filmhu: Összefoglalnád pár mondatban, hogy mi az érdekes a Recycled/ Pro-Reo-Neo című filmedben?
Peter Sparrow: Annyit elöljáróban hozzátennék, hogy ez nem egy önálló filmes produkció, hanem a színház és a film kooperációjának eredménye. Amitől ez érdekes lehet, az talán az az attribútum, hogy nem a sztenderd képkivágásba van komponálva, tehát nem egy téglalapban nézzük a filmet, hanem egy körben. Ily módon egy új elbeszélésmód alakul ki, merthogy minden a körforgásról szól, minden a körön belül történik. Ilyet nem nagyon csinálnak, általában hozzá vagyunk szokva, hogy a festészet arányait használjuk TV-ben és filmben is. Ez pedig egy kísérlet arra, hogy megnézzük, mit bír el a film, hogy ha körön belül nézzük és nem téglalapban.
filmhu: A színházi előadás hogy viszonyult a filmhez?
P. S.: Ez egy látványszínházi előadás volt, ahol minden a vizualitásról szólt. A filmes etűdöket színházi jelenetek váltogatták. A kettő között a kapcsolódási pont az volt, hogy amikor befejeződött a film, az azt követő színházi jelenet szervesen kapcsolódott hozzá, illetve ahogy a színdarab végetért, az valamiképpen utalt arra, ami utána a filmben történt. Az volt a feladat, hogy két olyan produkció jöjjön létre, ami szeparálva is működik. Hét vagy nyolc kis etűdünk volt, ebből hármat választottunk be a filmbe, mert erről a háromról gondoljuk azt, hogy önmagukban is működőképesek.
 |
| Folyamatosan ismétlődő érzelmek és konfliktusok Részlet a filmből (Haumann Máté és Vasvári Emese) |
Megjelentek olyan cikkek, hogy ez egy színházi darabnak a közvetítése, de erről szó nincs. Ezeket így ahogy lemennek a szemlén abszolút önálló alkotásként lehet kezelni.
filmhu: Amellett, hogy ez egy kísérletező film, van története és szereplői?
P. S.: Igen , ezek az etűdök egy-egy fogalmat járnak körül, ami ciklikusan ismétlődő, tehát a körre, vagy a recycling-ra - ami végülis folyamatosan megismétlődő dolgokat jelent – analóg. Az első fogalom a szemét, és annak az újrahasznosítása egy másféle módon. Két nyomozó analizálja a szemetet, és az alapján, hogy valaki kidobott valamit, rekonstruálják a személyazonosságát. Tulajdonképpen avval játszik, hogy ha valaki kidob valamit, az mennyire utal arra, hogy ő valójában kicsoda. A második az idő, és ez a fogalmi kör. A harmadik az egy kapcsolaton belül folyamatosan ismétlődő érzelmeket és konfliktusokat próbálja valahogy megfogni.
filmhu: A többi filmed is kísérletező jellegű, esetleg a színházzal van valami közösségük?
P. S.: Nem, főleg a látványhoz van közük, mert azzal kísérletezek. Kísérletező minden filmem, szerintem a film kísérleti műfaj. Legalábbis számomra az. Engem az érdekel, ami nem biztos úton halad, hanem próbál valami rizikót vállalni, és eljutni valamilyen végeredményhez.
filmhu: Min dolgozol most?
P. S.: Egy nagyjátékfilmen, amit a Honeymood filmstúdió, a Kamondi Zoltán cége pesztrálgat. Ez már másfél éve lépeget előre. A címe Egy, még előkészítési fázisban van. A forgatókönyv már kész, és már csak pénzeket hajkurászunk.
filmhu: Ennek mi a története, és mennyire hagyományos film lesz?
P. S.: Ez is experimentális lesz, három különböző filmstílus fonódik benne össze. Az egyik egy teljesen hagyományos, majdnemhogy amerikai szerkezeten nyugvó thriller, vagy krimi. Ebbe bele van szőve egy szürreálisabb dolog, ami főleg látványban próbál innoválni, és van egy dokumentarista része, egy paparazzis-videós média-szál, ami egy Lem novella adaptációja.
filmhu: Tudod már milyen stábbal fogsz együtt dolgozni?
P. S.: Igen Kamondi lesz a producer, az operatőr Erdélyi Mátyás, a gyártási és a kreatív stáb megvan. A színészek biztos hogy ismeretlenek, vagy legalábbis nem mainstream színészek lesznek.
