Köszönöm, jól vagyunk. A járvány ellenére le tudtuk forgatni Szilágyi Fanni Inkubátoros filmjét (Veszélyes lehet a fagyi - a szerk.). Nagyon hiszünk benne, imádjuk a projektet, úgyhogy reméljük, hogy úgy sikerült, ahogy gondoljuk. Ez volt az egyetlen játékfilm, amit le tudtunk forgatni, ezen kívül csak reklámok készültek. Két etapban vettük fel, két évszakos film, a maszk és a sok tesztelés miatt is nehezített menet volt.
Az Egy nap cannes-i premierje után azt mesélted, hogy Zsófit az Inkubátor pitch után rögtön elkaptad a Toldiban, annyira tetszett a filmterve. Fanni filmjénél is ezt érezted?
A Fagyinál még egy lépcsővel előbb lecsaptam Szilágyi Fannira, úgy látszik, hogy a Szilágyikba vagyok szerelmes. Fanni diplomafilmjét, a Csatárnő bal lába életveszélyes-t mi gyártottuk, és azt is nagyon szerettük. Mondtuk neki, hogy nagyon szívesen forgatnánk vele a jövőben. A Csatárnő nagyfilmként végül nem valósult meg, a Fagyi viszont már igen, így került hozzánk. Szeretem azokat a projekteket, ahol már az első lépéstől benne lehetünk a készítésben. Nem mintha beleszólnánk a folyamatba, de jó az alkotóval végigmenni ezen az úton.
Szórád Máté, Domokos Balázs, Pataki Ágnes, Szilágyi Zsófia, Kenesei Edina, Péli Sára és Makai Betti, az Egy nap alkotói Cannes-ban / Fotó: Pozsonyi Janka
Ez úgy nézett ki, hogy Fanni és Lányi Zsófi írták a könyvet, és ti olvastátok a verziókat?
Igen, együtt írták és mindig elküldték a különböző változatokat, aranyosan meg is hallgatták a véleményünket. Nagyon bízom ebben a filmben, hogy ugyanolyan utat jár be, mint az Egy nap. Azt imádtuk.
Egy másik Inkubátoros filmetek a Legjobb tudomásom szerint, azt mikor tervezitek bemutatni?
Elkészült a film, télen, Tallinnban volt a bemutatója, Mécs Mónival és Mesterházy Ernővel közösen vagyunk a producerei. A Budapest Film fogja forgalmazni, már csak a startra vár. (A filmet a napokban Olaszországban díjazták - a szerk.)
Több mint 25 éves a Filmpartners, te is már 20 éve vagy a pályán. Hogyan kerültél bele?
Az Üvegtigris volt az első 2000-ben, minden azzal kezdődött. Véletlenszerűen estem bele abba a projektbe: mindenki elsőfilmes volt a stábból, és nem kaptunk rá állami támogatást, úgyhogy az én segítségemmel, különböző külsős pénzekből elkezdtük összerakni a filmet, aztán végül kaptunk rá az államtól is, és úgy tudott megvalósulni. Az volt az első filmem, és benne ragadtam.
View this post on Instagram
Mi tetszett meg benne?
Filmezni iszonyatosan érdekes, izgalmas, változatos dolog. Bármelyik része érdekes, nem véletlen, hogy ekkora misztikum van körülötte, én is a hatása alá kerültem. Nem készültem producernek. Gábor (Kovács Gábor producer, Pataki Ági férje - a szerk.) már az egyetemi évei alatt is a Filmgyárban dolgozott, őt bevonzotta a szakma, az Üvegtigris pedig engem is bevonzott, ilyen egyszerű. Azt hiszem, nagyon sokunkkal történt meg ugyanez. Talán az én esetem azért érdekes, mert nem fiatalon kezdtem bele, hanem akkor, amikor mások már inkább hátradőlnek, nem lépnek új területre, inkább a nyugi felé kacsintgatnak. 2000-ben voltam 50 éves.
Szerinted a modell karriered segített bármit abban, hogy producerként is sikeres lettél? Van a kettő között összefüggés?
Az első lépcsőknél szerintem segített, nem konkrétan a modellkedés, hanem hogy ismert voltam. Nem kellett magyarázkodnom, hogy valami újba belekezdtem, és valószínűleg érezték, hogy komolyan gondolom. A modellkedést egy üzleti karrier váltotta fel, a Váci utcában sikeres üzleteket vezettem, ez publikus volt, és így nem kellett sok magyarázat, amikor filmes projektekbe fogtam. Büszke vagyok, hogy ha most kiírják, hogy Pataki Ági, akkor azt írják alá, hogy producer, volt modell. Megfordult a titulusom.
Húsz év alatt mennyiben változtak a feladataid? Nehezebb, könnyebb lett ez a munka?
