszen a filmművészetben jártas Gergő és a Másnaposok 2-ért rajongó Saci két külön világ, a férfi azonban kitalál egy lehetetlen tervet a halálos ágyán fekvő anyja (Básti Juli) felvidítására, amihez kapóra jön a terhes szomszéd.
Emma minden vágya egy unoka, és ezt minden alkalommal a fia tudtára is adja. Gergő, hogy egy kicsit megédesítse anyja utolsó napjait, felbérli kamubarátnőnek Sacit, hogy aztán eldicsekedjen vele a kórházban. A terv a vártnál is jobban működik, Emma erőre kap, már szó sincs közelgő halálról, a két fiatal pedig hosszú távon is kénytelen azt játszani, hogy ők egy család. A három főszereplő triója remekül működik: Mészáros Béla szórakoztatóan vergődik a maga által generált csapdahelyzetben, Tenki Réka vagánysága, közvetlensége és sérülékenysége imponáló, Básti Juli pedig ügyesen megbirkózik a nehéz szereppel, nem lesz idegesítő a fia minden lépését egyengetni kívánó anya szerepében, ellenkezőleg szinte minden feltűnése vidámságot és érzelmeket visz a filmbe.
Básti Juli, Mészáros Béla, Mészáros Máté és Rezes Judit
A Seveled első felében jó érzés velük együtt lenni, és várni, hogyan esik majd szét ez a hazugságokkal összetákolt család. Kiváló színészek ők, akik tehetségüket - amennyire ezt a romkom bejáratott húzásaihoz ragaszkodó forgatókönyv engedi – most is megcsillogtatják. A mellékszereplőivel viszont már nem tud bánni a Seveled, hiába van benne három filmre elegendő tehetséges színész (Onódi Eszter, Molnár Áron, Pogány Judit, Bodrogi Gyula, Pálmai Anna, Mátray László és a sor folytatható). Cserhalmi György lehangolóan keveset szerepel, az amúgy szintén kiváló Rezes Juditot pedig egyenesen méltatlan helyzetbe sodorja. Egy pánikbeteg orvosnő bántóan leegyszerűsített karikatúrájaként szenved, majd tör ki a betegségéből egy annyira kínosra sikerült jelenetben, hogy ott én inkább nem is néztem a vásznat. A leggyengébb poénok az epizódistáknak jutottak, nem humoros, szimplán csak idegesítő Gergő egyik újságíró kollégája, aki azt hiszi, hogy menő, ha indokolatlan angol szavakkal tűzdeli tele a mondatait.
A Mészáros-Tenki-Básti triónak jobbára kellemes poénokat írtak, de igazán szellemesnek csak ritkán lehet nevezni a párbeszédeiket. 2019-ben jobban is megerőltethették magukat annál, mint hogy egy Ponyvaregény-idézetet adnak egy filmrajongó szájába, ami ráadásul nem is illik a szövegkörnyezetbe, illetve nagyon nehéz elhinni, hogy valaki egy randin a következő mondatot hozza fel, mint frappáns szóviccet a kritikustól: Salo, avagy Sodoma 120 napjá-t Pasolini perverzte. A Seveled színes, bájos, ugyanakkor felszínes világában nincs valódi funkciója annak, hogy a főszereplő kritikus, az viszont rokonszenves gesztus, hogy egy elnagyolt ecsetvonással ugyan, de megjelenik a filmben egy nagyon mai, és Magyarországra hatványozottan jellemző probléma, az újságok megszűnése.
Molnár Áron és Mészáros Béla
Az említett színes, bájos, felszínes világkép a műfaj sajátja, amiből csak ritkán, és csak a legjobb alkotások tudnak kitörni – számomra máig az 1960-as, de még most is modernnek érződő Legénylakás az etalon. Nem is ez a baja a Seveled-nek, hanem hogy a második felében elszaporodnak a hanyag forgatókönyvírói megoldások. Mintha már nem Gergő, Saci és Juli kapcsolatának az átélhetősége lenne a legfontosabb, csak hogy minél hamarabb eljussunk a kiszámítható, ugyanakkor vágyott végpontig.
Mechanikusan követik egymást a főszereplők elé görgetett akadályok, Juli átváltozását elintézik egy gyors, valódi csattanó nélküli jelenettel, ordas nagy véletlen kell ahhoz, hogy az anya kihallgathassa fia vallomását, és Gergő nagy találkozása az imádott filmsztárjával is erőltetettre sikerült. Többet érdemeltek volna ezek a színészek, és ezek a karakterek, mert amúgy sokáig szurkoltam nekik. Vártam, hogy jöjjön a happy end, derüljön ki, hogy a magát egy ponton cinikus baromnak nevező kritikusnak is van szíve. Ez természetesen meg is történik, de addigra már eltávolodtam tőlük.
A Seveled messze van a Kölcsönlakás katasztrófájától, remek színészek részvételével, tisztességgel elkészített romkom, ami arra elég, hogy a karácsonyi bevásárlásba belefáradva beüljön rá az ember szusszanni egyet. De ennél többet nem ad, legfeljebb azt az érzetet, hogy Mészáros Bélával, Tenki Rékával, Básti Julival egy kiemelkedő romantikus komédia is elkészíthető lenne, amiért örömmel és bizalommal vissza-vissza lehet nyúlni csüggesztő napok utáni estéken.
