Aminek az elérhetőségében még bízhatunk, az a készülő dokumentumfilm a brit rendezőpáros, Michael Powell és Emeric Pressburger életéről és művészetéről szóló film, melyet Scorsese saját benyomásaival kísér. A rendező személyes utazásra invitálja a közönséget, elmeséli, hogyan ragadták meg fiatal korától kezdve Powell és Pressburger filmjei, hogyan segítettek formálni saját filmkészítését, és hogyan hagyott kitörölhetetlen nyomot életében a Powell-lel való későbbi barátsága.
A dokumentumfilm Powell, Pressburger és Scorsese személyes gyűjteményéből származó ritka archív anyagokat tartalmaz: naplókat, hangfelvételeket, házi videókat, személyes pillanatképeket és a filmek részleteit is felhasználja.
Rendezője, a kétszeres BAFTA- és Emmy-díjas David Hinton úgy nyilatkozott az egyelőre még cím nélküli filmről: „Nincs olyan brit film, amelyet jobban csodálnék, mint Powell és Pressburger filmjeit, és az 1980-as években Michael Powell-lel dolgozni szakmai életem egyik legélvezetesebb élménye volt. Ráadásul nincs élő filmes, akit jobban csodálnék, mint Martin Scorsese-t, és senki sem beszél Powellről és Pressburgerről nagyobb szenvedéllyel, meggyőződéssel és éleslátással. Ha mindezt összerakjuk azzal a varázslatos archív anyaggal, amit találtunk, akkor láthatjuk, hogy ez miért egy álomprojekt számomra.”
Powell és Pressburger együtt vezették a The Archers nevű produkciós céget, 18 éven át dolgoztak együtt. A vágás, a speciális effektek és a színek érzelemgazdag és kifejező alkalmazásáról híresek, a negyvenes években ezzel emelkedtek ki kortársaik közül. A brit aranykor néhány nagy klasszikusát készítették, köztük a Vörös cipellők (1948), a Fekete nárcisz (1947), Élet és halál kérdése (1946) és a Blimp ezredes élete és halála (1943) című filmeket.
Emeric Pressburger, vagy más néven Pressburger Imre magyar származású volt, egy temesvári kollégiumban tanult, majd prágai és stuttgarti egyetemek hallgatója volt. Az 1920-as évektől kezdett forgatókönyv-írásba, először Berlinben, majd Párizsban. Angliában 1935-ben telepedett le, és itt élt egészen haláláig, 1988-ig.
Michael Powellre Scorsese így emlékezett vissza: „Még mindig rendkívülinek tartom, hogy 16 évig ismertem Michael Powellt személyesen - és ez idő alatt nem csak támogatott, hanem vezetett is, lökdösött, önbizalmat adott, és bátorított a saját munkámban. Újra és újra megnéztem azokat a filmeket, amelyeket Emeric-kel készített, de az izgalom és a titokzatosság élménye, amit kapok tőlük, nemcsak megmarad, hanem el is mélyül. Nem tudom, hogyan történik, de számomra az ő munkásságuk csodálatos jelenlétet, állandó energiaforrást jelent, és emlékeztet arra, hogy miről is szól az élet és a művészet.”