Az én feladataim nem változtak. A karrierem egyik fontos pontja az, hogy Gábor mellett dolgozom. Ő a szakmai, a gyártásra vonatkozó részt viszi, ő ért hozzá, ő a vérbeli filmes. Én azért egy jöttment vagyok ebben a szakmában. De jól kiegészítjük egymást, tulajdonképpen ketten vagyunk egyek. Becsatlakozott hozzánk Kenesei Edina is, akinek az Egy nap volt az első filmje producerként, és a Fagyifilmet is ketten jegyezzük producerként.
Pataki Ági, a modell / Fotó: Fortepan, Bauer Sándor
Gábor a gyártási részét viszi, neked mik a feladataid?
Sokszor én kezdem el olvasni a hozzánk beérkező könyveket, projekteket, és ha átmegy az én szűrőmön, akkor Gábor is beleveti magát és együtt kezdünk róla beszélgetni, vitatkozni, aztán Edina is bekapcsolódik. A fejlesztési folyamatokat is én kísérem végig, minden konzultáción személyesen részt veszek. Ez nem jelenti azt, hogy aktívan beleszólnék, de lekövetem az egészet, a gyártást pedig már Gábor menedzseli. Miután a film elkészül, a piacra helyezéséből is kiveszem a részemet.
Milyen gyakran szoktál harcolni egy könyvért?
Előfordul, hogy nem egyformán tetszik nekünk, de addig gyűrjük egymást, amíg mindenki elégedett. Olyan nincs, hogy mind utáljuk, és mégis beadjuk vagy foglalkozunk vele. A legelső lépés mindig az, hogy full konszenzusra jussunk. A mi életünkben a játékfilmek készítése nem egzisztenciális kérdés, mert alapvetően reklámfilmes cég vagyunk, ezért megengedhetjük magunknak, hogy csak olyan projektekben vegyünk részt, ami a szívügyünk. Megélhetési játékfilmet nem csinálunk.
A nem megélhetési film azt jelenti, hogy nagyobb kockázatot vállalhattok a filmek kiválasztásakor? Az Éden és a Hét kis véletlen sem tipikus kasszát robbantó filmek.
Kockázatmentes filmről nem nagyon tudok, az Üvegtigris is az volt. Nem a második meg a harmadik, hanem az első. Az művészfilmek különösen kockázatosak, az Inkubátoros filmek meg hatványozottan. Hozzá vagyunk szokva, de elég jól viseljük.
Ha a művészfilmeknél tudjátok, hogy nem fog annyi nézőhöz eljutni, miben méritek a sikert? Például az Éden esetében?
Nagyon öntelten fog hangzani, de nekünk már az is siker, ha mi szeretjük és mi minőséginek tartunk egy filmet, függetlenül attól, hogy milyen utat jár be. Lehet, hogy a film nem éri el azt a célt, ami szerintünk kijárna neki, de nekünk fontos és nagyra értékeljük. Természetesen fontos számunkra, hogy elismerést is kapjon egy film – ez lehet szakmai elismerés a kritikusoktól vagy külföldi meghívások különböző fesztiválokra. Nem minden film tudja befutni ugyanazt a karriert, de nem is kell mindegyik elé ugyanazt az elvárást állítani. Az Éden nehéz falat, de nagyon fontos film attól, amiről és ahogyan szól, és amit Ági meg akart vele fogalmazni.
Kocsis Ágnes: Éden / Forrás: Filmpartners
Az Éden hogy került hozzátok?
Ágival volt egymáshoz egy személyes affinitásunk és megkeresett minket ezzel a projekttel. Belevágtunk egy hosszú évekig tartó gründolásba, aztán végül nem mi, hanem a Mythberg gyártotta, én pedig producerként benne maradtam. Mi nyertünk hozzá támogatást a Filmalapnál, aztán mielőtt elindult volna a gyártása, átadtuk nekik.
A járvány előtt évente 1-2 filmetek jutott el a moziba, de hány könyvet kaptok?
Sok projektet kapunk és a legtöbbet nem vállaljuk be. Ez a megközelítés stratégiai kérdés, hogy a producer hogyan viszonyul a könyvekhez. Mivel nálunk nem ez a főcsapás, mi csak szívügyeket vállalunk be, de nyilván van olyan, aki ebből él és mindent bead, függetlenül attól, hogy érzelmileg kötődik-e a projekthez. Én ezt is elfogadhatónak tartom, de mi nem ezt képviseljük. Nagyon keveset adunk be, kevés pénzre pályázunk, de sok közül választunk. Sokan akarnak filmet csinálni, a legkínosabb az, amikor valaki mindenféle tapasztalat nélkül forgatókönyvírásra adja a fejét, és azt gondolja, hogy simán megírja és azzal már lehet is pályázni. Nem elég egy jó ötlet, kell az alkotó, akiben meg tudunk bízni.
