Filmhu: Mikor és hol voltál, amikor megtudtad, hogy Rotterdamban vetíteni fogják a Minotaurusz című filmedet? Mit gondoltál, amikor megtudtad, hogy beválasztják a Bright Future szekcióba?
Tolnai Szabolcs: Szabadkán, a Kosztolányi Színház Exodus című előadásának próbáján voltam, amely a menekültekről szól, és a budapesti SZFE-n a doktori munkám része. Rotterdam furcsa történet számomra, annak idején a Fövenyórát is meghívták a versenyprogramba, viszont az akkori producerem elügyetlenkedte, és nem adta oda a filmet. Ennek köszönhetően a film nem tudta befutni azt a fesztiválkört, ami megillette volna, és ez kihatott a későbbiekre is. Támogatást azóta sem kaptam, a Filmalapnál szinte úgy viszonyulnak hozzám, mint egy amatőrhöz. Filmjeimet szerb támogatásokból, saját zsebből, barátoknak köszönhetően, vagy az olyan magyarországi producereknek köszönhetően tudom elkészíteni, akik szívükön viselik a magyar film sorsát. Mint például a Laokoon Film és mások, akik a saját forrásaikat fordítják arra, hogy segítsenek nem csak az én filmjeim elkészítésében, hanem több kollégám munkáiban is. Amint látjuk ez hosszú távon, többszörösen megtérülő segítség. Ha ezek az emberek, cégek nem támogatnák munkáinkat, nem készült volna el például a Buharovok játékfilmje, Szirmai Marci kisjátékfilmjei és hosszan sorolhatnám még a neveket. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy nyilvánosan megköszönjem a segítségüket, támogatásukat. Ilyen szempontból egy kicsit kárpótolt ez a rotterdami meghívás.
Filmhu: A szekció közepes hosszúságú filmjei között a tiéd mellett szerepel Paul Thomas Anderson dokumentumfilmes bemutatkozása is. Ismered a többi rendezőt, esetleg a filmjeiket?
T. Sz.: Igen. Annak ellenére, hogy ezeknek a filmeknek legnagyobb része világ vagy nemzetközi premier, a Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál egyik válogatójaként néhányukat volt szerencsém megtekinteni. Van több olyan is közöttük, melyek nagy élményt jelentett számomra, amelyeket magamban az év jobb filmjei közé soroltam, még mielőtt megtudtam volna, hogy egy programban lesz a bemutatónk. Így tisztában vagyok azzal, milyen társaságban vagyok. Persze, jó érzés P.T. Andersonnal egy válogatásban lenni.
Jelenet a Minotaurusz című filmből
Filmhu: Szerinted mi volt az, amivel a Minotaurusz kitűnt a nevezett filmek közül?
T. Sz.: Amikor elkészültem vele, magam is éreztem, hogy itt most a helyén van minden… Ritkán érzi ezt az ember. Azt gondolom, hogy a színészi játék, az egységes és letisztult képi világ, illetve a történet rétegezettsége, eredetisége az, amire felfigyelhettek.
Filmhu: Lesz olyan film Rotterdamban, ami különösen érdekel?
T. Sz.: Őszintén szólva, a saját szekciómat végigfutottam, a többit még nem böngésztem át. Majd útközben.
Filmhu: Hogyan készülsz a fesztivál részvételre?
T. Sz.: Vettem egy fekete nadrágot, ezen kívül megkértem a szüleimet, vigyék el edzésre a gyerekeket.
Filmhu: Mit vársz a fesztiválszerepléstől?
T. Sz.: Remélem a filmet több fesztiválon is bemutatják majd, annak ellenére, hogy a 48 perces hossza elég fura, sajnos pont a rövidfilmes és a játékfilmes kategóriák közé esik. Jó lenne, ha Magyarországon valamely televíziós csatorna a műsorára tűzné.