De ha mégis egy elsőfilmes, frissdiplomás keres meg titeket, hogyan tudjátok letesztelni, hogy működhet-e vele a közös munka?
A diplomafilm azért nagyon sokat elárul róla, nem sokan indulnak nagyjátékfilmmel. Általában mielőtt a rendezők megkapják a lehetőséget, hogy filmet rendezzenek, nagyon sok kisebb anyag kerül ki a kezük közül, amiről már meg lehet ítélni, hogy szeretnénk-e vele együtt dolgozni vagy nem. Se Szilágyi Zsófi, se Szilágyi Fanni nem a bokorból ugrott elő, megdolgoztak azért, hogy nagyjátékfilmet forgathassanak.
Kovács Gábor és Pataki Ági
A kezdetek óta részt veszel az Inkubátor Programban, nem csak producerként, hanem más szerepekben is.
Nagyon fontosnak tartom az Inkubátort. Az első zsűriben is benne voltam, akkor még a zsűri és a válogatók ugyanazok voltak. Szerintem nagyon jó fejlődési folyamaton ment át a program. Jó, hogy nem ugyanazok válogatnak, mint akik zsűriznek, és forgásban van tartva mindenki. Kisfilmekkel nehéz betörni a piacra, főleg a nemzetközi téren. Ez egy óriási lehetőség a fiataloknak.
Mécs Mónival, Berkes Julival és Osváth Gáborral nagyjából le is feditek az összes Inkubátoros filmet, ti szoktátok felkarolni a legtöbb nyertes projektet. Producerként mi vonz téged ezekben a filmekben?
Egy Inkubátoros film készítéséhez alázat kell. Mivel előre lehet tudni a film büdzséjét, azon belül tudnak gondolkodni az alkotók, de mindig feszegetik a határokat. A legtöbb Inkubátoros filmben sok mindent szívességi alapon kell megoldani, hogy létre tudjon jönni. A producernek vagy súlyos szívességeket kell kérnie, vagy a zsebébe kell nyúlnia, szóval nagyon kockázatos műfaj. Ezért jó ez a felállás, hogy vannak producer barátok, akikkel össze lehet fogni. Egy kicsit egymást támogatva tudunk együtt dolgozni.
Akkor nincs köztetek, producerek közt versengés, hanem inkább az együttműködés jellemző?
Van, akivel versengés van és van, akivel együttműködés van. A legtöbbjük sikerének örülünk, és ők is a mieinknek.
Mit gondoltok a Hét kis véletlen fogadtatásáról?
Ez egy nehéz film, akár többszöri nekifutást igényel, de lehet érezni a fogadtatásból, hogy fontos film. Nem mondom, hogy minden kritika dicséri, de sokan foglalkoznak vele érdemben, sokaknak tetszik és van érdeklődés a közönség felől is.
Gothár Péter: Hét kis véletlen
Egy olyan rendezőnél, mint Gothár Péter, ti mit tudtatok producerként hozzáadni a filmhez? A fejlesztésbe is beleszóltatok?
Ez nagyon érdekes dolog, mert Gothár Péter nagy formátumú rendező, aki mögött egy egész életmű áll. Nyilván egy ilyen projektben segítséget vagy támaszt nyújtani teljesen más típusú feladat, mint egy elsőfilmes rendezőnél. Nem mindegy, hogy a rendező számíthat-e a producerére, annak jóindulatára, segítőkészségére, és fordítva, hogy a producer számíthat-e arra, hogy a rendező emberszámba veszi és nem csak pénztárcának tekinti őt. Nagyon nehéz és rögös, de ebben az értelemben egy kellemes projekt volt. Érdekelte Pétert, hogy mi mit gondolunk. Nyilván nem úgy és nem olyan mélységben, mint a művész barátai véleménye, akikre általában ilyenkor támaszkodik egy rendező, de nem csinált úgy, mintha csak az lenne a dolgunk, hogy fizetjük a számlákat. A plakát, az előzetes, az egész PR-ral kapcsolatban is kikérte és el is fogadta a véleményünket.
Melyik ponton csatlakoztatok bele?
Mi csináltuk a Gothár-osztály vizsgafilmjeit, így kerültünk vele közelebbi kapcsolatba. Gábor mondta neki, hogy ha gondolkodna valamilyen projektben, mi nagyon szívesen dolgoznánk vele, mert egy sokat bizonyított, nagyformátumú rendező. Aztán jött az ötlet és megkeresett minket. Minden filmben van kockázat, de az biztos volt, hogy fontos film készülhet.
Producerként milyen volt nektek átélni a személye körül kirobbant zaklatási botrányt?
Mellbevágó volt megtudni és átélni is. A film addigra már leforgott, mire a botrány kirobbant, és nagyon erősen befolyásolta a film megjelenését. Én minden fajta hatalommal való visszaélést és abúzust elítélek, de a közös álláspontunk Gáborral az, hogy egy filmet a rendező jegyez, de nem csak a rendezőnek a munkája. Egy filmet nagyon sok ember készít el, és itt nem csak a konkrét megvalósítást értem, hanem mint szellemi alkotást. Az írók, az operatőr, a vágó, a dramaturg és a színészek kemény munkája nem veszhet kárba egy ember hibája miatt. Bevallotta a tettét és bocsánatot kért. Bocsánatot kérni kötelező, meg is tette, de megbocsátani, az más kérdés. Az az áldozattól függ, egy sajátos belső konfliktus, hogy ki kinek bocsát meg.
Akkor az alkotás számotokra leválasztható az alkotóról? Egy Roman Polanski és egy Woody Allen filmet is ebben a szellemben néztek?
Igen, azt gondoljuk, hogy leválasztható, de ez nem jelenti azt, hogy bocsánatosnak tartjuk a bűnöket.
Vele is volt egy leülés a film jövőjével kapcsolatban? Hogy ő mit gondol?
Sokat beszélgettünk vele erről, a stratégiáról, amivel mennünk kell. Mert ez az egész botrány, ami legyűrűzött a Katona József Színházból az SZFE-n át, a film esetében nyilván eljut hozzánk is. Mindenkihez, aki részt vette benne, főleg a producerekhez, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a film bemutatásra kerüljön. Nagyon kockázatos volt, de ilyen van az életben, amit be kell vállalni. Még akkor is, ha nagy rá az esély, hogy negatív kimenetele lesz, hogy magunkra irányítjuk a sajtónak azt a részét, akik fel tudják használni ellenünk, be tudnak vele támadni. De a film érdekében be kellett vállalni, mert fontos, hogy az eljusson a közönséghez.
A #metoo ügyekről lehet is itthon beszélni meg nem is. Mi a megoldás?
Én azt gondolom, hogy ha valaki elkövetett egy bűnt, akkor azt nem tudja meg nem történtté tenni. Szerintem az, hogy a hibáját elismeri és bocsánatot kér, egy sokkal pozitívabb fejlemény, mint ha hallgatunk róla, és úgy csinálunk, mintha nem történt volna meg. Én azt gondolom, hogy Péter tudta, hogy ezt kell tenni, mert nem tudja visszapörgetni az idő kerekét. Valódi megbánással és a nyilvánosság bevonásával mégis történt egy pozitív elmozdulás, nyilvánosságra kerülhetett ez a bocsánatkérés.
Mit gondoltál az SZFE-s diákok ellenállásáról?
Nagy támogatója vagyok a Freeszfe-mozgalomnak. Azt gondolom, hogy akármi volt az eredendő szándék, nem lehet az érintetteket teljesen megkerülve beavatkozni egy egyetem életébe. Fantasztikusnak és hősiesnek tartom a fiatalok kiállását. Érdekes, hogy politikai és ideológiai meggyőződéstől függetlenül is ki tudott állni mellette sok művész és a polgárok is.
Sorba kapják a támogatásokat a történelmi filmek, ti is terveztek ilyesmi filmmel pályázni?
Mi olyan producerek vagyunk, akik nem grundolnak projektet és keresnek hozzá rendezőt, hanem alkotók keresnek meg minket saját projektekkel, és mi döntjük el, hogy részt akarunk-e venni benne. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a jövőben legyen történelmi filmes projektünk, ha valaki holnap bekopogtatna egy történelmi témájú filmmel, amiben mi is hiszünk, akkor beadnánk.
Látsz rá esélyt, hogy fellendül egy függetlenfilmes hullám? Hogy sokan inkább elkezdenek forgatni alacsony költségvetésből pénzből, ahogy például Hajdu Szabolcs is teszi?
Igen, másokról is tudok, akik semmiből próbálnak filmet forgatni, pedig nagy pénzekhez vannak szokva. Elindult valami, de rossz lenne, ha ez rendszerszerűvé válna. Nem lehet arra berendezkedni, hogy azok a rendezők, akik nem tudnak hátradőlni és hallgatni, mert kitör belőlük a vágy, mind szívességi alapon, pénz nélkül forgassanak. Hajdu Szabi nagyon jó példa, mert a Délibáb után képes volt arra, hogy belülről, a családi energiákból létrehozzon egy filmet. Ez egy menekülési útvonal lehet, de nem mindenki képes rá.