Filmhu: 2008-ban a Thesszaloniki Nemzeteközi Filmfesztiválon kiemelkedő művészi értékeiért díjazták a Fövenyórát, de más filmfesztiválokon is jelölték és díjazták már a többi filmedet. Mit tudsz kamatoztatni az eddigi fesztiválokon megszerzett tapasztalatokból?
T. Sz.: Megpróbálok utánanézni, hogyan lehetne külföldi támogatásból filmet készíteni.
Jelenet a Minotaurusz című filmből
Filmhu: Jártál már Rotterdamban? A hivatalos szakmai programokon kívül mire szakítanál még időt a városban?
T. Sz.: Hollandiában még 16 évesen stoppal jártam utoljára. Akkor sajnos teljes egészében az alkohol és hasonló dolgok élvezetének szenteltem az ott töltött időmet, hazafelé pedig majdnem éhen haltam. Most eldöntöttem, hogy bepótolom, alig várom, hogy megtekinthessem Vermeer, Brueghel, Bosch, Jan van Eyck képeit, az amszterdami Rijksmuseumot és Van Gogh képtárat.
Filmhu: A film Judita Šalgo újvidéki írónő Minotaur című műve alapján készült, mi fogott meg téged a történetben?
T. Sz.: Nagyon szeretem, ahogy az idővel bánik. A központi tér, a hotel is egyfajta labirintus, de a történetben az idő is olyan, mintha elágazások, folyosók nyílnának, el lehet kalandozni benne, egy-egy pillanat hol végtelenre nyúlik, hol a robbanásig sűrűsödik. Érdekes, hogy ez a hotelbéli labirintus, dimenziók közötti átjárás motívum a Fövenyóra című filmemben is benne van, magam sem tudom miért jön ez újra és újra vissza, mintha kísértene. Ezenkívül a fiú története az én történetem is, magam is szolgáltam háborús helyzetben Koszovóban, nem is beszélve az újvidéki neoavantgárd művészek titkos ellenállási akcióiról, melyek szintén benne vannak a filmben.
Filmhu: Az operatőreid a nemzetközileg is elismert Pohárnok Gergely és a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója, K. Kovács Ákos voltak. Milyen volt velük a közös munka?
T. Sz.: Gergővel nem ez az első közös filmünk, szikárságát és a végletekig leegyszerűsödött képeit nagyon szeretem. Ákos is jó szemű operatőrnek bizonyult, aki érzékenységével hozzá is tudott adni a filmhez.
Filmhu: A Minotaurusz után mik a terveid? Dolgozol most valamin?
T. Sz.: Több éve fejlesztünk egy könyvet a Buharov testvérekkel Domonkos István a Kitömött madár című regényéből, és van két saját könyvem is a fiókban. A lehetőségektől függ, hogy mi fog történni a jövőben. Ezenkívül Szerbiában szoktam a rendezők munkatársaként is játékfilmekben dolgozni. Ez egy kreatív munka, amelyben a rendezővel átbeszéljük a jeleneteket, ha kell, változtatunk a könyvön, és a színészekkel való munkában is segítek. Most is van egy játékfilm, amelynek forgatása márciusban folytatódik Bulgáriában. Különösen akkor szoktak hívni, ha a rendező elsőfilmes vagy tapasztalatlan, például így dolgoztam ko-producerként is Vladimir Perisic Ordinary People című filmjében, amely megnyerte Szarajevót, Cottbust és Cannes-ban is bemutatták. Tavaly a No One’s Child című filmben szintén elsőfilmes rendező mellé hívtak, és a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon négy díjat kaptunk, megnyertük Kairót, Wiesbadent és egy sor más fesztivált. Gyakorlatilag az utóbbi években ez lett Szerbia legdíjazottabb filmje.
Filmhu: A magyar nézők mikor találkozhatnak a filmeddel? Tervezed megosztani valamelyik online felületen?
T. Sz.: Nem tudom egyelőre. Nagyon friss még a dolog, és ez az önmenedzselés nem a területem. Remélem, a film magyar producerei a segítségemre lesznek ebben.
